A Volga, azaz „magyarosabban”: az Etil-Átil túlsó partján élő rokonainkról, a csuvasokról szólt csütörtök este Nagykárolyban Berecz András előadóművész. A Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató természetesen nem holmi kivagyiságból beszélt róluk, hanem azért, hogy átadhassa azt az életbölcsességet, amit ők még tudnak: a testvéri szeretet jelentősége.
A művelődési ház Deák Endre nevét viselő dísztermébe aránylag szép számú közönség gyűlt össze. Népdalokat, meséket, mi több, tanmeséket hallhattak a testvéri szeretet lényegességéről. Arról, hogy bár egyet gondol két testvér, de ha különválik, akkor egymásban a vérmedvét látják meg. Arról, hogy a csuvasok sörkultúrája világhírű – sajnos éppen mi, a rokonaik nem ismerjük. A csuvas ember, ha iszik, a rokonait dicsérő dalokat dúdol. Sördalokat. Berecz András erről is beszélt. És persze számos történettel vezette rá hallgatóit arra, hogyan érdemes élnünk. Amint a népmese tartja, a pokolban és a menyekben egyaránt finom falatokkal megterített asztal mellett foglalnak helyet a lelkek. Ám míg alant nem etetik egymást, így éhen halnak, odafent ügyelnek egymásra, a lelki testvéreikre, így ők maguk is jól laknak.
Könnyesre nevetett szemmel, lelkiekben sokat gazdagodva tértek haza a jelenlévők. Berecz úr, kérjük, jöjjön jövőre is Nagykárolyba!
You must be logged in to post a comment.