A tasnádi templom átfogó felújítás alatt áll, ennek részleteiről beszámoltunk egy korábbi lapszámunkban. A felújítás során szükség volt egyszer a templom belsejének, majd a munkálatok előrehaladtával a templomot körülvevő külső területek régészeti feltárására is.
Az elmúlt hetekben végzett ásatás részleteiről dr. Hágó Attila Nándort, a feltárás egyik résztvevőjét kérdeztük.
„Ez egy átfogó munkálat folytatása volt, hiszen a tavaly már elkezdtük az ásatási munkákat a tasnádi templom belsejében. Akkor másfél hónapig dolgoztunk a helyszínen, 10 kutatószelvényt ástunk, melyek révén falak, illetve sírok kerültek elő.
A templom felújítása azóta is folyamatban van, a közeljövőben verik majd le a külső vakolatot, ehhez pedig felállványozzák a templomot. Mivel műemlék épületről van szó, mielőtt erre sor kerülne szükség van a környező terület feltárására. Ehhez biztosítottunk mi szakfelügyeletet, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy szakember folyamatosan figyeli a gépek munkáját, és ha valami érdekes dolog kerül elő, akkor leállítja a gépet vagy úgy irányítja azt, hogy ne tegyen tönkre semmit.
Jelen esetben nem mennek le nagy mélységre. Be van mérve egy szint, amihez képest le kell menjenek, van ahol ez több, van ahol kevesebb ásást jelent. Ezzel hozzák majd egy szintbe a talajt. Itt egy-két helyen előkerült téglajárda, járószint, amely korábbi fázishoz volt köthető. Körülbelül egy hétig szakfelügyelet mellett folytak a munkálatok, majd meggyőztük a kivitelezőt, hogy szükséges egy régészeti ásatás. Ez végül egy körülbelül hat hétig tartó feltárás volt, mely során különböző szelvényeket nyitottunk a templom északi oldalán. Összesen 14 szelvény került kiásásra, ebből 12 volt kívül, és 2 belül. A két belsőt azért kellett nyitni, hogy megnézzük a templom struktúráját, hogy milyen mélyre megy le a belső alapozás, illetve hogy milyen kapcsolata van a toronynak az északi fallal. Ezeket külön kérte a kivitelező és a statikus.
Különböző helyszíneken nyitottunk még szelvényeket, voltak felületek, amelyeket a templom oldalára, az úgynevezett hajóra merőlegesen nyitottunk, aztán a támpilléreknél, mivel tudni akartuk, hogy milyen kapcsolat van a támpillérek és a templom falai között – mert a támpillérek később épültek –, illetve hogy ezeknek milyen az alapozása.
Ami érdekes volt, hogy előkerült a régi sekrestyének a fala teljesen körbe. Ezt követően olyan falmaradványok kerültek felszínre, melyek a torony irányába, nyugat felé mennek, tehát teljesen egy vonalba a templommal. Hogy megnézhessük, hogy ez micsoda a templommal párhuzamosan is nyitottunk egy hosszabb szelvényt, ezt felosztottuk kisebb részekre, és ott is előkerültek különböző falmaradványok.
Mindezek mellett találtunk sírokat is. Most összesen 26 sír volt, de ezek sem voltak épek, hanem már megbolygatottak. Rengeteg olyan csontot találtunk, amely már vissza lett dobva, tehát amit nem lehetett az adott sírhoz kötni. De általánosnak mondható az, hogy a templom körül mindig több sír van, mint belül. Ezekben sok melléklet nem volt, talán kettőben találtunk ruhakapcsot, gombot, pitykét, fémből, bronzból. Van két sír, amely Árpád kori, ezekben találtunk S végű hajkarikákat, mellyel a nők fogták össze a befont hajukat. Sajnos nem az eredeti sírból, hanem betöltésből, rétegből származnak, de ezek mindenképpen olyan tárgyak, amelyeket együtt temettek el a viselőjükkel.
Találtunk pénzérméket is, ezek újkoriak, tehát a XVII., de inkább a XVIII. századból származnak. Kerámiát is találtunk mindenfélét, mivel mikor beásták ezeket a sírokat, akkor felforgatták a fölötte levő réteget, illetve szórtak el pénzérméket is. Könyvveretek is kerültek elő, aztán egy evőeszköz markolata, üveg, amely szintén inkább XVIII.-XIX. századi.
Összesítve mindenképpen nagyon érdekes volt. Elsősorban falmaradványokat, struktúrákat kerestünk, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Hogy ezek pontosan milyen falak voltak, arra van több feltételezés: vagy egy oldalkápolnája volt a templomnak, de ahhoz túl nagy, vagy esetleg egy oldalhajó is lehetett. A sekrestyének is lehet esetleg több fázisa, hiszen volt egy korábbi sekrestye, és aztán a mostani gótikus templomnak is több fázisa lehetett, volt amikor elvettek valamit, volt amikor hozzátettek más épületet.
Ahogy az a tavalyi ásatás esetén is történt, ez alkalommal is részletes dokumentáció készült, fotókkal, rajzokkal, pontos leírásokkal. Az ásatás vezetője a megyei múzeum igazgatója, dr. Szőcs Péter volt, részt vett benne rajtam kívül még Nagy Norbert, Belbe Sebastian és Zsori Roland.
Az előkerült falak nagyközönség számára történő bemutatásának két lehetséges módja is van. A leglátványosabb és egyben a legdrágább mód, hogy az érintett falmaradványokat teljesen körbeássák az alapokig, és ezeket a falakat konzerválják. Egy másik módszer, hogy a szelvényeket visszatömik, és téglából, vagy kőből más színnel kirakják az említett falmaradványok helyét. Itt inkább ez a második verzió fog megvalósulni, lesz majd egy kisebb kiállítótér a templom mellett, ahol bemutatásra kerülnek majd a faragott kövek és egyéb érdekes tárgyak, amelyek előkerültek az ásatás során” – összegezte dr. Hágó Attila Nándor.
Bagossy Andrea
You must be logged in to post a comment.