Heinrich Kinga, a Nagykárolyi Elméleti Líceum egyik negyedikes osztályának tanítónője nyilatkozott az Anziksznak arról, miért is választotta a pedagógusi pályát, milyen nevelési elveket tart szem előtt mindennapi munkájában.
– Néhány életrajzi adatban, kérnék, egy kis bemutatkozást.
– Heinrich Kinga, a Nagykárolyi Elméleti Líceum IV. D osztályának tanítója vagyok. 1991-ben végeztem a Nagyváradi Iosif Vulcan Tanítóképzőben. Pedagógusi pályám elején a 4-es számú Általános Iskola tanítójaként tevékenykedtem, majd később, a 3-as számú általános iskola pedagógusközösségének tagja lettem. 2010-ben a Vasile Goldiș Egyetemen alsó tagozatos tanári oklevelet szereztem.
– Milyen motivációi voltak mikor a tanügyi pályát választotta? A pedagógusként eltöltött időszak mennyire változtatta meg a kezdeti ideológiáikat?
– Pályaválasztásomat nagymértékben befolyásolta volt tanító nénim (Málnay Izabella) személyisége, akinek határtalan türelme, lelkiismeretessége, szakmai felkészültsége mindig is példa volt számomra, így bármi nehézség adódott, kitartásomnak köszönhetően soha nem gondoltam arra, hogy más utat válasszak.
– Van-e idő a túlterhelt tanmenet mellett arra, hogy a gyermek személyiségével foglalkozzon egy pedagógus?
– A magam részéről a legfontosabb feladatomnak a gyerekek személyiségének fejlesztését tartom. Véleményem szerint ezt elsősorban példamutatással, az erkölcsi értékek előtérbe helyezésével valósíthatjuk meg. Az oktatás és nevelés egyenlő arányban való jelenléte munkánk során lehet csak eredményes
– Egykori diákjai visszajelzései mit mutatnak, milyen emlékeket őriznek Önnel kapcsolatban?
– Megpróbálom nyomon követni volt tanítványaim sorsának alakulását s mindig büszkeséggel tölt el, ha sikeresek szakmájukban és az igaz, becsületes úton haladnak vágyaik elérése érdekében. Nagyon örülök, ha rég látott tanítványaimmal vagy szüleikkel találkozva felelevenítjük közös emlékeinket.
– Nagy nehézségekkel szembesülnek manapság egy-egy magyar tannyelvű előkészítő osztály indítása esetében az iskolák. Nem csak a gyermeklétszám csökkenése, de az is elég riasztó, hogy sok magyar szülő, elvileg a könnyebb boldogulás érdekében, román tagozatos osztályba indítja a gyermekét. Előkészítő osztállyal indul ősszel, mivel tudná megszólítani, esetleg meggyőzni azokat a szülőket, akik a magyar helyett román iskolába íratnák gyermeküket?
– Biztosított az anyanyelven való tanulás, de sajnos sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel. Mindenki anyanyelvén tudja megfogalmazni legjobban gondolatait, legfogékonyabb az új ismeretek elsajátítására, anyanyelve által érti meg szülei, nagyszülei szokását, életfelfogását, vallását. A magyar irodalom nagyjainak, történelmünk hőseinek megismerésével, nyelvünk ízes szófordulataival elsősorban magyar tannyelvű osztályban találkozhatnak nebulóink. Kultúránk és identitásunk megőrzése egyben nemzetünk megmaradásának feltétele is.
– Milyen eredményeket ért el a gyermekekkel, eddigi pályafutása során? Mi az a pedagógiai elv, amit mindig szem előtt tartva dolgozik az osztállyal?
– Számos versenyen vettünk részt, eljutottunk megyei, illetve országos megmérettetésekre is. Legnagyobb sikerélményemnek mégis azt tartom, mikor egy iskolába lépő síró, az ismeretlentől szorongó gyerek kis idő elteltével már szívesen jár iskolába, beilleszkedik az osztályközösségbe. Fontosnak tartom azt, ha a tanulási nehézséggel küszködő diák segítséget kap társaitól s a viselkedészavaros osztálytársat mindenki elfogadja. Ha szülő, kisdiák és pedagógus egymást támogatva haladhat a kitűzött cél felé, akkor a mai, tudásra szomjas kisiskolás később értelmes, érzelmi biztonságban levő boldog felnőtté válik.
T. T.
You must be logged in to post a comment.