Demján Sándor szülei – több székely családdal együtt – 1940-ben költöztek a Szatmár megyei Börvelybe. Édesapját nem ismerhette, mert a második világháborúban életét vesztette. 1944-ben édesanyja három gyermekével Magyarországra, Etyekre, a háború után kitelepített svábok lakóhelyére költözött.
A Fogyasztói Szövetkezetek Országos Szövetségének (SZÖVOSZ) ösztöndíjasaként 1965-ben szerzett diplomát a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. Az iskolai évek után a Gárdonyi ÁFÉSZ-nál helyezkedett el, egyre magasabb pozíciókban (1965–1966), majd a Bicskei ÁFÉSZ elnökhelyettese (1966-1968), később a Gorsium ÁFÉSZ elnöke lett (1968–1973). 1973 és 1986 között a Skála szövetkezeti közös vállalatnak volt a vezérigazgatója. 1986–1990 között a Magyar Hitelbank elnöke volt, továbbá az alapítók egyike. 1990-től a Közép-európai Fejlesztési Társaság, 1991-től a Közép-európai Beruházási Társaság vezérigazgatója volt. 1996-ban megnyitotta a Bank Centert, a Gránit Pólus Rt.-t és a Pólus Centert. 1996-tól az általa létrehozott TriGránit Fejlesztési Zrt. elnöke. 1999-ben megnyitotta a Nyugati Városközpontot, ismertebb nevén a WestEnd City Centert, ezt követte 2000-ben a Pólus City Center (Pozsony) megnyitása, majd 2005-ben a Silesia City Center nyitása Katowice városában, Lengyelországban. A 2000 márciusában megalakított Hivatásos Labdarúgó-alszövetség vezetője lett. Két év előkészítési fázis után 2008-ban bevásárolta magát az orosz állami lottóba.
Demján Sándor ügyvezető elnöke volt az egyik legnagyobb magyar munkáltatói szervezetnek, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ), valamint elnöke volt a takarékszövetkezetek érdekvédelmi szervezetének, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségnek (OTSZ).
2008-ban, 300 milliárd forintra becsült vagyonával, ő volt Magyarország leggazdagabb embere. Vagyonát 2006-ban még csak 80 milliárd forintra becsülték, így két év alatt majdnem megnégyszerezte tőkéjét. Nevéhez fűződik a 2003-ban alapított Prima Primissima-díj is. 2003-ban Demján Sándor a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) támogatásával Prima Primissima-díj elnevezéssel díjat alapított, melynek célja a magyar értelmiség eredményeink megőrzése, a hazai tudomány, művészet és kultúra fejlesztésének erősítése.
2010-ben belépett a bankszektorba is, amikor megvásárolta a Wallis Zrt.-től a Milton Bankot, amit átkeresztelt Gránit Bankra. 2012-ben bejelentette, hogy vagyona jelentős részét halála után jótékony célra ajánlja fel. 2014-ben bejelentette, hogy korára való tekintettel fokozatosan visszahúzódik az üzleti élettől, és cégeinek irányítását beosztottjainak adja át.
Demján Sándor üzleti tevékenységéhez hasonlóan széles és színes képet mutat társadalmi segítő és támogató programja. Markáns változás a rendszerváltást követően jelentkezett, amikor a társadalomban bekövetkezett nagymértékű változások eredményeként sokan vesztesek, lecsúszottak lettek. Ebben az időszakban alapvető intézményeket kellett megteremteni, támogatni ahhoz, hogy megerősödjenek és a társadalomban betöltendő rendeltetésszerű funkciójuknak megfelelően tudjanak működni az erre hivatott civil és egyéb segítő szervezetek, önkéntes szerveződések. Így egyszerre kellett támogatni a magyar civil társadalom létrejöttét, megerősödését, meggyökereztetését, valamint az egyre ijesztőbb mértékben növekvő számú rászorultakat. Mindeközben a rendszerváltást közvetlenül követő években, komoly gazdasági-szociális válság körülményei közepette maga az állam, illetőleg a helyi önkormányzatok és intézmények is komoly pénzügyi nehézségekkel szembesültek.
Demján Sándort a magyarországi viszonyok közelebbi megismerése késztette 1994-ben a Demján Sándor Alapítvány létrehozására. Az Alapítvány tevékenysége során megszámlálhatatlanul sok embernek, szervezetnek, csoportnak és támogatásra érdemes, hasznos ügynek nyújtott segítséget a legkülönbözőbb formákban és módon.
A vezető magyar üzletembert mindig meg lehetett keresni, és meg is lehetett találni a legváltozatosabb kérésekkel, kérelmekkel. Ahol és amikor lehetett: mindig segített. Sokszor saját maga találta meg azokat a szerencsétlen sorsú embertársainkat, akik már kérni sem mertek. Az elmúlt években azonban már olyan mennyiségben érkeztek kérelmek és pályázatok, hogy valamilyen formában korlátok közé kellett szorítani a segítő tevékenységet.
Demján Sándor úgy gondolta, hogy ezentúl társadalmi támogató programjai fókuszában egyrészről a magyar szellemiség értékeinek megőrzése, a magyar kultúra, tudomány, oktatás, sport és művészetek fejlesztése melletti elkötelezettsége folytatódik, míg másrészről az eddigieknél is sokkal nagyobb figyelmet fordít a tehetséges, rászoruló diákok esélyegyenlőségi felzárkóztatásának támogatására.
Demján Sándor 2006. július 4-i bejelentésében arról szólt, hogy több milliárd forint összegű közcélú falajánlásával hozzá kíván járulni a magyar oktatás fejlesztéséhez, az abban részt vevők esélyegyenlőségének javításához, valamint a gyermekszegénység enyhítéséhez. E bejelentést követően nagyszabású munka indult el a kezdeményezések konkrét tartalommal való feltöltésére. A Demján Sándor Alapítvány támogatási szerződéseket kötött a fenti célok előmozdítása és elérése érdekében. Első átfogó kezdeményezésként az Új Comenius Program került meghirdetésre, amelynek keretében kilenc felsőoktatási intézménnyel, köztük a Nyíregyházi Főiskolával kötött támogatási szerződést nappali tagozatos, szociális hátrányos helyzetű fiatalok támogatására (…)
Demján Sándort mindig foglalkoztatta a szegény körülmények között élő gyermekek neveltetésének, főként taníttatásának kérdése. Magítélése szerint a mai gazdasági nehézségek közepette a leszakadás veszélye ezekben a csoportokban még nagyobb, tehát itt még komolyabb erőfeszítésekre van szükség az esélyegyenlőség lehetőségének megteremtése érdekében. (Források: Wikipedia, Ésik Sándor (szerk.): Egymáshoz vezető útjaink. Északkeleti almanach. In-forma könyvek, Nyíregyháza, 2013.)
2016. április 16-án szülőfaluja, Börvely díszpolgárává avatta Demján Sándort.
Forrás: Börvely 800 Breviárium
You must be logged in to post a comment.