„Ez egy nagyon izgalmas munka”

A különböző szakmákat bemutató sorozatunk mostani részében egy olyan embert ismerhetünk meg, aki bár a háttérben dolgozik, munkája elsődleges az önkormányzat gördülékeny működése szempontjából: Szombati Csabát, a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal informatikusát kérdeztük.

– Mesélj arról, hogy hol végezted a tanulmányaidat, illetve hogyan kerültél a polgármesteri hivatalhoz?

– Eredetileg informatika szakra készültem, de objektív okokból elsőként közgazdaságra jelentkeztem, többek között mert fontos volt, hogy a közelben legyen. A sors iróniája, hogy az általam választott szak két év után megszűnt, és a diákokat igen messze, Bukaresthez csatolták, így három évet töltöttem a romániai fővárosban, és ott is diplomáztam. Az egyetem elvégzése után itthon kezdtem munkát keresni, elég sikertelenül, mert mindenhova szakmai gyakorlatot kértek, amivel frissen végzettként nyilván nem rendelkeztem. Ekkor hirdettek meg a nagykárolyi önkormányzat adóhivatali osztályán egy irodavezetői állást, és úgy gondoltam, hogy vesztenivalóm úgy sincs, így megpályáztam. Szerencsémre elfogadták a pályázatomat, és így gőzerővel készültem a vizsgára. A sikeres írásbeli vizsga után szóbeli vizsga következett, amit akkoriban (1999 augusztusa) Kovács Jenő polgármester tartott, aki kifejtette, hogy bár nagyon jó dolgozatot írtam, szakmai gyakorlat nélkül nem kaphatok irodavezetői állást, de felajánlott egy adóellenőri pozíciót, amit én el is fogadtam. Így kezdődött a pályafutásom a polgármesteri hivatalnál. Az adóhivatal ebben az időben is egy sajátos programmal dolgozott, amihez én a munka megkönnyítése végett elkezdtem modulokat írni. Így lassan elterjedt, hogy én értek az informatikai eszközökhöz, illetve a programozáshoz, ennek köszönhetően pedig felkértek, hogy az akkor 15 számítógépből álló gépparkot kössem hálózatba. A hivatal az első számítógépeket 1993-ban vásárolta, érdekesség, hogy ebből az egyik példányt ma is őrzöm a raktárban. Addig minden írógépen zajlott, majd 2000-ben áttértünk az elektromos írógépekre, aztán lassacskán teret hódítottak a számítógépek. Visszatérve tehát a 2000-es évek elején 15 számítógéppel indultunk, 4.86-osokkal, az akkori csúcstechnológiával. A rendszer felállítása után aztán szükség lett egy informatikusra, így 2003-tól az adóhivataltól átkerültem a jelenlegi pozíciómba. Ehhez viszont idevágó szakmai végzettségre volt szükség, így beiratkoztam egy újabb, ezúttal informatikai egyetemre, amit Szebenben végeztem el. Ott volt arra lehetőség, hogy össze tudjam egyeztetni az órákat, a kurzusokat a munkával, szerencsére nagyon együttműködőek és segítőkészek voltak a tanárok. Diplomázás után pedig Nagyváradon végeztem el a mesteri képzést.

– Hogyan fejlődött az önkormányzat informatikai rendszere az évek folyamán, és hogyan alakította ez a te munkádat, feladatkörödet?

– Az elején az adóhivatali feladatokról való átállás jelentett egy kis nehézséget, aztán informatikusként szembesültem azzal, hogy az emberek nagyon nehezen szánták rá magukat a változásra, az írógépekről a számítógépekre való áttérésre. Nagyon sokan sokáig idegenkedtek, elzárkóztak az új technikától, és nagyon nehéz volt őket meggyőzni a hatékonyságáról. Itt természetesen főként az idősebb generációra gondolok, akiknek érthető módon mindez nagyon idegen volt. Ebben érdekes módon volt egy ugrásszerű változás, akkor amikor sokuknak a gyerekei külföldre költöztek, és a kapcsolattartás legjobb eszköze az új technika lett. Innen számítva látványosan nyitottabbá váltak. Az alapgéphasználatot ugyanis én tanítom, illetve tanítottam be, hiszen ma már ez felvételi követelmény. De a specifikus programok kezelését már nem én, hanem az adott osztályon dolgozó kollégák mutatják meg az új alkalmazottaknak. Az évek folyamán pedig a rendszer egyre nőtt. Az egyik legnehezebb időszak az új, jelenlegi épületbe való átköltözés periódusa volt, hiszen például olyan időszak is volt, amikor három különböző épületben kaptak helyet a különböző irodák, a köztük lévő hálózatnak azonban ekkor is működnie kellett. Ez egy elég rázós, sok fejtörést okozó időszak volt, sokáig is tartott. Jelenleg hálózati adminisztrációs szempontból 200 elektronikai eszközt felügyelek, amibe a számítógépek mellett beletartoztak a routerek, nyomtatók, faxok, telefonok is. Az én feladatom a rendszer hibátlan működtetése, karbantartása mellett az esetleges hibák elhárítása, illetve a meghibásodott eszközök javítása is. A hálózatba az önkormányzatban működő készülékek mellett beletartoztak a polgármesteri hivatal alá tartozó szervek elektronikai eszközei is, így a kulturális központ, a rendőrség, a kastély, a könyvtár, a szociális étkezde, illetve a bölcsőde berendezései is.

– Milyen hibák, meghibásodások fordulnak elő?

– A hálózattal magával nem szokott gond lenni, ha én rendesen végzem a munkám, akkor a rendszer is jól működik. Általános problémák szoktak előfordulni, minthogy nem tudnak megnyitni vagy elmenteni egy fájl-t, kicsomagolni vagy megnézni valamit, ilyen felhasználói gondok, de ilyenkor is engem hívnak. Vannak időszakos karbantartási munkák, amelyeket hétvégén szoktam elvégezni, ezek akkor időszerűek, ha egyes programok lassabban működnek, és emiatt például ügyintézés közben sokat kell várni. Súlyos esetben az egész rendszer újratelepítésére van szükség, amely ekkora gépállomány esetén több napot is igénybe vesz, hiszen a programok feltelepítése mellett a hozzáféréseket is újra meg kell adni minden egyes készülék esetén. Erre azonban ritkán, körülbelül 5 évente van csak szükség.

– A géppark mennyire korszerű jelenleg?

– A vezetőség nyitottságának és felvilágosult szemléletének köszönhetően mára eljutottunk oda, hogy jelenleg a legmodernebb, új, korszerű eszközökkel dolgozunk. Nálunk egy gép maximum 8 évig működik, ezután új gépekre cseréljük őket. És ugyanez érvényes a dolgozók által használt programokra is.

– Mit szeretsz leginkább a munkádban? Mi jelent számodra szakmai kihívást?

– Hát mindent! Ugyanis, ha végigvesszük, mi mindennel találkoztam már, az összes számítógéptípus átfutott a kezemen. Emellett ez a munka megköveteli a folyamatos fejlődést, hogy mindig naprakész legyek az újdonságokat illetően, hiszen az, amit én egykor tanultam, az ma már szinte semmire sem jó, már nem érvényes. Úgyhogy bár néha fárasztó, ez egy izgalmas munka. A legnagyobb kihívás pedig az automatizálás, hogy minél kevesebb ember kelljen ahhoz, hogy minden működjön. Ez az egész informatizálás célja, hogy minél gyorsabb, minél hatékonyabb legyen a munkavégzés. Minél jobban csökkentjük az emberi tényezőt a rendszerben, annál jobb, hiszen így az alkalmazottaknak ideje szabadul fel, amit másra tud fordítani. Például nem kell időt töltenie különböző számítások ellenőrzésével és más osztályokon belüli összevetésével, ha ezt a gép elvégzi helyette, méghozzá gyorsabban és sok esetben pontosabban. Így a hibalehetőségek száma is csökken. Egy pályázat révén ezt még inkább szeretnénk kiterjeszteni úgy, hogy a lakosság dolgát is megkönnyítsük, abban a formában, hogy a jövőben lehetővé tesszük a különböző iratok, dokumentációk, engedélyek kikérését elektronikus úton. Reméljük, hogy hosszú távon ennek nagyon sok előnye lesz, és örömmel használják majd az emberek.

– Van-e valami „nem szeretem”, negatív része a munkádnak?

– Hát kitakarítani a gépeket (nevet), azt nem bánnám, ha nem lenne, vagy ha rá tudnám bízni valaki másra. Illetve a gépek javítása is sok esetben komoly kosszal jár, ami azért nem a kedvencem, ezt szívesen mellőzném.

Bagossy Andrea

Megjelent a Nagykároly és Vidéke hetilap 2020. július 16-ai számában.

DSCF6680