Szombaton délelőtt ünnepi esemény zajlott a nagykárolyi református temetőben. Sok emlékező és tisztelgő érkezett, hogy részt vehessen azon az ünnepségen, amely során az első világháborúban elhunyt és Nagykárolyban eltemetett magyar honvédek nevét tartalmazó elméktáblákat leplezték le.
Az eseményen részt vett dr. Tilki Attilla országgyűlési képviselő, dr. Bíró Andor, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóságának vezetője, Gottfried Barna történész, a Hadtörténeti Múzeum szakreferense, a Honvédsuli Egyesület képviseletében, Kovács Zsuzsanna elnökasszony, Dankó László ezredes, Mák József és Mák Dávid hagyományőrzők, a nagykárolyi történelmi egyházak képviselői, valamint a Történelmi Vitézi Rend képviselői.
Az egybegyűlteket, házigazdaként, Tukacs József Sándor a belvárosi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte.
Végre megvalósult egy olyan tervezet, ami emlékeztet minket az első világháború ideje alatt itt Nagykárolyban elhunyt hősökre, katonákra. Három emléktábla került ki a református temetőben található kistemplomának falára, Magyarország Kormányának hathatós támogatásával és Berei Károly hadosír gondozó lankadatlan igyekezetének köszönhetően. Az összetartozás jelképe lesz ez a három tábla is, melyek az elesett katonáknak állítanak emléket. Ezek a táblák is, melyek előtt elmondhatunk egy imát, mind az összetartozásunkat jelképezik, hiszen mi, akik magyarul imádkozunk, mindannyian össztartozunk, éljünk a világ bármely részén is”- mondta Tukacs József Sándor lelkipásztor.
Berei Károly, a rendezvény szervezője szeretettel köszöntött mindenkit a három gránittábla leleplezési ünnepségén. Olyan honvédok neveit tartalmazzák ezek a táblák, akik az első világháborúban hunytak el és Nagykárolyban helyeztek örök nyugalomra.
„Nagyjából 8-10 évnyi munka, kutatás áll a mai esemény létrejötte mögött. Levéltári kutatások, feltérképezésák, hosszú beszélgetések a Hadügyminisztérium munkatársaival, annak érdekében, hogy a táblán szereplő minden információ megfeleljen a valóságnak. A ma leleplezésre kerülő három tábla 50 nevet tartalmaz”- mondta Berei Károly.
A nagykárolyi hadisír gondozó köszönetet mondott mindenkinek, aki segítette a munkáját, elsősorban a családtagjainak, akik támogatására mindig számíthatott. Beszédének zárszavában azon reményének is hangot adott, hogy lesznek olyanok, akik kilátogatva a református temetőbe, gyújtanak majd egy mécsest vagy elhelyeznek egy szál virágot az emléktáblák előtt.
Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő köszönetet mondott Berei Károlynak és mindazoknak, akik lehetővé tették ennek az eseménynek a létrejöttét, s mint mondta, Magyaroszág miniszterelnökével, Orbán Viktorral is beszélt arról, hogy milyen fontos esemény történik november 9-én Nagykárolyban.
„Dicsőség és tisztelet a hősöknek”
A felszólalók sorában, dr. Bíró Andor igazgató következett, aki elismerően nyilatkozott a kezdeményezésről és arról a munkáról, amit Berei Károly a magyar honvédek neveinek és emlékének megőrzése érdekében végzett.
„Az emberi emlékezet tüneményes és rejtélyes dolog. Egy adott esemény kapcsán emlékszünk bizonyos dolgokra, és minél inkább erőlködünk, hogy fölidézzük a történteket, újra és újra ugyanazok a dolgok fognak beugrani, amit már eddig is tudtunk. Semmi újat nem tudunk előcsalogatni emlékezetünk mélyéről, aztán egyszer csak valaki váratlanul emlékeztet minket valamire. Akkor azonnal világosan emlékszünk, fölrémlik valami, ami mindig is ott rejtőzött az emlékezetünkben, de mintegy fedőréteg alá rejtve, számunkra is hozzáférhetetlenül. Emlékezetünk képtelen lett volna onnan segítség nélkül előbányászni, látszólag új emlékek bukkantak föl, pedig azok mindig is ott voltak”- idézte alkalomhoz illően, Indrek Hargla szavait az igazgató.
„Ilyen a történelmi emlékezet is. Mindig kell valaki, akinek a segítségével előhívhatjuk az elfeledett eseményeket. Ebben az emlékeztetésben jutott hatalmas szerep Berei Károlynak”- mondta az igazgató.
A rangos eseményen elhangzott beszédek között először Dragos Roland az Elméleti Líceum diákja szavalt, majd pedig Berei József mondott el egy alkalomhoz illő költeményt.
A szervezők lejátszották a „Kimegyek a doberdói harctérre” című dalt is, majd a táblák leleplezési és a koszorúk elhelyezésének ceremóniája következett.
Ha kimegyek a doberdói harctérre
Feltekintek a csillagos nagy égre
Csillagos ég merre van a magyar hazám
Merre sirat engem az édesanyám
Én Istenem, hol fogok én meghalni
Hol fog az én piros vérem kifolyni
Olaszország közepében lesz a sírom
Édesanyám arra kérem ne sírjon
Feladom a levelem a postára
Rátalál az édesanyám házára
Olvasd anyám vérrel írott levelemet
Doberdónál hagyom az életemet
Édesanyám nem írok több levelet
Puskagolyó lõtte el a szivemet
Eltemetnek az erdei gyönygyvirágok
Megsiratnak a falumbeli leányok.
You must be logged in to post a comment.