Érettségi diákszemmel

Az idei érettségi a járvány okozta intézkedések miatt kissé rendhagyó volt, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogyan is látták a diákok az elmúlt hetek, hónapok eseményeit, hogyan tudtak felkészülni erre a komoly megmérettetésre, illetve arra is, hogy milyen terveik vannak. Négy magyar tagozatos végzős osztály négy diákját kérdeztük meg arról, hogyan birkóztak meg az elmúlt hetek feladataival.

– Először is gratulálok a sikeres érettségihez. Tudjuk, hogy a járványhelyzet miatt ez igen különleges, rendhagyó év volt. Hogyan zajlott az érettségire való felkészülés az osztályotokban, illetve hogyan készültél önállóan, otthon?

Jobbágy Beatrix (Nagykárolyi Elméleti Líceum, XII. B): – Köszönöm szépen. Igen, a kialakult helyzet miatt a suliban való felkészülés szinte teljesen elmaradt, azon a két héten kívül, amikor csoportokra osztva bemehettünk. A legnagyobb pozitívum az volt, hogy így teljes mértékben az érettségi tantárgyakra összpontosíthattunk. A tanáraink próbáltak minél kézenfekvőbb módszerekkel segíteni, olyanokkal, amelyek mindenki számára használhatók. Az online óráink nagy része Zoomon keresztül zajlott, ilyenkor érettségi tételeket oldottunk és kérdéseket tettünk fel. Ezek mellett kaptunk összefoglalókat bizonyos fejezetekből, amik ugyancsak könnyítették a munkánkat. Nekem mindig is problémám volt az időm beosztásával, de a járványhelyzet szerintem pozitívan hatott rám. Az iskola és a tanáraink segítsége mellett magunkra maradtunk a felkészülésben. Én próbáltam naponta kitűzni magamnak feladatokat, felállítani egy rendszert, fokozatosan készülni, hogy ne maradjon semmi utolsó percre, de persze ez nem mindig sikerült úgy, ahogy szerettem volna.

Kovács Szilárd (Nagykárolyi Elméleti Líceum, XII. F): – Köszönöm a gratulációt! A kialakult helyzet nagyban megnehezítette a felkészülést. Naponta tartottunk online órákat a fő tantárgyakból – a történelemre, a magyarra, a románra és a földrajzra gondolok –, bár számomra a saját erőmből való felkészülés volt a legeredményesebb. Minden anyagot megkaptam, ami az érettségihez szükséges, így annyi volt a dolgom, hogy megtanuljam ezeket. Azt a taktikát alkalmaztam, hogy már jóval az érettségi előtt elkezdtem a komolyabb felkészülést, ennek értelmében napi 2-3 órát tanultam, nem éreztem, hogy többre lenne szükségem az online órák mellett.

Légrádi Zsófia (Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum, XII. B): – Bár már a korábbi években is megismertették velünk, hogyan is fognak kinézni a tételek, s hasonlókat kaptunk félévi dolgozatként, az intenzív felkészülés csak az idén kezdődött. Tanáraink lelkiismeretesen teljesítették a feladatukat, egyszerre adták le az új anyagot, ugyanakkor ismételtünk is. Sajnos ezt a folyamatot szakította félbe a járvány, és kezdődött meg a kényszerszabadság, amikor nem voltunk ugyan magunkra hagyatva, de jóval nagyobb teher került a vállunkra, hiszen mindenki önmaga tanárává válhatott otthon. Elsősorban saját magunknak kellett elszámolnunk azzal, hogy mit és mennyit dolgozunk azért, hogy elérjük kitűzött céljainkat. Személy szerint igyekeztem bekapcsolódni az itthonlét alatt az online oktatásba, követni a beütemezett ismétléseket vagy sajátokat felállítani, ugyanakkor figyelemmel követtem a Telesuli adásait történelemből és földrajzból is.

Tempfli Márk (Nagykárolyi Elméleti Líceum, XII. D): – Köszönöm szépen. Az iskolai felkészülés is rendhagyó volt számunkra. Három csoportra osztottak minket (átlagban 8-9 személyt egy csoportba), s mindennap bementünk 4 órán át készülni egy tantárgyból. Egy héten minden tantárgyból 4-4 órát készültünk a suliban. Mivel két hétig tudtunk bemenni, így márciustól érettségiig csak 8 órát készültünk személyesen a tanárainkkal minden tantárgyból, ami elsőre kevésnek hangzik. Ám az online platformokon nagyon sokat tettek értünk a tanáraink karantén alatt is, ezért zártuk sikerrel a vizsgát, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Emellett otthon továbbra is példákat oldottam matematikából, átnéztem a harmadik tétel leckéit románból és magyarból, érettségi tételek oldottam kémiából.

– Mi volt számodra a legnehezebb a felkészülési időszak során?

Jobbágy Beatrix: – Az online órák, akármilyen fejlett a mai technológia, nem tudják helyettesíteni a személyes találkozást, az iskolai tanórákat. Az iskola egyik pozitívuma, hogy a diákok motiválják egymást, mindenkiben él szerintem egy egészséges versenyszellem, és ez főleg azoknak előnyös, akik maguktól nem igazán ülnének le tanulni. Én is nehezen vettem rá magam sokszor a tanulásra, és napok teltek el úgy, hogy nem csináltam semmit, de ahogy az érettségi időpontja közeledett, és elkezdtem izgulni, az ilyen napok száma csökkent, és produktívan teltek a napjaim.

Kovács Szilárd: – Számomra az időbeosztás okozott nehézségeket, mivel ránk volt bízva az, hogy miképp osztjuk be a helyzet miatt ránk zúdult hatalmas időmennyiséget.

Légrádi Zsófia: – Számomra az volt a legnehezebb, hogy nem mindig tudtam egyforma kedvvel és lelkesedéssel nekifogni a tanulásnak, ismétlésnek, készülődésnek. Mindezt leginkább a bezártság érzete váltotta ki belőlem, amikor már az is hatalmas örömet tudott okozni, ha pár órára elmehettem beszerezni a háztartáshoz szükséges alapvető dolgokat.

Tempfli Márk: – A felkészülés legnehezebb része számomra az volt, hogy az iskola hiánya miatt kicsit kizökkentem a tanulásból, és nehezen tudtam visszalépni a megszokott kerékvágásba. Hiányzott, hogy délután megtanuljunk egy-egy leckét, amit másnap felmérnek.

– Az idei speciális érettségi vizsga volt, belülről milyennek látod, hogyan élted meg? Mennyire voltak nehezek az idei tételek az előző évekhez viszonyítva?

Jobbágy Beatrix: – A legnehezebb ebben a járványhelyzetben az volt, hogy senki sem tudta, mi hogyan fog történni, még az érettségi időpontja is bizonytalan volt. A második féléves anyagot nem kérték az idei érettségin, mivel nem tudtuk befejezni a tanévet, így a követelmények is változtak. Nagyon sokat segítettek a gyakorló tesztek, amelyek hetente jelentek meg. Összességében szerintem az előző évekhez képest könnyebb tételeket kaptunk, viszont a mi dolgunkat a járványhelyzet nehezítette.

Kovács Szilárd: – Egyetértek a megállapítással, az idei valóban különleges érettségi vizsga volt. Véleményem szerint az iskola megfelelően járt el annak érdekében, hogy megőrizze a diákjai és tanárai egészségét. A tételek kifejtése egyszerű volt, ha valaki be tudta osztani a felkészülésre szánt időt, annak nem okozhatott különös nehézséget ezek teljesítése.

Légrádi Zsófia: – Teljes mértékben felkészültnek éreztem magam, nem attól féltem, hogy valamit nem fogok tudni majd, hanem attól, hogy valami baki adódik: hogy lázas leszek, nem találom meg a termem, nem fogom bírni magamon elviselni 3 órán át a maszkot stb. Ez az érettségi sem könnyebbnek, sem nehezebbnek nem tűnt számomra az előző éviekhez képest, azonban könnyítés volt számunkra az, hogy a második félév anyagával nem kellett készülnünk, és hagyatkozhattunk a gyakorló tesztekre is a téren, hogy mi fordulhat majd biztosan elő a feladatokban.

Tempfli Márk: – Véleményem szerint az idei tételek nem voltak nehezek, a korábbi években nehezebbek voltak. Talán tekintettel voltak a vírushelyzetre, s emiatt kaptunk könnyű tételeket. Csak a maszk viselése és a kézfertőtlenítés tért el a többi évi érettségitől, másban szerintem teljesen megegyezett a korábbi érettségikkel.

– Ha módodban lett volna, mit változtattál volna az idei érettségi eljáráson?

Jobbágy Beatrix: – Az érettségi folyamatán változtattam volna mindenképp. Minden reggel megmérték a lázunkat, fertőtlenítették a kezünket, maszkot kaptunk, mielőtt beléphettünk volna az épületbe. Még külön bejáratokat is használtunk, hogy elkerüljük a személyes találkozásokat. Az érettségi mellett még ezek a folyamatok is úgymond leterheltek minket. Háromórás egy érettségi vizsga, és nagyon zavaró volt a maszk viselése, főleg a szemüvegeseknek.

Kovács Szilárd: – Tulajdonképpen nincs különösebb kivetnivaló az idei eljárást illetően, sőt én megőrizném azt, hogy egy osztályteremben később is maradjon a korlátozott számú résztvevő. Ez elősegítette egy nyugodtabb légkör létrejöttét.

Légrádi Zsófia: – Ha módomban állt volna változtatni, akkor bizonyára nem lett volna kötelező a maszk viselése a dolgozatok írása közben, hiszen így is betartottuk a kötelező távolságot.

Tempfli Márk: – A vírus ellenére nagyon jól lebonyolították az érettségi vizsga folyamatát, szerintem semmi probléma nem volt vele. Minden tanár segítőkész volt, ha nem találtuk a termünket, vagy épp volt egy-két bátorító szavuk, mielőtt bementünk volna a terembe.

– A vészhelyzet miatt az idén sajnos az ünnepélyes ballagás, a búcsúzás is elmaradt. Mit üzennél az új generációnak, azoknak, akik ősztől lépnek a kilencedik osztályba?

Jobbágy Beatrix: – Legyenek minél rugalmasabbak és elfogadóbbak. Ne vegyenek semmit természetesnek, és használják ki az együtt töltött időt. Szerintem a legfontosabb dolog, amit meg kell tanulni ez alatt a négy év alatt, az az időbeosztás. Meg kell találni az egyensúlyt a barátok, az iskola, a bulik és a pihenés között. Iskolaidőben ez a legtöbb diáknak nem okoz gondot, de ha felborul a rendszer, mint ugye most, a járványhelyzetben, akkor sokan találják magukat motiváció nélkül.

Kovács Szilárd: – Csupán annyit szeretnék üzenni nekik, hogy ne a XII. osztály végére szeressék meg és ismerjék meg egymást. Lesz erre négy év, aminek érdemes minden percét kiélvezni és tartalmasan megélni.

Légrádi Zsófia: – Azt, hogy nem volt igazi ballagásunk, nemcsak mi, diákok, hanem tanáraink és szüleink is sajnálták, azonban ami a líceumi évek lényege volt, vagyis az érettségi megszerzése, számunkra is megadatott. Ez azért lényegesen fontosabb, ha racionálisan szemléljük a tényeket. A következő generációnak azt üzenném arra az esetre, ha ők is hasonló helyzetben találnák magukat, hogy bár a ballagás a tizenkét év lezárásának legszebb módja, még számos alkalom lesz az ünneplésre, például akkor, amikor a monitoron megjelenik az a varázsszó, hogy „admis”.

Tempfli Márk: – A mi osztályunkat nagyon mélyen érintette az, hogy nem tudtunk elballagni, illetve hogy elmaradt a tanároktól és egymástól való elbúcsúzás is. Úgy érzem, négy év barátságait és élményeit jó lett volna együtt megünnepelnünk, feleleveníteni a kellemes pillanatokat. De úgy gondolom, hogy később lesz erre alkalmunk, és mindenki benne lesz egy utó-ballagásban, ha nem is egy nagy ünnepély, de egy osztálytalálkozó formájában biztosan. Visszatérve, minden kilencedik osztályt kezdő diáknak azt üzenném, hogy amíg van rá alkalmatok és lehetőségetek, ragadjátok meg: szórakozzatok, kiránduljatok, szőjetek barátságokat, mert az a négy év gyorsan el fog telni, és lehet, arra ébredtek, hogy megbánjátok azt a sok dolgot, amit kihagytatok a líceumi évek alatt. Emellett persze tanuljatok is…

– Milyen terveid vannak? Felvételizel-e valamilyen szakra, ha igen, hová, és hogyan választottad ki?

Jobbágy Beatrix: – Elég tág az érdeklődési köröm, a nyelvek és a reál tantárgyak egyaránt érdekelnek, így nehéz volt számomra szakot választani. Tizenegyedik osztályban értem el azt a pontot, amikor tudtam, hogy valami kémiával kapcsolatos szakot szeretnék választani. Azon belül is a kémia biológiai része, tehát az emberi szervezetben lefolyó folyamatok érdekeltek, érdekelnek. Végül a Debreceni Egyetem biomérnöki szaka mellett döntöttem. Akárkinek elmondom, hova szeretnék menni, az vagy nem hallott még a szakról, vagy összekeveri valamivel. Ez egy nagyon fejlődésben lévő dolog még, több ága is van. Engem a mikrobiológia, a genetika fogott meg, főleg a kutatási oldala érdekel. Magyarországon pontszámok alapján történik a felvétel, beleszámítják az iskolai átlagot, az érettségi átlagát, és nekem a szak miatt a matek érettségi jegyet. Emellett többletpontokat is számítanak nyelvvizsgáért és emelt szintű érettségiért.

Kovács Szilárd: – Úgy tervezem, hogy jelentkezem a kolozsvári egyetemre agrármérnöki karára. Ebben a döntésben segített, hogy édesapám szintén ezen a területen dolgozik, így láthattam közelről, gyakorlatban, hogy zajlik mindez.

Légrádi Zsófia: – Mindenképp szeretném folytatni tanulmányaimat, mindig is motoszkált bennem valami, ami azt sugallta, hogy a pedagógusi pályát kell választanom, ugyanis azt érzem, hogy még mindig az iskola vonzásában élek. Számos olyan tanárt ismerhettem meg, akikre példaképként tekinthetek, és akiknek szívesen lépnék a nyomdokaiba. Így arra a döntésre jutottam, hogy felvételizek a Babeș–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és neveléstudomány szakára, ami azt jelenti, hogy a későbbiekben óvónő vagy tanítónő válhat belőlem, de az sem kizárt, hogy majd magasabb célokat tűzök ki magamnak ezen a területen.

Tempfli Márk: – Szeretném folytatni tanulmányaimat a Babeș–Bolyai Tudományegyetem bank-és pénzügy szakán. Sokáig nem tudtam pontosan, milyen szakra menjek, de aztán valami sugallat folytán ez megtetszett a leírása és mások tapasztalatai alapján, és úgy döntöttem, hogy ezen a szakon szeretném az egyetemet elvégezni. Emellett könnyen el lehet helyezkedni ezzel a diplomával.

Bagossy Andrea

Megjelent a Nagykároly és Vidéke hetilap 2020. július 9-ei számában.