Csoda – a fotózás révén akár kétszer is

Csomai Dávid egyik tájfotóját hetvenezren tekintették meg. Oda is van a tájfotózásért: „összetettsége, nehézsége és számos egyéb jótékony tulajdonsága miatt” – mondja. A fotózásnak köszönhetően olyan dolgokat is meglát, amelyek létezéséről addig nem is volt tudomása. Egy szimpatikus fiatalemberrel beszélgettünk.

– Természetfotózás. Mindig ez érdekelt? A portré nem tud ugyanennyire szép lenni?

– Összetettsége, nehézsége és számos egyéb jótékony tulajdonsága miatt a tájfotózást részesítem előnyben. A tájfotózáson kívül egyéb irányzatokat is kedvelek, például az absztrakt, portré, makró és wildlife irányzatokat. Az érdekes hangulat a legfőbb szempont, ami alapján eldöntöm, hogy egy kép tetszik-e vagy sem. Ebből kifolyólag egy igényesen kivitelezett portré ugyanolyan szépséggel bír számomra.

– Mióta fotózol? Miért? És a művészfotózás terén milyen sikereid voltak?

– Tizenhat évesen, 2012 októberében kezdtem el fotózni, először egy bridge kategóriájú géppel, majd 2013 júliusában váltottam DSLR-re. Már kisebb koromban is csodálója voltam a szép helyeknek, különösen a hegyeknek, azonban az elkezdéshez a legfőbb inspirációt két tájfotós barátom jelentette. A tájfotók révén nagyszerűen ki lehet fejezni a helyek által keltett érzéseket, hangulatokat, benyomásokat.

A Vasile Vénig László fotóklub tagjaként számos kiállításon vettem részt a csoporttal, ezek közül megemlítenék párat: Nagykároly, Marosvásárhely, Bonchida, Szatmárnémeti, Nagyvárad, valamint Nagybánya. Az eddigi legfontosabb eredményem az idén októberben tartott II. Nemzetközi Vasile Vénig László Fotószalonon volt, amelyen az egyik fotóm színes kategóriában bronzérmet szerzett. Ugyanez év áprilisában egy fotóm bekerült a „Fotogeografica” elnevezésű román fotóverseny galériájába. Emellett 2013-ban a Youpic.com nevezetű nemzetközi fotós oldal egy napra borítóképnek választotta az egyik képemet, aminek köszönhetően hetvenezren tekintették meg. Továbbá különböző pályázatokon és fotós oldalakon szerepelek, kisebb-nagyobb sikerekkel. A fotóklub által idén tavasszal szervezett Bevezetés a fotóművészetbe elnevezésű hathetes fotókurzuson a tájfotózásbeli fényviszonyokról volt lehetőségem előadást tartani.

– Minden kép tulajdonképpen szubjektív. A fotós a valóság egy tetszőlegesen kiválasztott mozzanatát, momentumát ragadja meg. Fotós szemmel járkálsz a világban, és ha látsz valami arravalót, akkor lencsevégre kapod?

– A fotózásnak köszönhetően olyan dolgokban látok meg értékeket, amikről eddig nem is volt tudomásom. Többnyire nincs nálam a fényképezőgép, viszont ha látok egy fotózásra alkalmas helyet, kiszemelem magamnak, majd visszatérek jobb fényviszonyok közepette.

– Csomai Dáviddal mi lesz tíz év múlva? Melyek a céljaid? És „B terv” is van?

– Ez egy érdekes kérdés, ami sokakat foglalkoztat, különösen ebben a korban. Szeretnék minél többet foglalkozni a természettel, annak működésével. A fotózást hobbiként szeretném továbbra is folytatni, minél több természetben, hegyekben eltöltött perccel. Ha muszáj „B tervet” mondani, akkor a fotózás az.

– Hogy születik egy képalkotás? A tervezés vagy a kivitelezés a hosszabb?

– Összességében a tervezés jóval hosszabb folyamat, ugyanis ebbe beletartozik az út, a mászás, a nézőpont kiválasztása stb. A kép többnyire egy pillanat alatt elkészül, persze ehhez még hozzátartozik az otthoni utómunka. Ennek köszönhetően sikeres kép esetén kétszer is át lehet élni egy bizonyos euforikus állapotot: először a terepen, amikor a kép elkészül, másodszor pedig otthon, amikor a nyers fotót újra előveszem, hogy utómunka során a végleges formáját adjam neki.