Dr. Tapolyai Emőke a sérelmek áráról és a megbocsátás szabadságáról beszélt Nagykárolyban

A haragról, a megbocsátásról és a továbblépés lehetőségéről beszélt Dr. Tapolyai Emőke Nagykárolyban. Az előadás hiánypótlónak bizonyult, hiszen a Károlyi-kastély lovagterme zsúfolásig megtelt emberekkel a városból és a vidékről is.

Vannak fájdalmak, amelyek az idő múlásával sem tűnnek el teljesen. Vannak veszteségek, sérelmek és kimondatlan mondatok, amelyeket hosszú éveken át magunkkal hordozunk, miközben kívülről talán senki sem sejti, mi zajlik bennünk. Ezekről a nehéz, mégis valamennyiünket érintő kérdésekről beszélt a Károlyi-kastélyban Dr. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus, felsővezetői coach. A „sérelmek ára és a megbocsátás szabadsága” címet viselő előadás igen nagy érdeklődésre tartott számot, a kastély lovagterme megtelt a kíváncsi hallgatósággal.

Az előadás középpontjában a lelki fájdalmak és sérelmek feldolgozása, a megbocsátás, valamint a továbblépés lehetősége állt. Olyan témák kerültek elő, amelyekről sokszor nehéz beszélni, mégis meghatározhatják mindennapjainkat és kapcsolatainkat.

A fájdalom ugyanis nem mindig látható. Lehet valaki kívülről kiegyensúlyozott és erős, miközben belül olyan történeteket hordoz, amelyeket még nem tudott lezárni. Egy veszteség, egy csalódás, egy igazságtalanság vagy egy régi sérelem hosszú időn keresztül velünk maradhat, ha nem találjuk meg annak a módját, hogy szembenézzünk vele.

A szakértő az előadás első felében arról beszélt a hallgatóságnak, hogy honnan ered a harag amit oly gyakran érzünk, és hogy mennyire fontos ezt megélni valahogyan megélni, és nem elnyomni magunkban.

A bennünk feltörő haragnak alapvetően két fő oka lehet. Az egyik, ha úgy érezzük, hogy valamilyen igazságtalanság, sérelem ért minket, a másik pedig, ha valamiért bűntudatunk van, ekkor a saját vétkeink okoznak bennünk haragot. A szakember kiemelte, hogy nagyon fontos, hogy szabad utat engedjünk a haragunknak, hogy ne fojtsuk el azt, mert ebben az esetben csak saját magunknak ártunk, megkeseredünk, benne ragadunk ebben az állapotban, amely végül akár komoly megbetegedésekhez is vezethet.

Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy haragunkat oly módon kell kiadni magunkból, amely nem káros másokra nézve, tehát kell találnunk neki egy olyan utat, amely számunkra megnyugvást hoz, legyen az az írás, a sport, egy kiadós beszélgetés egy bizalmas személlyel vagy bármi más amit hatékonynak érzünk.

Az előadás második részében a megbocsátás fontossága került előtérbe, amely kéz a kézben jár a harag témájával. A szakértő elsőként elmondta, hogy miért is fontos megbocsátani. Kiemelte, hogy ellenkező esetben mentális zavarokkal szembesülhetünk, kapcsolati konfliktusokkal nézhetünk szembe, akadályozza a személyes fejlődésünket és ugyanakkor ellenszegül Isten parancsának.

Hangsúlyozta, hogy fontos, hogy elengedjük azokat a tévhiteket is, amelyek élnek bennünk a megbocsátással kapcsolatban:

– A megbocsátás nem egy érzés, hanem egy döntés

– Nem jelenti azt, hogy elfelejtjük a történteket, hanem az azon való mindennapi rágódást szünteti – – Nem megmagyarázása, nem megértése az ellenünk elkövetett bűnnek

– Nem jelent automatikusan kibékülést

– Nem a vétkező személyért, hanem értem van

– Nem függ attól, hogy a másik személy bocsánatot kért-e tőlünk

– Nem egy egyszeri cselekvés, hanem egy folyamat, amihez időre van szükség.

A megbocsátás útja hosszú, de fontos megértenünk, hogy rólunk szól, a mi javunkat szolgálja, és független a másik személytől. A folyamathoz szükség van arra, hogy lemondjunk a bosszú jogáról, hogy elengedjük azt az adósságot, amit behajthatnánk a vétkes személyen, hogy nem őrlődünk tovább a történteken, és hogy nem emlegetjük fel a továbbiakban az eseményeket. Ezek a dolgok teszik lehetővé azt, hogy belül tényleg felszabaduljunk és belső békére leljünk. A megbocsátás tehát nem feltétlenül azt jelenti, hogy elfelejtjük a történteket, vagy hogy jelentéktelenné válik az elszenvedett fájdalom. Sokkal inkább arról szól, hogy az ember elengedi azt a terhet, amelyet a sérelem továbbhordozása jelent.

Különösen hangsúlyos gondolatként jelent meg az is, hogy a megbocsátásban lemondunk arról, hogy mi magunk szolgáltassunk igazságot, és az igazságszolgáltatást Istenre bízzuk. Ez a megközelítés a lelki felszabadulás lehetőségét kínálja azok számára, akik hosszú ideje hordoznak magukban haragot, fájdalmat vagy igazságtalanságérzetet.

Az este ugyanakkor nem egyszerűen a múltról szólt. A sérelmek felismerése és feldolgozása azért is fontos, mert csak így nyílhat lehetőség arra, hogy az ember ne a régi sebek fogságában élje tovább az életét. A továbblépés nem feltétlenül a történtek kitörlését jelenti, hanem annak megtanulását, hogyan tudunk együtt élni a múltunkkal úgy, hogy az többé ne irányítsa a jelenünket.

Az előadás egyik legfontosabb üzenete talán éppen az, hogy a lelki fájdalmakról beszélni nem a gyengeség jele. Ellenkezőleg: a kimondás, a szembenézés és a segítség elfogadása sok esetben az első lépés lehet a gyógyulás felé.

Mert vannak dolgok, amelyeket valóban nem old meg önmagában az idő. Néha nekünk kell kimondanunk azt, amit hosszú ideje magunkban hordozunk – és elindulnunk azon az úton, amely a megbocsátás és a továbblépés felé vezet.

Bagossy Andrea