Bakó Dorottyával, a 151. Gróf Károlyi Gyula cserkészcsapat segédőrsvezető-jelöltjével beszélgetett Kocsis Anett. A lelkes cserkész beszámolt arról, hogy mi a feladata ebben a mozgalomban, és hogy miért is jó tagja lenni ennek a közösségnek.
– Mióta cserkészkedsz?
– A cserkészettel 2016 nyarán a Határtalanul táborban találkoztam, melyet évente megszerveznek és a cserkészet iránt érdeklődők vesznek benne részt. Nagyon tetszettek az ottani programok és még akkor elhatároztam, hogy cserkész szeretnék lenni. Októberben el is mentem a toborzóra és azután minden hétvégén szorgalmasan jártam a foglalkozásokra. Elérkezett a várva várt tíznapos nyári tábor, mialatt megszereztem a zöld nyakkendőmet. Az ott eltöltött idő fantasztikus volt. Túráztunk, kézműveskedtünk, minden este tábortűzzel zártuk a napot. Új dolgokat tanulhattam és persze túl kellett esnem egy próbán is. Itt felmérték, tényleg alkalmas vagyok-e arra a feladatra, hogy a cserkészek csapatát erősítsem. Miután vége lett a próbának, hatalmas kő gurult le a szívemről. Ilyen jóleső megkönnyebbülést ritkán érezni. Tavaly nyár óta vagyok hivatalosan is cserkész.
– Miért vonzó egy fiatal számára ez az életforma?
– Az én véleményem szerint, de úgy gondolom, sokak nevében is beszélek, ez az életforma azért lehet vonzó a fiatalok körében, mert felkészít minket az életre, itt közösségben lehetünk és játszva tanulhatunk meg nem mindennapi dolgokat.
– Mit jelent számodra a cserkészet?
– A cserkészek számomra a második családomat jelentik. Amit pedig a mozgalomtól kapok, az egy életre szóló kaland. Ezáltal megtanultam minden kis dolgot értékelni, kitartásra, önállóságra és fegyelemre nevel.
– Mi a feladatod cserkészként – mind a csapatodban, mind a hétköznapjaidban?
– A csapatban a segédőrsvezetői szerepet töltöm be. Ez annyit jelent, hogy több mindenben tudok segíteni az őrsvezetőmnek, és a csapatparancsnokomnak, mint eddig. Ez annyit tesz, hogy az őrsvezetőmmel együtt hetente foglalkozásokat tartunk egy kiscserkész lányőrsnek, az előre megírt munkatervek alapján. A hétköznapokban cserkészként, ahol tudok, ott segítek, bármit is kérnek tőlem, azt legjobb tudásom szerint próbálom megoldani.
– Melyik a legkedvesebb cserkészélményed?
– Erre a kérdésre nagyon könnyű a válasz! A Romániai Magyar Cserkészszövetség által, Sikaszóban, Hargita megyében megszervezett segédőrsvezetői képzésén vehettem részt, ami fantasztikus, élményekkel teli tábor volt. A mesébe illő táj mellett csak úgy repült az idő, de éppen elég volt ahhoz, hogy tapasztalatot szerezzek és igazi segédőrsvezetővé faragjanak. Minden helyzetet átérezhettem, amivel egy segédőrsvezető találkozhat munkálkodása során.
– Milyen programokon vehetsz részt a cserkészet keretén belül?
– A cserkészet által rengeteg helyre jutottam el: a fent említett táborba és a minden évben megszervezett különböző országos programokra, melyek során a rég nem látott cserkésztestvéreimmel találkozhatok és új embereket is megismerhetek.
– Miben változott meg az életed, amióta cserkészkedsz?
– Nem mondanám, hogy az életem változott meg, hanem a személyiségem. A segédőrsvezetői képzés után az egyik őrstársam megemlítette, hogy mennyire megváltoztam, tapasztaltabb, türelmesebb, megértőbb lettem. Ez nagyon jól esett, mivel ekkor éreztem meg először a kemény munka gyümölcsét.
– Szerinted, miért szükséges a mai fiatalság számára a cserkészet?
– A mai világban a fiataloknak lenne leginkább szükségük a cserkészetre. Itt megtanulhatják tisztelni társaikat és megbecsülni önmagukat. A táborban megszokják a sátorban alvást, a patakban való tisztálkodást, a „vadonban” való étkezést, vagyis megtanulhatják az önállóságot. A fiataloknak még azért lenne fontos ez a mozgalom, mivel a táborban tíz napig modern technika nélkül élünk, ami kiszakít minket ebből a virtuális, rohanó világból.
– Milyen kihívásokat állított eddig eléd a cserkészet?
– Az első táboromban a legnagyobb kihívást az étkezés jelentette, mivel akkoriban elég válogatós voltam. De mára megtanultam, hogy egy tábort csak úgy lehet átvészelni, ha bőségesen reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk, bármi is legyen a koszt.
Természetesen az étkezésnél nagyobb kihívások is vannak, ilyenek a nyári próbák, az én esetemben pedig a segédőrsvezetői teendők.
– Szerinted mi a legfontosabb, amit tanultál a cserkészettől?
– A cserkészet által az önállóságot tanulhattam meg. Egy táborban alkalmunk nyílik megtanulni tüzet rakni, saját magunk számára ételt készíteni, sátrat verni, felépíteni a körleteinkben lévő építményeket (legyen szó egy asztal összebarkácsolásáról, vagy egy ponyva kifeszítéséről), patakban mosni a ruháinkat. Az első táborom után itthon próbáltam a tanultakat hasznosítani és segíteni a házimunkában.
A cserkészet által továbbá önuralmat, fegyelmet és életre szóló barátokat kaphattam.
– A cserkészet három alappillére szolgálat Isten, a Haza és embertársaink felé. Nem nehéz ezt megélni a hétköznapjaidban?
– Néha nehéz, néha nem. Embertársainknak kötelesek vagyunk segíteni és velük kedvesek lenni. Ezt természetesen néha nehéz betartani, mert nem vagyunk egyformák. A szolgálatomat Isten felé, úgy cselekszem, hogy rendszeresen járok templomba, imádkozok és nemsokára le is konfirmálok. A hazámat pedig úgy szolgálom, hogy megőrzöm és ápolom a magyar kultúrát. Cserkészként ez a három fő feladatom, szóval ezekre összpontosítok.
Kocsis Anett
