Együtt dobbant a szív Börvelyben is

Mit jelent ma magyarnak lenni? – hangzott a kérdés a Börvelyi Általános Iskola diákjaitól az 1848-1849-es forradalomra emlékező ünnepi műsorban.

Börvelyben már sok éves hagyomány, hogy az iskola diákjai méltó megemlékezéssel tisztelegnek a 48-as hősök előtt. Az idei alkalomra a rossz időjárási körülmények miatt a Petőfi Sándor Művelődési Otthonban került sor, ahol a gyerekek – Azurac-Láng Ivett magyartanárnő felkészítésében – verses, zenés műsort adtak elő, ami előtérbe állította a nők szerepét a szabadságharcban.

Az iskola diákjainak előadása után a község polgármestere, Kiss Zoltán, szólt az ünneplő tömeghez. „Jó érzés ismét együtt lenni, kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki fáradozott azon, hogy idén is méltó módon emlékezzünk az 1848-1849-es szabadságharc és forradalom eseményeire. Emlékezzünk, tisztelegjünk és zárjuk szívünkbe a márciusi ifjakat, akik a vérüket adták értünk, hogy mi ma itt lehessünk és magyarul szólalhassunk meg. Tisztelettel és hűséggel tartozunk nekik, a tábornokoknak, a szabadságharcosoknak, és az ismeretlen katonáknak is. Hiszen hiába vannak tábornokok és hadnagyok, ha nincsenek harcoló katonák. Hiába vagyunk mi, vezetők, ha nincsenek gyermekek, családok, közösség, akik együtt egy nagy sereget alkotunk, és együtt bármit legyőzünk.

Én úgy gondolom, hogy mindenki szívében ott dobog a piros-fehér-zöld, mindenki libabőrös lesz, ha meghallja 200 éves Himnuszunkat. Talán ez a legfontosabb a mai világban.” – mondta az elöljáró, akitől Nagy Szabolcs parlamenti képviselő vette át a szót, aki elsősorban megköszönte a helyi tanerőknek, az RMDSZ-nek, az egyháznak és a gyerekeknek, hogy idén is méltó módon emlékeztek meg a szabadságharcról.

„Nem először ünneplem a börvelyi közösségben a március 15-öt, de itt évről évre bemutatják azt, hogy igenis fontos, hogy már gyermekként, diákként azonosuljanak a szabadságharc eszméivel, gondolataival. Nem is tudom hanyadjára vagyok már itt, de igazság szerint azért jövök, mert szeretek itt lenni, jól érzem itt magam és az ember szeret oda menni, ahol jól érzi magát. Illetve itt jó irányba haladnak a dolgok, egy olyan világban, ami enyhén szólva is zűrzavaros: háború, világjárvány, infláció. Az RMDSZ-nek ebben a helyzetben úgy kellett politizálnia, hogy míg az egyik kezünkkel tüzet oltottunk, addig a másikkal támogattuk a fejlődést. Elég csak a református templomba bemennem egy év távlatából, és úgy látom, hogy ez a fejlődés sikeres volt. Csak azt lehet támogatni, aki dolgozik, és én úgy látom, hogy itt dolgoznak és élnek a lehetőséggekkel.

Én köszönetet szeretnék mondani azoknak a névtelen hősöknek, akik 1848-ban is ott álltak a zászlóvívők mögött, és mai napig ott állnak a vezetők mögött.” – mondta a képviselő, majd Kátai Tibor református tiszteletes mondott egy imát. Az ünnepi műsort Azurac Krisztián alpolgármester szavai zárták. „Emlékezzünk meg most egy pillanatra a 48-as ifjakról, akik tudták, hogy mit vállalnak, tudták, hogyha győzni akarnak az lehet az életükbe kerül, mégis vállalták a feladatot. A forradalmat – bár végül nem úgy, ahogy elképzelték – győzelemre vitték, feltámasztották a magyar nemzetet, melyért dicsőség és hála nekik. Legyenek ők a példaképeink! Éljen a szabadság, éljen a haza!” – zárta szavait az alpolgármester.

Az műsor után az ünneplő tömeg az iskola előtti Petőfi Sándor szoborhoz vonult, ahol koszorúkat helyeztek el: a Polgármesteri Hivatal és a Helyi Tanács, a Börvelyi Református Egyházközség, a helyi RMDSZ szervezete és a Börvelyi Általános Iskola.

Az ünneplést a Börvelyi Református Énekkar és a Fúvószenekar szolgálata tette meghittebbé.

Lang Gyopárka