Az élőzenés táncházak világában egyre nagyobb teret hódít magának a Rekettye Kulturális Egyesület berkeiből kinőtt Komák zenekar. A fiúk sorra halmozzák a sikereket, itthon és a határon túl is elismert zenekarrá növik ki magukat.
A Rekettye Kulturális Egyesület idén ünnepelte a hangszeres oktatás 10 éves évfordulóját, melynek egyik legszebb gyümölcse az elmúlt évek növendékeiből alakult Komák zenekar, akik egyre ismertebbé válnak népzenés, táncházas berkekben, hiszen egyre gyakrabban hívják őket zenélni különböző alkalmakra és nemrég önálló koncertjük is volt Szatmárnémetiben. A zenekar tagjait, Székely Andrást, Murvai Ádámot és Varga Mátét kérdeztük arról, hogy hogyan alakult a zenekar, és hogy milyen táncházzenésznek lenni.
– Mikor alakult a zenekar, és milyen zenét játszik?
Máté: 2021-ben volt az első komolyabb koncertünk. Addig is gyakran felléptünk különböző rendezvényeken, de ez volt az első alkalom, mikor egy hosszabb repertoárral álltunk a közönség elé. Moldvai csángó magyar népzenét játszunk.
– Miért a Komák nevet választottátok?
Máté: Olyan nevet akartunk kitalálni, ami az igazságot tükrözi, vagyis azt, hogy mi nagyon jó barátok vagyunk. Amúgy is mindig együtt voltunk, és ha már ilyen sok időt töltöttünk együtt, akkor már inkább muzsikáltunk. Azt akartuk, hogy mikor az emberek meghallják ezt a nevet az jusson eszükbe, hogy három barátról szól.
A 90-es években a moldvai csángó népzene és néptánc kultúra jelentős szerepet játszott a táncházas világ alakításában. Majd a vonós zenekarok megerősödésével kissé háttérbe szorult. Budapesten maradt meg leginkább a rajongás a moldvai csángók ősi erőt és közösségi érzést sugárzó tánckultúrája iránt. Ott rendszeresen tartanak moldvai táncházat. Nagykároly valahol félúton van Moldva és Budapest között. Honnan jött az érdeklődés a részetekről?
Ádám: Én eredetileg gitároztam, és onnan indult el a hangszertanulás, bár valójában semmi köze a kobozhoz, teljesen más hangszer. Még azelőtt pedig furulyázni tanultam, azt nagyon korán, még óvodás koromban. Később áttértem a kobozhoz, és miután csatlakozott Máté is akkor kialakult ez a jelenlegi felállás.
András: Már önmagában ez a felállás, illetve maguk a hangszerek, a furulya és a koboz használata is adták magukat, hiszen ez a formáció csak a moldvai csángó zenében van. Főleg emiatt esett a választásunk erre a műfajra.
Máté: Én kicsit később csöppentem bele ebbe a történetbe, a furulyával az egyik tánctáborban ismerkedtem meg, ahol volt egy kis hangszeres oktatás is. Tetszett, hogy a nagyobb fiúk már jobban tudtak furulyázni, úgyhogy szeptembertől el is kezdtem furulyaórákra járni.
A moldvai csángó zene pedig azért lett, mert első évben, amikor még csak ismerkedtünk a hangszerrel, akkor nagyon jók voltak a moldvai alaptáncdallamok arra, hogy megismerjük a hangszert.
András: Sokszor kezdik a moldvai dallamokkal a furulyaoktatást, és bár ahogy haladtunk tanultunk más tájegységek dallamaiból is, de valahogy mindannyian mindig visszakanyarodtunk a moldvaihoz, és ez hozott össze minket.
– Kik voltak a mestereitek az úton? Kiktől tanultatok eddig?
Máté: Az említett táborban, illetve a következő 3-4 évben Rimán-Takács Barbara, Nyíregyházán élő oktató révén ismerkedtem meg a furulyával, a furulyázás alapjaival. Tőle tanultam meg a moldvai alapdallamokat is, illetve azt, hogy hogyan is működik ez a hangszer. Ugyanakkor tőle tanultam meg a hangszeren való játszás legfontosabb alapjait is, azt, hogy hogyan hallgassam a különböző gyűjtéseket, és hogyan tudjam megkülönböztetni az adott tájegység sajátos stílusjegyeit, az alapdallamot, valamint a díszítések esetén a tájegységre, illetve a magára az adatközlőre jellemző díszítések megkülönböztetését. Amikor már kissé jobban tudtam játszatni, akkor Ségercz Ferenc tanítványa lettem, ő tanította meg azokat a gyűjtéseket, amelyek az igazi ízét adják ennek a muzsikának.
András: Én 10 éves koromban kezdtem el furulyázni tanulni, dr. Bíró Istvánnal, aki nekem azóta is a kedvenc tanárom. 3-4 évet tanultam tőle, a hangszerhasználatot, illetve az elején gyermekdalokat, majd következtek a moldvai dallamok. Ezek voltak a legkedvesebb évek. Utána én is Barbival folytattam, ekkor már következtek a komolyabb dallamok, illetve más tájegységek dallamai is. A moldvai zene igazi ízét tényleg Ségercz Ferenc oltotta belénk, aki elég erős kézzel terelt minket az úton. Róla azt kell tudni, hogy a legnagyobbaktól tanult, még abban az időben, amikor éltek a legnagyobb furulyások, ő elment hozzájuk és hetekre, hónapokra odaköltözött, hogy mindent megtanulhasson. Így ő autentikus, eredeti formában hallotta és tanulta meg mindezt.
Máté: A személyisége pedig teret adott neki arra, hogy határozottan tudja elmondani a véleményét arról, amit ott látott, és átadni azt, hogy az igazából hogy működött. Mindig elmondta, ha valami nem felelt meg az eredetinek. A most divatos moldvai zenében, de a népzene más területein is sok olyan dolog van manapság, ami nem feltétlenül Moldvában őshonos, de mégis divattá vált. Nagyon feltűnő ez például a népdalszövegek esetén. Olyan zenekari felállások is vannak például, amik nem voltak annyira elterjedtek Moldvában, vagy nem is léteztek, de ezeket mégis használják. Amit Ferenc képvisel az ennél szigorúbb, ezért mi is próbálunk ragaszkodni az autentikus hangzáshoz.
Ádám: Két magyarországi oktatóm volt, Törökné Marosvölgyi Ágnes és Olajos Gábor, tőlük nagyon szép énekes dallamokat tanultam. Két erdélyi oktatóm is volt, Lőrincz Zsolt és Csibi Szabolcs. Mindenkivel tartjuk a kapcsolatot, hiszen a tanulási folyamat még mindig tart.
– Nemrég Válaszúton jártatok az Ifjúsági Zenekarok Seregszemléjén. Milyen tapasztalatokkal tértetek haza?
Máté: A Kallós Alapítvány jóvoltából minden évben megrendezik az Ifjúsági Zenekarok Seregszemléjét, ami a fiatal zenészek zenekarainak a seregszemléje. Ide feltörekvő zenekarok mennek el, akiket profi zenészek meghallgatnak, és mondanak róluk egy támogató jellegű szakmai értékelést. Amiről igazából szól, az az, hogy a zenészek találkozzanak, hogy a fiatalok tudjanak egymással megismerkedni, beszélgetni, együtt zenélni. Itt mindenki be tudja mutatni a saját muzsikáját, amire kapnak egy visszajelzést, egyfajta biztatást a jövőre nézve.
András: Idén meghívást kaptunk a Mérai Világzenei Csúcsfesztiválra pont a seregszemle révén, ugyanakkor tervezzük, hogy fellépünk a Panyolai fesztiválon is, ami egy igazi nívós kulturális esemény, ahol sok minőségi népzenét játszó zenekar fellép.
– Jelenleg ti vagytok az egyetlen erdélyi ifjúsági zenekar, aki moldvai zenét játszik. Hol muzsikáltatok eddig táncházzenészként? Mennyire kötött a repertoár ilyenkor?
Ádám: Nyilván legtöbbet Nagykárolyban, emellett Szatmár környékén zenélünk még nagyon gyakran, de voltak már meghívásaink Magyarországra is. Azt szeretnénk, ha minél több helyre el tudnánk jutni. A repertoár alapvetően attól függ, hogy mit kérnek a táncosok. Nem előre megszabott, hanem van egy csomó táncházas dallam, amelyek közül helyben választanak a résztvevők.
Máté: Az is előfordul, hogy nem kérnek, hanem csak várják, hogy mi mit fogunk játszani. Vannak ezek között a táncok között is könnyebbek, amelyeket gyakrabban játszunk, mert ezeket azok is gyorsan meg tudják tanulni, akik amúgy nem ismerik a moldvai táncokat. Ha a táncosok tudnak bonyolultabb táncokat is, akkor mi jobban tudjuk variálni a muzsikát, több mindent tudunk játszani, hiszen mi erre is fel vagyunk készülve.
András: Ezt mi is jobban szeretjük. A gyerektáncházba például a moldvai egy nagyon jó kezdés, mert könnyű, és mindenki egyszerre egy körben táncol. 6-7 évesen még nincsenek annyira felkészülve a gyerekek arra, hogy párban táncoljanak, így egy moldvai körtánc vagy egy énekes játék nagyon jól tud működni.
Máté: Ugyanakkor mi a próbákon szoktunk összeállítani kötöttebb repertoárokat is, amelyeket koncertek alkalmával játszunk el. Egy komolyabb ilyen önálló koncertünk volt nemrég Szatmárnémetiben, amelyre előre átgondolt és összeállított műsorral készültünk, hogy annak megfelelő kerete, illetve hullámzása legyen.
Ádám: Egy koncertbe bármit beletehetünk, a szatmári koncertben például volt egy csomó olyan részt, amit én találtam ki. Ilyenkor nagyobb szabadságunk van abban, hogy milyen ívet alakítunk ki a műsornak, hogyan illesztjük egymás mellé a különböző dallamokat.
András: Fontos, hogy a hangzás autentikus maradjon, de igyekszünk olyan dolgokat belevinni, amelyektől nem lesz unalmas egy 1 órás koncert.
– Máté, te egy másik népi hangszeren is játszol, ha jól tudom, sőt tanítasz is.
Máté: Nekem sem a népzene volt az első, én is könnyűzenével kezdtem, doboltam és zongoráztam, de amikor elkezdtem népzenét tanulni, akkor az teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat. Mindig is komolyan vettem a zenélést, de mikor elkezdtem furulyázni, akkor rögtön eldöntöttem, hogy a könnyűzenét abbahagyom. A furulya mellett 2 és fél éve elkezdtem hegedűlni, Szász Dávid prímás hatására. Ez egy nagyon nehéz hangszer, kisebb léptékkel lehet vele haladni. De most úgy alakult, hogy Fodor Róbert, a hegedűtanár időhiány miatt nem tudott foglalkozni a kezdőkkel, így hozzám kerültek a gyerekek. Tőlem azt tanulják meg, hogy hogyan fogják meg a hangszert, megismerik a részeit, hogy hogyan fogják a vonót, illetve az alapvető hangokat, a legkönnyebb dallamokat, az első skálákat.
Hosszú távon azt tervezzük, hogy a hegedűt bevonjuk a zenekarba is, hiszen ez az autentikus, eredeti felállás.
– Milyen távlati terveitek vannak?
Ádám: A moldvai táncházas mozgalmat szeretnénk népszerűsíteni, terjeszteni.
András: Szeretnénk megszerettetni az emberekkel a moldvai zenét, hogy ne csak egy bemelegítés, egy gyerektáncház legyen, hanem ismerjék meg a komolyabb oldalát, a bonyolultabb táncokat is.
„Nagykárolyban mindig kiemelt figyelmet szenteltek a moldvai csángó népzenének. A Fabatka zenekar volt a vendégünk több ízben is a Táncháztalálkozók, városnapok alkalmával. A furulyaoktatás beindítása pedig erre predesztinálta a népzenei műhely tanítványait, hogy a moldvai csángó népzenével foglalkozzanak alaposabban, hiszen ez az egyik leggazdagabb furulyás népzenei anyag. Itt a mai napig adatközlőktől tanulhatnak. A Komák is Lábnyikon, egy moldvai csángó faluban táborozik majd a Csángó Magyarok Szövetségének meghívására, ahol adatközlőktől tanulhatnak. Másrészt a Rekettye berkeiben a moldvai csángó néptáncok népszerűségét növelte az is, hogy a legerősebben közösségi érzést és összetartozást e táncok révén élhetjük meg a táncházmozgalomban. A rekettye népzenei műhelyben tudatosan törekedtünk arra, hogy moldvai csángó népzenét játszanak a tanítványok” – tette hozzá Székely Sára, az egyesület művészeti vezetője.
Bagossy Andrea
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.