Érzést rajzolni vagy szavalni

Bulyáki Kitty és Orha Gergő egyaránt a nagykárolyi Elméleti Líceum diákja. Január 14–17-e között ők is azok között voltak, akik részt vehettek a Szatmárcsekén megrendezett Kölcsey-versenyen. Velük beszélgetett a versenyről és a jövőről Berei Csenge Bernadette.

– Elsősorban gratulálok nektek. Idén rendezték a harmadik Kölcsey-versenyt. Először vesztek részt? Miért neveztetek?

– Nagyon szépen köszönjük. Így van, először vettünk részt a Kölcsey-vetélkedőn és mindketten sajnáljuk, hogy, mivel utolsó gimnáziumi évünkben járunk, jövőre már nem lesz lehetőségünk ismét nevezni. Még egyikünk sem vett részt hasonló csapatversenyen, nem szerettük volna hát kihagyni ezt a lehetőséget.

– Meséljetek a hétvégéről. Milyen volt? Mit csináltatok? Miket látogattatok meg? Hogy éreztétek magatokat?

– Talán az eddigi legjobb túránk volt. Nagyon örülünk, hogy egy hihetetlenül jó csapat jött össze, a hangulatos, esti kupaktanácsok felejthetetlenek maradnak. A kisebb kirándulások szintén élvezetesek voltak, meglátogattuk Szatmárcsekén a Kölcsey-emlékszobát, a csónakos fejfák temetőjét, a Szatmár-körút alkalmával Móricz szülőházát, Álmosdon a csata emlékművét, de még egy Picasso-festményt is láttunk, Nyírbátorban pedig bejártuk a történelmi sétányt. Sajnos így is roppant gyorsan eltelt ez a négy nap, de mindig kellemes érzésekkel gondolunk majd vissza Csekére és környékére.

– Kitty, te a rajzpályázaton indultál. Mióta foglalkoztat a rajzolás? Mit szeretsz a legjobban rajzolni? Van kedvenc technikád?

– Nos, amióta az eszemet tudom, rajzolgatok. Viszont nem igazán tudok arra válaszolni, hogy mit is szeretek a legjobban rajzolni, általában csak úgy jön magától, egy érzést, egy gondolatot próbálok papírra firkálni. Talán a grafit az, amivel a legjobban boldogulok, egyszerűen imádok satírozni vele, de ezen kívül a digitális rajzolást is nagyon szeretem.

– Gergő, téged szavalni hallottunk a Kovács Péter Zoltán által készített videóban. Régóta mondasz verset? Van esetleg kedvenc műfajod?

– Ha jól emlékszem nyolc éve, hogy először részt vettem egy szavalóversenyen, akkor Petőfi Föltámadott a tengerével neveztem. Ugyanakkor nem állíthatom, hogy gyakran szavalnék. Ami a műfajt illeti, nem ez alapján emelnék ki műveket, inkább azon költeményeket élvezet számomra elszavalni, amik tele vannak érzelemmel, indulattal, amikor nem kell visszafognunk magunkat és kiengedhetjük a hangunkat.

– Ez a verseny a hagyományápolás jegyében telt. Mennyire tartjátok fontosnak, hogy őrizzük a hagyományainkat? A mindennapokban tesztek ezért?

– A magyar egy nagyon szép kultúra. Ha hagyományőrzésről beszélünk, mi, magyarok itt Romániában, különösen próbára vagyunk téve. Büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk, hogy ezt a nyelvet beszéljük és arra, hogy meg tudtuk őrizni identitásunkat. Ápolnunk kell a hagyományainkat, mivel, ahogy szokás mondani, múlt nélkül nincs jövő.

– Mennyire tartjátok fontosnak a kulturális eseményeket? Részt szoktatok venni a városi (iskolai) rendezvényeken?

– Igyekszünk részt venni minél több hasonló rendezvényen, szerencsére nem kell messzire mennünk, az iskolánkban állandó jelleggel vannak különböző események. Nemrég láttunk például egy Édes Anna-előadást, ami egyszerűen fantasztikus volt. A kulturális eseményeken úgy érezzük, fontos részt vennünk, de nem azért, vagy nem csak azért, mert „kell”, vagy „illik”, hanem, mert nagyszerű élményekkel és tapasztalatokkal szolgálnak.

– Tizenkettedikesek vagytok. Hogyan képzelitek el a jövőtöket? Mit szeretnétek csinálni érettségi után?

– A fő célom az, hogy valamilyen művészeti ágban haladjak tovább, a lényeg, hogy rajzoljak. De előtte még meg elszeretném végezni a „japánológiát”, amolyan B-tervként. De majd a sors eldönti. Bármi is történjék a jövőben, a lényeg a pozitív gondolkodás. (Kitty)

– Én nem tudok még konkrét választ adni, vannak terveim, mindenesetre szeretném folytatni a tanulmányaimat. (Gergő)

Berei Csenge Bernadette

Szolomájer Tímea és Putovits Tünde ötlete nyomán Kovács Péter készítette az alábbi filmet.