„Ez a közös álmunk, a családunk része”

Valószínűleg minden olvasónk ismeri a bazsarózsát, sokaknak van is egy-két tő az otthoni kiskertben. Viszont, hogy egy egész bazsarózsafarm is lehet itt, Nagykárolyban, arra kevesen gondoltunk. Pedig van: illatozik, virágzik és megannyi szeretetet közvetít.

Bart Vanda és férje, Imre álmodtak egy nagyot és létrehozták azt, ami tényleg szeretetből született: bazsarózsa-ültetvényeket ápolnak, gondoznak, majd a gyönyörű virágokat értékesítik és megannyi családi térbe küldenek ezáltal egy kis vidámságot. A fiatal nagykárolyi családdal a különleges „vállalkozásról”, a kezdetekről és a kihívásokról beszélgettünk.

– Honnan jött a bazsarózsa ültetvény ötlete?

– Az ötlet a természet és a virágok iránti szeretetünkből született. Mindig is vágytunk arra, hogy valami olyat hozzunk létre, ami nemcsak szép, hanem örömet is ad másoknak. A bazsarózsa különösen közel állt hozzánk, így innen indult minden.

– Miért pont a bazsarózsa? Gyakorlati, vagy inkább szubjektív okból?

– Inkább szívből jött döntés volt. A bazsarózsa eleganciája, illata és különleges megjelenése azonnal megfogott minket.

A köztudatban a háztájéki fajtákban kimerül a bazsarózsa ismerete. Szerettünk volna ennek a csodás virágnak a nemesített fajtáit is megismertetni az emberekkel.

Persze később a gyakorlati szempontokat is figyelembe vettük, de az első impulzus egyértelműen érzelmi volt.

– Sokan nem tudjuk, hogy mennyi gondoskodást igényel egy virág, hogy végül teljes pompájában tündököljön. Beavatnátok a virággondozás részleteibe, kezdve az ültetéstől a szüretelésig?

– A bazsarózsa türelmet igényel. Az ültetésnél nagyon fontos a megfelelő talaj és a jó hely kiválasztása, ami a bazsák virágzási metodusát rendkívül befolyásolja.

Fontos az ültetés mélysége, a rügyek száma. Az első évek inkább a növény megerősödéséről szólnak. Ilyenkor nincs szüret, csak várakozás és állandó gondoskodás. Folyamatosan figyelni kell az öntözésre, a gyommentesítésre és a növényvédelemre. A szüret pedig pontos időzítést kíván: akkor kell levágni a virágot, amikor már majdnem kinyílt, de még tartós marad.

– Hányféle bazsarózsa van nálatok?

– Jelenleg négy fajtával dolgozunk, különböző színekben és virágformákkal. A tavalyi évben családi vállalkozássá nőttünk s sikerült új különlegességeket is telepíteni, ezek két szezon múlva fognak debütálni.

– Két kisgyermeket neveltek, ami gondolom feladja a leckét. A gyerekek mennyire vesznek részt a kert körüli életben?

– A családi összefogás nélkül ezt igazából nem tudnánk csinálni. Szezonban több, teljes embert igénylő munkát kell belefektetnünk a kívánt eredmény eléréséért.

A gyermekek nagyon kíváncsiak és szeretnek kint lenni velünk. Nyilván még játékos formában kapcsolódnak be – locsolnak, segítenek szedni a virágokat –, de reméljük, hogy így természetes lesz számukra a természet szeretete és tisztelete.

– Volt olyan pillanat, amikor majdnem feladtátok?

– Igen, voltak és vannak nehezebb időszakok, szezonban minden nap egy-egy kihívás. Sok a bizonytalanság, és az időjárás is sokszor próbára tesz bennünket. De mindig emlékeztetjük magunkat arra, miért kezdtük el.

– Milyen álmaitok vannak a bazsafarmmal kapcsolatban?

– Szeretnénk, ha a farm nemcsak egy virágtermesztő hely lenne, hanem egy élmény is: ahol az emberek kikapcsolódhatnak, feltöltődhetnek, és közelebb kerülhetnek a természethez. Egy ilyen miliő megalkotása idő és sok sok erőforrás kérdése. Tervünk, hogy rövidtávon ezt megvalósítsuk.

– Ez egy tipikusan olyan vállalkozás, amit nem lehet csak a bevételért csinálni, hanem mindenekelőtt szeretni kell. Mit jelent számotokra ez a kert?

– Számunkra ez sokkal több, mint munka. Ez a közös álmunk, a családunk része, egy olyan hely, ahol nap mint nap látjuk a munkánk eredményét – és ez nagyon különleges érzés.

– És egy utolsó kérdés: melyik bazsarózsa illata a legjobb?

– Ez nehéz kérdés, mert mindegyik más. De ha választani kellene, talán a fehér, klasszikus fajták illata a legintenzívebb és legelegánsabb – számunkra azok a legemlékezetesebbek.

Szolomájer-Lang Gyopárka

Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban