Heinrich Tamás tornatanárral beszélgettünk. Ő az egyik, a Szatmár–Ferencváros határon átívelő utánpótlásprojektbe bekapcsolódó település, Mezőfény edzője. Szerinte az edzőknek is, de főként a gyerekeknek nyújt sokat ez a program. Egyre többen csatlakoznak hozzá, és ez nem véletlen, hiszen a minőségi sportolás sokak számára csábító.
– A kézilabda mint sport, már nagyon régóta a mezőfényi iskolások egyik kedvenc elfoglaltsága. Te miért épp ezt a sportot tanítod nekik?
– Valamilyen oknál fogva megszerettem, de, hogy miért, azt nem tudom. Egyébként nekem a foci a szakosodásom az egyetemről, és mégis a kézilabda volt az, ami jobban megfogott. Az igazság az, hogy én nem is játszottam soha kézilabdát, nem is volt ilyen élményem, annak ellenére, hogy ez volt a környékünkön a meghatározó iskolai sportág. A lényeg: évről évre egyre jobbak és jobbak a gyerekek, meg jobban akarják ezt a sportot. Mikor én idekerültem, ebbe az iskolába, 1997-ben, még szakképzetlenként elmentem néhány versenyre, de akkor még nem voltak a mostanihoz hasonlítható lehetőségek. Akkoriban nem volt sportcsarnok sem, csak kint – és csak tavasszal, nyáron és ősszel – tudtunk dolgozni, télen semmire sem volt lehetőség. Mégis már akkor megtetszett a kézilabda, és még a sportcsarnok építése előtt eljutottunk egy megyei versenyre. Miután – 14 évvel ezelőtt – megépült a sportcsarnok, onnantól már fokozottabb ütemben haladhattunk.
– Néhány éve részt vesztek egy nagyobb projektben. Kérlek, mesélj erről egy kicsit!
– Tehát a Szatmár–Ferencváros nevű programról beszélünk, ami nagyon jó lehetőség kisebb iskoláknak is, a mi térségünknek, ahol a kézilabdának régen volt hagyománya. Szatmáron, Nagykárolyban és vidékén, de inkább a városban egykor kialakult egy jó kis kézilabdás környezet, még a ’70-es években. Az lassan abbamaradt. A mostani projektnek köszönhetően mi is elkezdtünk dolgozni a gyerekekkel, már a 6 évesekkel is. Ez egy nagy előny ahhoz képest, hogy a projekt előtt legjobb esetben is „csak” 9–10 évesekkel kezdtük tanulni a kézilabda alapjait.
– Miben változtatta meg a kézilabdázást a vidékünkön ez az együttműködés?
– Annak köszönhetően, hogy létrejött ez az együttműködés – maga a szerződés aláírása 2014 augusztusában történt meg – a Ferencváros és a nagy Szatmár – a jelenlegi a romániai és a magyarországi Szatmár megyék – között. Az aktív tevékenység itt nálunk is 2015 januárjában indult be. A környéken is ekkor kezdték, Kálmándot említeném mindenképpen, de Kaplonyban is hozzáfogtak. Abban változtatta meg a kézilabdázást, hogy sok szakmai tanácsot kapunk és útmutatást. A Fradi utánpótlásedzői rendszeresen, kéthavonta lejárnak valamelyik településre edzőképzést tartani, nagyon sok érdekes szakmai gyakorlaton vehetünk részt, amelyekből tanulhatunk. Már körülbelül két éve Elek Gábor, a Fradi vezetőedzője is mindig jelen van, és tőle főként tanulhatunk. Így mindig bővül a tudástárunk, ennek köszönhetően pedig előrébb tartunk a gyerekekkel, sok olyan dolgot tanítunk mi is, amit a Fradinál tanítanak, és ez nem kis dolog, hiszen ők Magyarország szintjén utánpótlásban is ott vannak a legjobbak között.
– A gyerekek számára mit nyújtott ez a program?
– Mi is felkészültebbek vagyunk már, és azzal, hogy mi többet tudunk, az által, hogy a Fradi edzői képeznek bennünket, a gyerekeink is jobbak lehetnek. És az, hogy már 6–7 éves korban el tudják kezdeni a kézilabdát, az már mindenképpen nagy előny. Fogékonyak a gyerekek, hamar megértik ezt a sportot, persze ez függ az adottságaiktól is, mert nem minden gyerek egyforma, de mindenki magához képest – és ez a legfontosabb a projektben, hogy ne csak a szuper tehetséges gyerekekkel foglalkozunk, hanem bárkivel, aki részt szeretne venni az edzéseken, a programban – fejlődik, és az már eredménynek számít. Budapesten is voltunk már nagyon sokszor, Mátészalkán, Fehérgyarmaton és Csengeren is. Nagyon sok helyre eljutnak a gyerekeink és ez által élményekben gazdagodnak, edzőtáborokban vehetnek részt. Egyre több település csatlakozik, és így a gyerekek száma is folyamatosan nő. Reméljük, ez csak nőni fog, vagy legalább a szintet tartjuk majd.
– Konkrétan, neked edzőként miben változtatta meg az oktatás rutinját ez a projekt? Az hogy kisebb gyerekeknek is tanítani kell, az sokkal nehezebb?
– Abból a szempontból nehéz, hogy a 6–7 éves gyerekek a 9–10 évesekkel szemben éretlenebbek. De azt is tudni kell, hogy az elején nem is játszunk kétkapus játékot, hanem csak játékos formában tanuljuk meg az alapokat: a labda megfogása, a vezetése, a gurítása, a passzolgatása. Nagyon az alapoktól kezdjük, de játékosan, és az nagyon fontos! Mindenféle játékot játszunk: akár labdával, vagy akár anélkül, hogy tudjanak futni, mozogni, helyezkedni. Aztán lassan a játékszabályokat kezdjük el megtanítani. Ez a része talán a legnehezebb. Hosszútávon, sőt, már középtávon is azt látjuk, hogy egy 8–9 éves gyerekekkel már olyasmit tudunk csinálni, amit ezelőtt csak 11–12 évesekkel. Tehát ez egy nagy előny! Igaz, a folyamat eleje nehezebb – de nem mondanám, hogy sokkal. A fegyelmet kicsit nehezebb megtartani, mert ők még szertelenebbek, figyelmetlenebbek, éretlenebbek. De mikor ők is ráéreznek, hogy miről is szól az egész, akkor nagyon jó velük dolgozni.
– Arra van-e lehetőség, hogy olyan gyerekeknek csatlakozzanak a csapatokhoz, akik olyan településeken élnek, amelyekbe még nem ért el ez a projekt?
– Lehetőség biztosan van, mert például Kálmándra, Gábor tanár úr csapatába Csanálosról is járnak át gyerekek. Bár a lehetőségek másabbak, mert edzésre el kell juttatni őket az egyik faluból a másikra, vagy ha iskolai verseny van, akkor csak az iskola gyerekeit lehet vinni, de sokkal több az olyan verseny, ami nem az iskolák között zajlik, hanem a csapatok között. Tehát ha valaki kézilabdázni akar, és nincs rá lehetőség a saját településén, akkor biztosan van megoldás. A szülőknek csak ajánlani tudom ezt a sportot! Az egyéni sportok is jók, de csapatban, együtt több közös élmény szerezhető. A mai világban pedig, ahol tele vagyunk elektronikus eszközökkel, még fontosabb az, hogy a gyerek minél több sportot kipróbáljon, és ha nem is tetszik neki, abba lehet hagyni, de míg kipróbálta, addig is mozgott és tett valamit az egészségesebben életért.
Czimerman Adrienn
You must be logged in to post a comment.