Ft. Kocsis Gábor Csabát, a nagykárolyi születésű, de Mérken szolgáló atyát kérdezte Kocsis Anett. A plébános még a jelmondatát is elárulta, ami meghatározza mindennapjait.
– Hol tanult? Hol kezdte a pályafutását?
– Nagykárolyban a 3-as számú általános iskolában jártam ki az elemi osztályaimat. A rendszerváltás után a gyulafehérvári kántoriskolában folytattam a tanulmányimat, aztán egy év katonai szolgálat után Vácott és Egerben voltam kispap. Újmisésként Kisvárdán egy évet szolgáltam, majd három évet Debrecenben, a Szent Anna-templomban, onnan Nyíregyházára kerültem egy évre, majd ismét egy esztendő erejéig Polgáron tevékenykedtem. Balmazújvárosban öt éven át töltöttem be a plébánosi szolgálatot.
– Mióta szolgál Vállajon?
– Igazából én Mérken szolgálok, ez az én fő helyem, itt is lakom. Vállajra csak misézni járok, de a kérdésedre válaszolva: 2016. augusztus 1-étől vagyok mérki plébános, illetve szolgálok még Vállaj, Terem és Bátorliget filiákban.
– Miért ezt a hivatást választotta?
– A kistemplom szomszédságában, a nagykárolyi tízemeletes tömbházban nőttem fel. Gyerekként sokat sertepertéltem a templom és az oltár körül. Az itt szolgáló atyák (Ft. Czepeczauer Pál, Ft. Ardai Attila, Ft. Szinovácz György, Ft. Áib Sándor és Ft. Hevele Imre) nemcsak nagy szeretettel fogadtak, hanem sokszor feladatokkal is megbíztak. Az Úr szép lassan ébresztgette bennem a papi hivatást, én pedig boldog vagyok, hogy ilyen útra terelt a Jóisten.
– Mivel tölti idejét, amelyet nem a plébániára vagy az iskolára szentel?
– Gyerekkoromban a második otthonom a játszótér volt, mint a nyolcvanas évek megannyi gyermekének. A mozgásigényem felnőtt koromra is megmaradt. Szeretek futni, kerékpározni, strandra és szaunába járni. Igaz, az utóbbi időben itt, az új szolgálati helyemen, elhanyagoltam az „ép testre” való odafigyelést, de most már a futást újra elkezdtem.
– A vállaji templom most ünnepelte 100. évfordulóját. Melyek voltak a templom történetének fontosabb eseményei?
– 1913. január 1-én a hitközség Láng Gyula személyében új lelkiatyát kapott. A falu szava: „plébánosunk már van, mikor lesz templomunk?” – eljutott a Főtisztelendő úrhoz is, ami arra ösztönözte, hogy a falu templomát valóban felépítsék. Miután az atya megbizonyosodott a hitközség áldozatkészségéről, a püspök engedélyét kérte, hogy a régi templomot lebonthassák. Az akkori plébános számos embert és bankot meglátogatott, hogy összegyűjtse a templom felépítéséhez szükséges anyagi keretet. Vállaj fiatalsága is igyekezett a pénzösszeget gyarapítani és az építendő templom javára táncmulatságot rendeztek, karácsonykor pedig betlehemes játékot mutattak be. Az építkezés megindulásakor a hitközségnek 30 000 koronája volt anyagban és pénzben a püspöki adománnyal együtt. A költségvetés pedig 120 000 koronát tett ki. Láng Gyula a hiányzó összeget kölcsön útján próbálta megszerezni. Bottyán István, szatmári építész kezdte el a munkálatokat, aki a fent említett összeg jelentős részét lefaragta. A hosszú előkészületek után 1914. április 24-én az építész hozzáfogott az előmunkálatokhoz. A falubeliek nemcsak anyagiakkal járultak a templom építéséhez, hanem munkájukkal is. Az alapkő szentelésre Pünkösd napján, a régi templom búcsúnapján került sor. Az I. világháború kitörése nagymértékben lassította az építkezést. Amíg nem voltak otthon a behívott férfiak, az asszonyok tettek meg minden tőlük telhetőt a folyamatos munka érdekében. A monda szerint, azért ilyen aprólékos és kifinomult a vállaji templom díszítése, mert a falu asszonyai dolgoztak a kőművesek keze alá. A szentelés 1918. Pünkösd vasárnapján történt az apostolokra kiáradó Szentlélek tiszteletére. A templom ma már műemléknek számít.
– Ki a példaképe, akire hasonlítani szeretne vagy szeretett volna?
– Már gyerekként a tévén keresztül magával ragadott Néri Szt. Fülöp munkássága. A rendszerváltás után, ’90 tavaszán, mikor jöttek a külföldi segélyek, jutott el hozzám Bosco Szt. János élete. Többször is kiolvastam. Illetve gimnazista koromban olvastam Pió atya életéről. Ez a három szent igen közel áll hozzám. Rendkívüli módon élték meg Isten kegyelméből hivatásukat, szolgálatukat.
– A plébános úr szerint, melyek a legfontosabb értékek, amelyeket egy pap képviselhet?
– A pap Isten Országát képviseli, szolgálja. Amennyire egyszerűnek tűnik épp olyan összetett, de nem bonyolult életről, hivatásról van szó. Az Isten akarata, törvénye és a személyes képességek által felkínált lehetőségeket, a kegyelemi áldással kell megélni a lelkek üdvösségének szolgálatában.
– Mi a „jelmondata”, ami meghatározza mindennapjait?
– A jelmondatom az Angyali Üdvözlet történetéből van, mikor a Boldogságos Szűz Mária igent mond Isten üdvözítő tervére:
„Fiat mihi secundum Verbum Tuum!”
„Legyen nekem a Te Igéd szerint!”
– Van-e esetleg egy számára kedves szent, akinek közbenjárását rendszeresen kérni szokta?
– Az előző három szent élete, illetve még meg kell említenem az Arsi plébánost, és Árpádházi Szt. Margitot. Mikor tapasztalom gyengeségem, gyarlóságom, hiányosságom, türelmetlenségem, rövid fohászokat szoktam mondani: „Istenem segíts!, Uram irgalmazz!, Mária segíts!, Mária oltalmazz!, Uram látod, már megint milyen szolgád vagyok?, Légy velem!” és hasonló rövidke imákat.
– A plébános úr a vállaji iskolában tanít. Hogyan látja, mennyire különböznek a mai fiatalok, az előző generáció fiataljaitól? Ugyanolyan befogadó lélekkel fordulnak Isten igéje felé, mint elődjeik is tették, vagy a hit mára formalitást öltött a fiatalok körében?
– Az elmúlt évtizedekben a társadalom olyan gyors léptekkel fejlődőt, változott, amennyire az elmúlt korokban sohasem. A felgyorsult, rohanó világ atmoszférája a hétköznapokban is érezhető. A társadalomban, az Egyházban is komoly kihívás elé állít bennünket a fiatalság kérdése. Keresni kell a megváltozott korhoz az új utakat, lehetőségeket. Mindenkinek megvan a saját felelőssége. Nem szabad áthárítani, sem túlterhelni, mert ha az ember (szülőként, papként, pedagógusként…) megteszi a maga feladatát, akkor hiszem és tudom, hogy Isten mindig, de mindig ott van és megteszi üdvözítő akaratát. Nekünk keresnünk kell az isteni üdvözítő akaratot, amely mindig személyre szabott és a közösség szolgálatára irányul. Ebben a felgyorsult és változó világban is lehet szent életet élni!
Kocsis Anett
