Életük a szakmájuk

Hatvanhét éves, és még idősebb emberek gyűltek össze szombat délelőtt a nagykárolyi szakiskolában.

Fél évszázada harminchárman végezték el az asztalosipari technikumot, mindannyian a szakmában maradtak, persze többen mesterekké, oktatókká lettek. Most pedig összegyűltek, hogy életútjukkal is bizonyítsák: van értelme a szakoktatásnak, egy szakma tudásával meg lehet birkózni az élet kihívásaival.

Becsületben megöregedtek a szakmában – mondogatták az egyébként lelkes, egymásnak nagyon örülő bácsik. A szakképzés jövőjével kapcsolatban életútjukat állították példaként: ha ötven évvel ezelőtt is működött, akkor most is kell működjön a szakoktatás.

„Nagyszerű mestereink voltak, Vénig Náci bácsi kiegyensúlyozott, jó szakember volt, magyarázott, és bemutatott, mert szakmát nem elég elméletben tudni, gyakorolni is kell. – Fiúk, ezt vinkliben meggyaluljuk, utána mérethez, vastagsághoz igazítjuk stb. – mindig meg is mutatta, hogy kell elvégezni a feladatot.” „Az asztalosság feltétele ez: az asztal mögött kell végezni.” „Nevelni kell!” – Szívesen idézték fel azokat az időket a hajdani végzősök. 1962-ben kezdték az iskolát, ami akkoriban három éves volt. Két nap elméletet tanultak, míg négy nap a gyakorlattal telt. ’65-ben végeztek, és a kor szokásainak megfelelően mindenkinek lett munkahelye. Szerencséjükre aránylag sokan maradhattak Nagykárolyban. Páran továbbtanultak, és asztalosmesterként dolgoztak a továbbiakban, néhányan oktatóként is. Egyébként országos asztalosversenyeket nyertek a későbbiekben az ő tanítványaik.

Vénig Laci bácsi volt az osztályfőnökük, és két mesterük is volt: Vénig Náci és Vaju Gyuri bácsik. Mint a tisztes öregurak mondták: olyan tanárok-mesterek voltak ezek az emberek, akik szívügyüknek érezték megszerettetni a rájuk bízott inasokkal a szakmát. Nos, a szakoktatás presztízsének a növelése, a hajdani státuszába való visszahelyezése a célkitűzése a mai szakiskola vezetőségének. Gindele Imre, a Simion Bărnuțiu Szaklíceum igazgatója jelképes osztályfőnöki óra keretében üdvözölte az 50 éves találkozó résztvevőit. Beszélt nekik arról, hogy életútjukkal, azzal, hogy mindannyian a szakmában maradtak példát mutatnak a maiaknak. Beszámolt arról, hogy van remény, hiszen például a tavalyi végzősök 85 százaléka munkahellyel rendelkezik. Az a lényeg, hogy a munkaerőpiac elvárásainak megfelelő szakmákra oktassák a fiatalokat. Akik a duális rendszerben zajló képzést követően (aminek a lényege, hogy a leendő munkahelyeiken végzik a gyakorlat jó részét) munkába is állhatnak.