Folytatva a korábbi években meghonosított hagyományt, a felekezeti iskola diákjainak ballagási ünnepségének ismét a Kalazanci Szent József templom volt a helyszíne. Két osztály 54 diákja ballagott el csütörtökön, tőlük Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök is búcsúzott, sok sikert kívánva az érettségi vizsgákhoz és az élethez.
„Urunk mennybemenetelének ünnepén búcsúzunk végző diákjainktól. Kedves ballagók, ebben a szentmisében Jézusra bízunk benneteket, legyen Ő veletek minden napon. Sok sikert az érettségihez, sok sikert a élethez! Azt kívánjuk, érjétek el a céljaitokat és a célhoz vezető úton se felejtsétek el soha Krisztust”- fogalmazott a püspök.
A szentmisét követően, Kocsis Aliz, a Kalazanci iskola igazgatónőjének beszéde következett, majd díjazták az iskola diákjait.
„A napokban megkérdeztek, hogy mitől lesz különleges az idei ballagás. Nem tudtam válaszolni, hiszen arra gondoltam, hogy, azon túl hogy idén már szabadon, maszkok nélkül ünnepelhetünk, a ballagási ünnepségeinkben éppen az a szép, hogy bár évről-évre ugyanaz, mégis mindig más, hiszen az ünnepség főszereplői évről-évre változnak. Igen, kedves ballagó diákjaink, most benneteket ünneplünk, tőletek búcsúzunk, értetek szólal meg utoljára a csengő, értetek és veletek imádkozunk az ünnepi szentmisén.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani szüleiteknek, hogy négy vagy akár nyolc évvel ezelőtt ránk bíztak benneteket. Együtt követhettük növekedéseteket, alakulásotokat, örülhettünk sikereiteknek és bánkódhattunk esetleges rossz döntéseitek, netán kudarcaitok miatt. És míg féltőn szerető gonddal egyengettük lépteiteket, ti közben felnőttetek.
Külön köszönet illeti tanáraitokat és osztályfőnökeiteket, Kiss Hajnalka, Miklósi Blanka tanárnőket és Mircea Dohan tanár urat, kiknek áldozatos munkája eredményeként elérkezett ez a mai nap és búcsúztathatjuk 2 végzős osztályunk 54 diákját.
Amikor itt álltok előttünk, tanáraitok, iskolatársaitok és családotok előtt, azt az egyedi lehetőséget ünnepeljük, amelyet mindannyian magatokban hordoztok. Hisszük, mint ahogy annak idején, Kalazanci Szent József minden rábízott gyermekről hitte, hogy ezt a kibontakoztatásra váró lehetőséget a Jóisten oltotta belétek, mi pedig néhány évig segíteni próbáltunk ezt a felismerni, segíteni próbáltunk, titeket ráébreszteni a tudásra, lélekre, képességekre. Azt adtuk, amit az iskola adhatott.
Most lezárva az iskolás éveket, rajtatok a sor, hogy magatokon tovább dolgozzatok, hallgassatok a nektek küldött jelekre, akár Istentől közvetlenül, akár környezeteteken keresztül érkeznek is azok. És szabadon tudjatok válaszolni arra az életútra, azokra a hívásokra és hivatásokra, amelyek bennetek növekszenek, hozzátok érkeznek, amelyek belőletek bontakoznak ki.
Az utóbbi hetekben, az előző évektől eltérően kivételesen sok vendég, csoport lépte át iskolánk küszöbét, hogy hosszab-rövidebb ideig időzzenek nálunk. Mindenkinek elmeséltük az iskola történetét, a fontosabb történéseket, és természetesen a lépcsőházat diszítő vásznak szimbólumairól is beszéltünk.
És ahogy a sok idegen diák kérdéseire válaszoltam, elgondolkodtam azon, hogy ti, akik ezeken a lépcsőkön közlekedtek, mennyire látjátok azokat a jeleket, azokat a jelképeket, melyek az iskola hivatását, ez emberi élet mélységeit tárják elénk. A tölgyemberek, akár mi magunk is, csak a biztonságot, hovatartozást, tartást adó gyökerek révén tudnak azzá lenni akik. Csak így tudnak az örök fény, az Isten felé növekedni.
Mi, az itt töltött iskolai évek alatt, azokra a forrásokra próbáltunk benneteket úgymond rácsatlakoztatni, melyek ezeket a gyökereket táplálják, erősítik: hitre, emberségre, felelősségteljes szerepvállalásra. Lehet, hogy valakinél csak hajszálgyökérnyi lett csak ez a kapcsolat, de fontos hogy kialakult a a kötődés, mindenkin rajta áll, hogyan őrzi, segíti a jövőben ennek további növekedését.
A mai nappal az iskolától búcsúztok. De a következő évek során lassan majd családotokat, gyermekkori otthonaitokat is ugyanígy el fogjátok hagyni, hogy megvalósítsátok terveiteket, megfelelő foglalkozást találjatok.
A mai nap, a ballagás napja, mely elsősorban valaminek a lezárása. Nem csak visszafelé, hanem előre is tekintünk ezen a napon. Amikor majd a foglalkozás, a hivatás mellett döntötök, diplomát, képesítést szereztek valahol, házasságot köttök, akkor is vissza fogtok tekinteni a megtett személyes utatokra, ahogy most is a középiskolai évekre. Viszont erősebben kell majd éreznetek, hogy sosem célba értetek, hanem elkezdetek valamit, valami még nagyobbat, értékesebbet.
A tanórákon és a lelki programokon igyekeztünk megismertetni és megéreztetni veletek a keresztény élet, a „hívő élet es a valóság” kapcsolatát, ami, mint ahogy annyiszor megtapasztalhattátok már, azt is jelenti, hogy életünk egésze és minden eseménye Isten közelségében, jelenlétében történik. Mindennek úgymond „köze van” Istenhez. Ez tudat kísérjen benneteket továbbra is utatokon. Szívből kívánom nektek, Isten legyen életutatok célja és középpontja. A változásokban , nehézségekben, de a boldog és örömteli időkben is egyedül hozzá igazítsátok tetteiteket, jövőbeli döntéseiteket. Merészen – vállalva a küzdelmet, az esetlegesen elétek kerülő nehézségeket – tudva azt, hogy azoknak akik Istent szeretik, minden a javukra válik.
Sok sikert és nyitott szívet kívánok nektek önmagatok és hivatásotok kereséséhez és sok örömet életetek következő szakaszához”- mondta az igazgatónő.
You must be logged in to post a comment.