A NAGYKÁROLYI SZÍNHÁZBARÁTOK írják: új színház született Budapesten – a KÁLMÁN IMRE-TEÁTRUM.

Április 20-án az Operettszínház egyedi színpadtechnikával felszerelt, 180 fős, különleges hangulatú kamara játszóhellyel bővült, amely a KÁLMÁN IMRE TEÁTRUM nevet kapta.

A KÁLMÁN IMRE TEÁTRUM műsorán az operett, opera és musical produkciók mellett nyár elején egy, a legszebb orfeumi hagyományokat megidéző programsorozat is helyet kap majd. Az Orfeum Fesztivál keretében a Budapesti Operettszínház színészei lesznek láthatók többféle műfajú előadásban, a dzsessztől a magyar nótán át az egykori zenei kabarék világáig. Emellett a KÁLMÁN IMRE TEÁTRUM különleges rendezvényeknek és gyerek-előadásoknak is otthont ad.

Az épület története
– A Somossy Orfeumtól a Kálmán Imre Teátrumig… –

Somossy Károly 1894-ben nyitotta meg nagyvárosi mulatóját, az ő nevét viselő Somossy Orfeumot a Nagymező utca 17. szám alatt, amelynek díszes palotaépülete felvette a versenyt a legszebb korabeli színházakkal, műsorában pedig a korszak hazai csillagai mellett külföldi sztárok is felléptek.

A költséges üzemeltetés miatt azonban a vállalkozás néhány év alatt csődbe ment. Ekkor egy bank vásárolta fel a varietét, majd több próbálkozás után végül Waldmann Imre vette bérbe a helyet, és Fővárosi Orfeum néven működtette azt 1916-os bukásáig.

A szebb napokat látott, veszteséges vállalkozásra ez idő tájt már nem akadt újabb vevő, így a színház épületkomplexumát kisebb darabokban értékesítették. A leválasztott kávéházból így lett Pavillon Mascotte, és miután a Vígszínház tulajdonosa, Ben Blumenthal 1922-ben kibérelte és átépítette a volt Fővárosi Orfeumot, annak egyik felében megnyílt a Fővárosi Operettszínház. Ezzel egy időben végleg leválasztották az egykori kávézó részt, a télikertet, melyet 1925-től hívtak Moulin Rouge-nak.

Az új színház rövidesen a pénz- és születési arisztokrácia kedvelt találkozóhelyévé vált, a mulató pedig a szemközti Arizonával együtt világhírnévre tett szert. 1941-től a mulató a magyarosabb hangzású Vörös Malom néven működött 1944-es bezárásáig.

A vészkorszak után 1946-ban Ehrenthal Teddy artistaügynök kapott engedélyt a lokál újranyitására, amely aztán 1949-es államosítása után immár a Budapest Kávéház, majd 1959-től a Budapest Táncpalota nevet viselte, és amelyben az ’50-es évektől kezdve kisebb énekes estek mellett ismét nagyszabású műsorok is helyet kaptak.

A ’70-es évektől a klub az újjáéledő idegenforgalom egyik meghatározó helyszínévé vált – immár újra Moulin Rouge néven. A ’80-as évek végére a profilja sajnos eldiszkósodott – 1992-ben be is zárták.

Az ezredfordulótól még történt pár kísérlet a mulató újjáélesztésére, amely 2000-ben Kalmár Péter rendezésével, a Revue Déja vu-vel nyitott meg újra, később viszont ismét diszkó működött benne, míg 2015-ben végleg be nem zárt.

A fenntartó, Budapest Főváros Önkormányzata ekkor úgy döntött, többé nem adja ki önállóan az ingatlant, hanem hasznosításra átadja a Budapesti Operettszínháznak. A tervezés és átépítés majdnem két évig tartott, összesen mintegy 450 millió forintos költségvetéssel, melyet 90%-ban a kormányzat, 10%-ban az épület tulajdonosa, Budapest Főváros Önkormányzata finanszírozott.

A nyitó ünnepségen elhangzott Fényes Szabolcs örökzöldje is, a „Kellene ma éjjel…” Oszvald Marikával és Lehoczky Zsuzsával, valamint Veréb Tamással és Laki Péterrel.

„Kellene ma éjjel egy kis haccáré, haccacáré!

Hadd legyen a szám a szádé,

Drágám, miért vagy málé ?

Kilesi a vén hold ingyen,

csipkés kis hálóingem!

Ha valaki pajkosan tekint rám,

az a végén a mennyben jár!”

(forrás: Színház.hu)

………………………………………………………………………………………

Nagykárolyi színházbarátok »Látni és érezni a szépet és a jót!«

A NAGYKÁROLYI SZÍNHÁZBARÁTOK összes írása a Horváth Flóra nevű Facebook-oldalon olvasható.