„Egyedi munka”, „Egyedi stílus”. Ez nagyon jól esik!

Egy olyan fiatalemberrel beszélgettünk, akinek nem csak a neve egyedi. Nos, Egyedi Zsoltiékat sokan ismerik, de még többen nem, azonban alkotásaikat már bizonyára látták. Mindig jól esik, ha benne vagyunk a tévében. De a tévések számára milyen érzés ez? Megkérdeztük ezt is.

1
Egy hosszú forgatási nap után a károlyi színjátszó-körösökkel, akik segítettek életre kelteni a kastélyt

– Nemrégiben levetítette a magyarországi közszolgálati tévéadó a Károlyi grófokról szóló filmeteket. Elismerésem!

– Köszönjük szépen. Nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy minőségi filmet alkossunk. Kifejezetten ezért vásároltunk abban az időben különböző felszereléseket, mint például a quadcoptert (filmezésre használt helikoptert) is, ami akkoriban (2012–2013-ban) itthon még nem volt annyira elterjedt, mint manapság. Szerettük volna, ha képileg is, nem csak tartalmilag tetszene a nézőknek és úgy érezzük, jól sikerült, a visszajelzések is ezt mutatják. Természetesen szeretnénk majd egyszer ennek egy folytatását. Úgy érezzük lenne miről szólnia, és jól körül lehetne járni a témát ahhoz, hogy egy nagyobb terjedelmű alkotást készítsünk. A Károlyi család a magyarság egyik meghatározó családja volt, nekünk pedig szatmáriaknak, partiumiaknak ápolnunk kell emléküket, meg kell mutatnunk, hogy habár manapság térségünk már kissé félreesik mindentől, van amire büszkének lennünk.

– Itt-ott panaszkodtál arra, hogy a szatmári újságírói közösség kevéssé ismeri el a munkádat, munkátokat. Miért érzel így?

– Nem, ezt nagyon félreértetted… Soha nem panaszkodtam arra, hogy a szatmári újságírói közösség nem ismeri el a munkámat. Eleve nem érzem így és amúgy sem gondolom, hogy az általad említett 20–30 embernek kellene megfelelni, hiszen munkánkat több millióan látják, mivel az egyik legszínvonalasabb és legismertebb televíziótársaságnak vagyunk a tudósítói. Tehát a nézőknek és magunknak kell legfőképp megfelelnünk, a visszajelzések pedig pozitívak.

Amire te gondolhatsz az az, hogy szóvá tettem, hogy A Károlyi grófok nyomában című dokumentumfilmünkre meglepő módon nem volt kíváncsi a helyi magyar sajtó, holott a mi őseinkről szól, a mi történelmünkről. Körülbelül ennyiről van szó, de ezért még nem dől össze a világ. Ahogy korábban is elmondtam, amikor valamit alkotunk, akkor nem arra gondolunk, hogy vajon xy-nak tetszeni fog-e, hanem arra, hogy a legjobbat hozzuk ki a munkánkból. Az első pozitív visszajelzést maguktól a grófi leszármazottaktól kaptuk a nagykárolyi bemutatón, akik könnyes szemmel mondtak köszönetet.

Ezen kívül tavaly a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete is díjazta a filmet, és ami szintén nagy elismerés az az, hogy az MTVA exkluzív sugárzási jogot kért a filmre. Ezek olyan dolgok, amik büszkévé tehetnek egy filmest.

2
Ellenőrzik a felvételeket

– Mióta vagytok tévés stáb?

– Feleségemmel, Bernadettel 2009 óta dolgozunk együtt, egy kisebb megszakítással. Gyergyószentmiklóson kezdtünk, majd itthon, Szatmárnémetiben folytattuk. A Duna Televízió és az M1 tudósítói vagyunk, Szatmár-, Máramaros és néha Szilágy megyéből számolunk be az itteni eseményekről, érdekes kezdeményezésekről.

– Mi az, ami a legjobb ebben a munkában, és mi az, amit a legkevésbé szeretsz?

– Szeretjük, ha művészkedhetünk kicsit, és vonz a tényfeltárás is, akkor is, ha kissé rizikós. Az is jó érzés, amikor egy eseményen szemfülességednek köszönhetően neked sikerül megszólaltatnod olyan személyt, akiről mondjuk a többi sajtós lecsúszik. És nagyon jó, amikor gratulálnak, hogy látták ezt és ezt az anyagunkat és mennyire tetszett.

Többen tudják, hogy nem csak tudósítással foglalkozunk, hanem például különböző rendezvények, fesztiválok hivatalos filmjének (aftermovie) elkészítését is szoktuk vállalni. Jó érzés, hogy bár elméletileg drágábban dolgozunk, mint sok más videós (persze azért szoktunk kedvezményt is adni), mégis megkeresnek és kifizetik, majd a munka láttán elmondják, hogy mi vagyunk a legjobbak. Rengeteg pozitívuma van ennek a „szakmának”, természetesen néha negatívuma is. Amikor például a bürokrácia miatt nem tudsz valamit megoldani, vagy például egy rendezvény közel sem olyan jó, mint ahogy neked azt a szervezők beharangozták, és te mégis meg kell mutasd annak értékét…na, ez nehéz. De vannak például olyan művészek, akik elfelejtik, hogy ők is emberek és arrogánsak, próbálnak lekezelők lenni…Az ilyet nagyon nem szeretjük, de higgadtan kezeljük. Egy ilyen művészt viszont kénytelenek voltunk ki is hagyni egyik riportunkból, sajnos vele sehogy sem lehetett közreműködni…Ezek viszont szerencsére abszolút ritka esetek, évente-két évente egyszer találkozunk ilyesmivel.

Legkevésbé talán mégis azt szeretjük, hogy általában reggel 8–9-től hajnali 2–3-ig dolgozunk, hétvégén is, tehát rengeteget. Szerencsére az utóbbi időben ez csökkent, így több időnk marad a családra.

– A zene nem hiányzik? Eleve egy punk és a család, hiteles ez? Apropó, Isten éltesse a csöppséget!

– Hát igen… ez érdekes dolog. A zenekarom a 2000-es évek elején-közepén Románia egyik legkedveltebb punkzenekara volt. Rengeteget koncerteztünk, buliztunk, bejártuk Romániát, turnéztunk Magyarországon, koncerteztünk Bécsben, Felvidéken, Kelet-Európa legnagyobb punkfesztiválján, itthon klubokban és fesztiválokon. Nagyon szerettem ezt, aztán előbb haza, Szatmárnémetibe, majd Gyergyószentmiklósra költöztem Dettihez és egyre inkább távolabb került a zenélés. Idővel a család és a filmezés kitöltötte az életem. Persze, aki egyszer zenélt valamilyen zenekarban és ha az még sikeres is volt, akkor mindig megmarad számára az a vágy, hogy újra koncertezzen. Én is így vagyok vele, éppen ezért nem mondtuk ki, hogy feloszlott a zenekar… így, ha nagyon akarunk és van is ideje minden zenekartagnak, akkor évente-kétévente egyszer koncertezünk egyet. A legutóbbi talán tavaly, vagy tavaly előtt volt, ahol be akartam jelenteni, hogy akkor ennyi volt, ez volt az utolsó koncert, ezt meg is beszéltük a többiekkel, de a koncert annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, nem mondunk semmit, nem zárjuk be teljesen magunk mögött az ajtót.

Egyébként egy itthoni zenész barátommal elég gyakran beszélünk már néhány éve arról, hogy hozzunk létre itthon egy zenekart, csak úgy „hobbiból”, viszont attól félek, hogy idővel többé is válhatna, mint egy hobbi és egyelőre nem érzem úgy, hogy beleférne az időbe.

Amúgy szerintem mindig is családcentrikus voltam, vagy legalábbis így gondolom és imádom a két kis huncut lányomat és a feleségemet, szóval a munka mellett van, akikkel szórakozni. Dettivel mondjuk kicsit furcsa az életünk, mivel a magánélet és a munka eléggé egybefolyik, aminek rengeteg előnye van…

– Nem csak a neved „egyedi”… – nos, egy ilyen nyíltan provokatív kijelentésre miként reagálsz?

– A nevemmel kapcsolatban első emlékem, amikor napközis végzősként mentünk beiratkozni az iskolába és ott a román nemzetiségű (legalábbis így emlékszem) ügyintézőnő nem bírta megérteni és Hegedűsként akart bevezetni, végül sikerült tisztázni. Amikor újságírásra felvételiztem ott is mondták, hogy tökéletes név egy újságírónak. Én is szeretem és igen, próbálunk úgy élni, hogy ne csak a nevünk legyen egyedi, hanem mi is. Munkánkban igyekszünk arra, hogy tökéletes legyen, amit kiadunk a kezünkből, és néha visszajelzésekben olvassuk, halljuk, hogy ez megint egy „Egyedi munka”, „Egyedi stílus”. Ez nagyon jól esik!

3
Interjú Dálnoky Kenyeres Erzsébet grófnővel

– Mesélj, kérlek, arról, hogy milyen a kamera másik oldalán állni. Melyik szakmai szempontból a legértékesebb alkotásotok, és ezzel szemben melyik az, amelyik elkészítése a legnehezebb volt, ám mindez, a ti fáradtságotok kevéssé érezhető benne…

– Nem nagy titok, hogy én inkább szeretek a kamera végénél állni, mint ellőtte. Külön kell választani a tévés és a filmes szakmát. Tévésként néha borzasztó nehéz megszólaltatni embereket, ezt nagyon nem szeretem, de megértem őket is. Filmesként elvárom, hogy akikkel együtt dolgozom, azok szintén tegyék oda magukat, akkor is, ha a segítőim és akkor is, ha mondjuk szereplői a felvételnek. Sajnos ez nem mindig valósul meg, ilyenkor persze nekem és Dettinek a feleségemnek, egyben kolléganőmnek kell jobban húznunk. Több olyan forgatás is volt, aminek a végeredménye nagyon fontos számunkra. Nem ritka, hogy utolsó, vagy utolsó utáni percben kérnek fel egy sürgős forgatásra. Volt például egy olyan eset, amikor csütörtökön kerestek fel, hogy egy Európai uniós projekt részét képező reklám hétfőn a televíziókban kell fusson, másként gond lesz a projekttel… Egy anyaországi településen lévő turisztikai komplexumot kellett reklámozni, úgy hogy az vonzó is legyen, mindezt úgy hogy késő ősz volt és zuhogott az eső… Hát az ilyen felkérésekből elég nehéz mesés dolgot alkotni. Hál` Istennek ott vannak az olyan filmezések is, amiket még mindig újranézhetek és örülök neki, hogy elkészítettük. Egyik munka sem egyszerű, mindegyikben van valami, ami miatt az ember mérgelődik, de mindezt elfelejtjük, amikor a végső exportálást végignézzük, na meg amikor jönnek az elismerő szavak. Az egyedifilm.ro oldalunkon megtekinthető jó néhány munkánk.

Sajnos ritkán frissítjük az oldalt, mivel minden nap van aktuális, amit csináljunk, hol forgatás, hol ennek feldolgozása, hol mindkettő, így ritkán jut idő arra, hogy ezzel is foglalkozzunk.

A Károlyi grófok nyomában alkotásunkon kívül nagyon szeretjük például a Szatmárnémeti Utcazenefesztiválról készült összefoglaló filmjeinket, a tavalyi Plopstockot és számos mást. Azért inkább ezeket említem, mert egy fesztiválon a forgatás is buli. Jelenleg is dolgozunk egy nagyobb filmen, amit szintén nem egyszerű összehozni, de reméljük a végeredmény annál jobb lesz. Az éjjel átnéztük az elmúlt napok filmezését és jó pár olyan felvétel van, ami nagyon-nagyon tetszik és már kezdjük úgy érezni, hogy bár korábban kicsit szkeptikusok voltunk ezzel az alkotással szemben, ennek a megvalósíthatóságával kapcsolatban, mégis jó lesz, nem okoz majd csalódást. Erről viszont többet egyelőre nem szeretnék elárulni.

– Hogy kell benneteket nevezni? Tévések? Tévés riporterek? Van példaképetek?

– Tévések és filmesek vagyunk. Detti szerkesztő, riporter és vágó, én operatőr és néha riporter és vágó is. Példaképeket nem nagyon tudok említeni, de a természetfilmekből a David Attenborough fémjelzettek nagyon tetszenek, illetve van több magyar alkotás is, ami előtt le a kalappal. Videoklipekből, filmekből is természetesen számos olyan van, amiket csodálunk. Lehet az teljesen egyszerű is, nem feltétlenül a komplikált a jó. Idővel szeretnénk nagyobb, nemzetközi produkciókba is bedolgozni, meglátjuk, mit hoz a holnap, mi pozitívan tekintünk előre, tudjuk, hogy amit tudunk megteszünk.

– Ki a kedvenc riportalanyotok Károlyban? Sokat jártok erre, mi az, ami különösmód tetszik?

– Nagyon szeretjük Nagykárolyt, sokat forgatunk nálatok. Nem szeretnék kiemelni senkit mert félek, hogy kihagynék valakit. Rengeteg jó, szimpatikus ember lakik ott, akikkel számos interjút készítettünk az évek során. Ha nem interjút, akkor segítettek infókkal. Szeretjük Nagykárolyt és úgy érezzük, sokkal jobb dolgok történnek ott, mint mondjuk itt Szatmárnémetiben. Kisebb, csendesebb ugyan, mint Szatmárnémeti, de valahogy mégis sokszor civilizáltabbnak tűnik, ahol a jelennek is élnek és büszkék a múltunkra is, ami szerintünk nagyon fontos. Mindig örömmel forgatunk ott, annak ellenére, hogy a sok beígért sörből még egyet sem tudtam meginni, mivel mindig dolgozom és vezetek.

Nagykároly egy jó város, ilyesmi lehetett a múlt század elején-közepén Szatmárnémeti is, remélem meg is marad ilyennek.

4
A nürnbergi magyarokról forgattak Németországban