Eljutni valahonnan valahova. Haladni, sodródni, vagy éppen törekedni. Három kortárs költő beszélt versekkel erről az útközbeniségről szombat este a nagykárolyi Buffalo Pubban.
A szépszámú jelenlévőt Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a békéscsabai Bárka irodalmi lap főszerkesztője üdvözölte. Elmondta, hogy az erdélyi költők előző generációjának polgárpukkasztóbb hozzáállásával szemben a fiatalabbak – azaz a jelenlévő Farkas Wellmann Éva, Bálint Tamás és Ármos Lóránd – költészetükben már sokkal jelenlévőbb a tudatosság, a fegyelmezettebb verskultúra. Jó pár éve, talán öt-hat is meglehet, már jártak így, hármasban Károlyban. Ennek okán kérte is őket, hogy pár szóban meséljenek az azóta elteltekről, nyilván a költői tevékenységükben is megesettekről.
Éva immár Békéscsabán él. „Útban van egy újabb kötet” – fogalmazott. Mesélt a doktori értekezéséről is, melyben Verestói György halotti beszédeit vizsgálta meg. Ezekben a kor történéseire, tudományos eredményeire reflektált a 18. századi filozófus, lelkész, s még a humornak is teret adott.
Tamás azóta megtalálta a helyét. Mint mondta, szeret kirándulni, de a szülővárosában, Székelyudvarhelyen él.
A nagykárolyi Lóránd hol ebben bízik – sikeresnek, „pénzesnek” lenni –, hol abban. Elmondása szerint idővel rájött, hogy mégsem az ügyvédi lét, vagy a távoli világok jelentik a megoldást. Útkeresése kapcsán utalt arra, hogy számára a lét helyszíne nem feltétlenül kötődik egy adott településhez. Igazán jól érezni magát anyanyelvi környezetben tudja, hiszen verset is magyarul ír. Erre van igénye – nyomatékosította. Ezenkívül hajlandó már holnap bárhova elmenni. Egy időben Írországban élt. Arról az időszakról szól A kilternani ősz című verseskönyve.
Volt lehetőség a könyvek megvásárlására, dedikáltatására, de még kötetlenebbül is beszélgetni a költőkkel a kultúraünnepünk alkalmából szervezett irodalmi est során.
You must be logged in to post a comment.