Élő adventi kalendárium Csanáloson

Egy ötlet, egy remek kezdeményezés és megannyi lelkes ember. Csupán ennyi szükséges ahhoz, hogy egy egész közösség megmozduljon és később az egyik legkedvesebb adventi emlékekké nőjjék ki magukat ezek az esték.

Biztosan mindenki látott már adventi kalendáriumot, amit napról-napra nyitogatni kell egészen szentestéig. A mai világban millió formában lehet kapni hasonló naptárakat, Csanáloson viszont egy teljesen új formáját valósították meg az adventi kalendáriumnak. A Nagykároly melletti településen otthonra talált egy olyan kezdeményezés, aminek lelke van, ami képes összehozni a családot, a szomszédságot, a rég nem látott falubelieket. Az adventi időszakban minden nap más-más család vállalja, hogy kreatívan feldiszíti és kivilágítja az ablakát megjelenítve rajta a dátumot, a falubelieknek pedig az utcákat járva meg kell találniuk az adott naphoz tartozó ablakocskák. Közben pedig jókat lehet sétálni, beszélgetni, együtt lenni.

„Egy székelyföldi kicsi faluban láttam ezt az akciót 2021-ben, nagyon jó hangulata volt még idegenként is nézve. Elmúlt az ünnepi időszak, zajlott az év és nem hagyott nyugodni a gondolat: 2022-ben Csanáloson is meg kellene szervezni. Egy privát csoportban, ami csanálosiaknak szól Csanálosról, feldobtam az ötletet tavaly novemberben. Sok lelkes társam lett egyből, főleg a fiatal családok/anyukák jelentkeztek elsőként, éppen az utolsó ablakokhoz kellett „keresni” a díszítőket, de könnyen összegyűlt a 24 ablak. Így december 1-én kezdetét vette az első élő adventi kalendárium Csanáloson, minden nap a fennebb elmített csoportban érkezett a kis segítség, amely főleg a házszám volt, vagy a sváb háznév, ahol van olyan. Ez egy jó alkalom volt, hogy a fiatalok is lássák, olvassák, megjegyezzék a lassan feledésbe merülő házneveket. Szerintem kicsit ez is közösségépítő, egy plusz információ a szomszédról. Aztán este ünnepi köntösbe öltözött egy-egy ablak, kicsik, nagyok útra keltek, mindenki rövid időre gyerek lett újra, meglepetés volt minden új ablak, ezáltal kapott valamit a szemünk, és közben a lelkünk is gazdagodott, sokszor észrevétlenül. Ez lehetőséget adott kimozdulni a házból a hosszú estén, találkozni a szomszéddal, vagy akivel sose futunk össze.

Idén már jött szembe a kérdés, hogy lesz-e, nem volt visszaút. Nagyon hamar elfogyott a 24 ablak. És már a felénél járunk, nagy a lelkesedés, az aktivitás, nagy a vendégszeretet. Van olyan ablak, ahol a gyerekeket egy szem cukorka várja, valahol a felnőtteknek is akad egy pohár forraltbor. Sokan küldenek képet a bejegyzés alá, hogy ők igenis ott jártak, ez pozitív visszajelzés a szervező csapatnak és a lakosoknak is bátorító, kedvhozó. Ki merem jelenteni, hogy minden korosztály képviselteti magát, továbbá családi program is az ablakkeresés: apukák, nagyszülők is felbukkanak a képeken. Igazi közösségi program alakul belőle nagy örömünkre. De van olyan, aki teljes magányban kutatja a kis csodákat. Idén van egy különlegessége a kalendáriumnak: a plébános úr jelezte, hogy ő nyáron faragott nekünk számokat az ablakokhoz. Ezeket most mindenki igyekszik beépíteni a dekorációba. Kell ennél lelkesítőbb dolog, mint amikor a község plébánosa is mellénk áll? Titkos forrásból tudjunk, hogy ő is nyitogatja estéről-estére az ablakokat, ami nekünk nagyon megtisztelő. Lesz folytatás! Az idei mottó: ne a nyakunkon legyen a karácsony!” – mondta az ötletgazda, majd hozzátette: „én szeretnék név nélkül maradni, a díszítő csapat a lényeg, és akik fogadják a munkájukat.”

Lang Gyopárka