Egy vidám fickóval beszélgettünk

– Vidám fickónak neveztelek az előbb. Ez sértés, dicséret, igazság vagy rágalom? – szegeztük a kérdést Schnell Tamásnak. – Vidám fickónak tartom magamat, számomra ez dicséret és egyben az igazság is – így a rendíthetetlenül optimista, elégedett „vidám fickó” válasza.

1

– Egész pontosan mivel foglalkozol?

– Gyógyszertári asszisztens az alap munkahelyem, itt Nagykárolyban. Ezenkívül a szórakoztatási műfajt próbálom tovább vinni, rendezvényszervezés és miegymás. Szinte minden nagykárolyi fiatal a kultúrházban kezdte. Így tettem én is. Számomra nagy öröm, hogy ott nőhettem fel, hisz nagytatám 43 évet dolgozott a „régi moziban”, ahol most a színház van, illetve a kultúrházban hangosítóként Nagy Sanyival (Sándorral). Belém nevelődött ez a szakma, láttam a fellépőket, a színdarabokat, de láttam a hátsó munkát is, ami mögötte van. A színháznak van egy varázsa, vörös függöny, reflektorfény itt-ott, nagyon jó volt gyermekként ezeket látni és átélni. Szinte óvodás korom óta a színházat jártam naponta. Akkor is, és most is oda termett emberek a munkatársai a színháznak és a kultúrháznak. Tulajdonképpen egy nagy család. Ők a város kulturális életéért, a város képéért felelnek. És ez nagyon sok munkával és türelemmel jár, mindenkinek megfelelni és minden igényt kielégíteni. Sokat köszönhetek Nagy Zsoltnak, aki a kultúrház alkalmazottja több mint 20 éve, tőle tanultam sok mindent.

– Hangosítóként milyen Nagykároly? Nyilván minden szakmának megvan a maga „varázsa”, és bizony keresztje is. A hangosítók nevében mit mondhatsz el? Nem örültök annak, hogy olykor a szervezők nem mondják el előre, mit is várnak tőletek, milyen is lesz az adott esemény…

– Nagykároly és lakosai szeretik a kulturális rendezvényeket. Igaz, néha nehéz kimozdítani őket, sok függ a rendezvény stílusától. A hangosítók, azaz Orosz Róbert és Nagy Zsolt nevében elmondhatom, hogy szeretünk itt dolgozni. Ők azok, akikhez tartozik a színpadi hang- és fénytechnika, én hétvégenként nekik dolgozom. A rendezők megszervezik az adott eseményt, mi előtte nap kivisszük a színpadot, mint a legót, összeállítjuk, felszereljük a fény- és hangtechnikát, és indulhat a rendezvény… Legtöbbször este, éjszaka szerelünk, a meleg miatt. Oda kell figyeljünk mindenre, hisz árammal dolgozunk. Sok mindenre fel vagyunk készülve, és igen, a szervezők is hibázhatnak, valamint a fellépők is, de ezt megoldjuk. Lehetőleg úgy, hogy a publikum ne vegye észre. Persze nem mindig sikerül. Sok munkával jár egy koncert után összepakolni és hazamenni, előfordul, hogy 24 órát vagyunk talpon.

– Ugyanerről beszélj zenészként. Milyenek a bulizók, a mulatozó nagykárolyiak? Jó zenésznek lenni?

– Zenész Dj-ként beszélhetek erről. Előfordul, hogy egy együttessel megyek zenélni, de arra is van példa, hogy csak egyedül, egy laptoppal és mixerrel. A nagykárolyiak szeretnek és tudnak is mulatni. Néha a fiatalok kicsit küszködnek a tánccal, nehezen megy nekik a társas tánc, nem tudom, miért nem mennek el néhány táncórára, nem szégyen az.

Zenét szolgáltatni nagyon jó érzés, látni azt a sok embert nevetni, táncolni, tapsolni. Mindennek van egy menete, azt be kell tartani. Egy szülinap, egy keresztelő, egy eljegyzés, de bármilyen stílusú eseménynek kell legyen eleje, közepe és vége, még zenei szolgáltatás szempontjából is.

– Gyógyszertári munkatársként is beszélj a károlyiakról. Van az, hogy okoskodnak, hogy jobban tudják, mint a patikus, mi a jó nekik?

– Visszazökkenve az alap munkámhoz elmondhatom azt, hogy a gyógyszertárban igen sok ember fordul meg naponta, de éjszaka is, mivel mi éjjel-nappal nyitva vagyunk. Mindenkihez segítőkészen kell hozzáálljunk, megértően, az empátia az nagy előny. A károlyiakra azt tudom mondani, hogy megértők, persze néha be-be tévednek olyanok, akiknek fogalmuk sincs, mit akarnak, és pontosan mi a bajuk. A patikustól pedig elvárják a megoldást, még mielőtt a doktorhoz mentek volna. Ilyenkor kicsit nehéz, de legtöbbször sikerül közös nevezőre jutni.

– Egyébként hogy van mostanság? Mivel foglalkozol, mik a céljaid?

– Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Szeptemberbe megyek nyaralni, hamarabb nem tudok a munka miatt. mert addig minden hétvégén van program, falunap, más események vagy zenélés. A szüleimmel élek, saját családom még nincs, de idővel az is eljön – remélem. Célom az van sok, a szórakoztató szakmában maradnék, amíg lehet, de ha tehetem, itt maradnék Nagykárolyban. Munkahelyemen nagyszerű emberekkel dolgozom, mindenkinek ilyen munkatársakat kívánok. Meg vagyok elégedve mindennel, amit eddig csináltam, szeretem a városomat. A fiatalok nagy része a jó keresetet biztosító munkalehetőség hiánya miatt nem jön vissza, máskülönben sokan maradnának, mert Nagykároly sok szabadidős adottságokkal rendelkezik.