Mindenekelőtt szögezzük le, hogy talán nincs annál személyesebb, mint amikor könyvet olvasunk. És ezt az érzést csak fokozza az, ha szakavatott (értsd: színművész) ember olvassa fel azt a bizonyos regényt.
Nos, a ma megtartott könyvbemutatón is így történt, Rappert-Vencz Gábor szólaltatta meg a könyv szereplőit. Az ő hangján hallhattuk, hogy a „kommunisták így védték a stílust”. Vagy hogy: „feltalálták a tépőzárat, amit boltban nem lehetett venni, de kilopták a gyárból…” (Elnézést, ha nem teljesen betűhű az idézet; a beszámoló szerzője sebtében jegyzetelt – a szerk. megj.)
Kovács Eszter újságíró pedig olyan kérdéseket tett fel, melyekre válaszolva a könyv írója elmondhatta, hogy álma teljesült azzal, hogy könyvet írt. Hogy nagy elégtétel számára a regénye megjelenése. Hogy kifejthette, néha arra gondol, hogy a kommunizmus tulajdonképpen egy nagy emberkísérlet, melynek célja volt tesztelni, ki lehet-e az emberből a humánumot űzni…. Hogy ekként vallhatott: „sokszor meglepődtem, meglepődve álltam fel az íróasztaltól”. Ugyanis – mint mesélte – az írás olykor kegyelmi állapot, amikor is a regény önmagát írja. Persze máskor meg kell szenvedni a szavakért, ám érdemes. Ugyanis Bódi Attila érzése szerint a történelmi sérelmeket, legyenek azok bár egyéniek vagy közösségiek, az irodalom oldja fel. Mint mondta, talán azért, mert lemegy az egyén szintjére. Bevallotta, hogy a fikció és a valóság határán egyensúlyozó könyvével eleinte oda akart csapni, meg akarta büntetni például a rendszerrel kollaborálókat. Ám idővel a mozgatórúgók is kirajzolódtak, s így inkább az olvasóra bízza az ítélkezést. Vagyis bizonyos értelemben a regény szereplőire…
Hitelesebbnek érzi, hogy első szám egyes személyben szólal meg, holott ez nem, vagy nem teljes egészében önéletrajzi könyv. Hogy a „forradalom” előtti korszakban játszódik a könyve, véletlen is, meg nem is. Elsőkötetesként javallott volt emlékekre építkezni. Ugyanakkor a szerencsés alkatúak közzé tartozik, s nem a konkrétumokra emlékszik, hanem az érzésekre, így képes volt elvonatkoztatni, átszőni a cselekményt. Arról is beszélt a kastélyban megtartott könyvbemutatón, hogy kellett idő ahhoz, hogy megérjen benne ez a történet. Felmerült ugyanakkor az is, hogy bár embertelen volt az a korszak, ám fekete és fehér, azaz lehetett tudni, mi a jó, és mi nem az. Manapság bezzeg sokkal bonyolultabb, és főként gyorsabb minden, nincs idő a kiértelmezésre…
Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényét a jelenlévők java megvásárolta, s vélhetően ajánlani fogja az ismerőseiknek, hiszen egy olyan kort és helyszínt dolgoz fel, melyet (melyben) vagy megéltünk, vagy közeli ismerőseink éltek meg, éltek át.
You must be logged in to post a comment.