Igazán érdekes sportágat választott a kálmándi születésű, de jelenleg Börvelyben tevékenykedő Petz László: 2019 óta versenyagarakat tenyészt. Igaz, még nincsenek hosszú évek a háta mögött ebben az ágazatban, de már olyan eredményeket ért el, amire sokan csak vágynak.
– Mesélj kérlek a kezdetekről, hogyan kezdtél el érdeklődni az agarak iránt, milyen indíttatásból vágtál bele ebbe a nem mindennapi hobbiba?
– Az agarak szeretete még gyerekkoromra vezethető vissza, hiszen voltak vadászagaraink, de azok teljesen más foglalkozást igényeltek, mint a mostaniak. 2019-ben kaptam két vadászagár kölyköt ajándékba, akkor kezdtem el foglalkozni velük ismét. Majd később a barátaim elcsaltak egy agárversenyre Isaszegre, onnan pedig már úgy jöttem haza, hogy vettem is egy versenyagarat. Sajnos az nem vált be, hiszen akkor még nem értettem a versenykutyákhoz. Később jobban utánanéztem ennek a sportnak és beszereztem Írországból egy kölyköt, Champet, a tavalyi bajnokkutyát. Elkezdtünk készülni a versenyekre és minél több időt töltöttünk ezzel, annál jobban beleszerettünk ebbe a hobbiba. Vagyis ez már nem is hobbi, hanem életforma.
– Hogyan, kitől tanultál meg agarászni?
– Mint már említettem az agarak mindig is közel álltak a szívemhez, hiszen mindig is voltak otthon vadászagaraink gyerekkoromban. Viszont a vadászagarászás és a versenyagarászás teljesen ellentétei egymásnak. Amit úgy kell csinálni az egyiknél, azt másképp a másiknál, így szinte semmit nem ért a tapasztalatom ebben a témában. Miután rájöttem, hogy ez engem tényleg érdekel és szeretnék ezzel komolyabban foglalkozni, elkezdtem sikeres trénerek előadásaira járni, kértem tőlük tanácsot. A párom, Narcisa, pedig nagyon sok külföldi szakkönyvet olvas a témában, illetve ő az is, aki az ír trénerekkel tartja a kapcsolatot. Mondhatni azt is, hogy ő az elméleti részért felelős, én pedig a gyakorlatiért.
Illetve a legnagyobb tanító, az a tapasztalat. Amit az első évben rosszul csináltunk, azt próbáltuk a másodikban jobban csinálni és így tovább. Ez egy olyan hobbi, amihez nagyon sok tapasztalat szükséges, hiszen minden agár más, mindegyből más eszközökkel kell kihoznod a maximumot, persze amellett, hogy követed a standardokat. A versenyagarászásnak három alapszabálya van: az etetés, a pihentetés és az edzés. Ezeknek mindig egyensúlyban kell lenniük, és ezekre nagyon nagyon oda kell figyelni minden kutyánál külön-külön.
Tavaly három versenyagarat hoztunk Írországból, illetve voltak saját tenyésztéseink is. Az eredmények minket is nagyon megleptek, de persze nagyon büszkék vagyunk mindegyikre.
– Melyek pontosan ezek az eredmények?
– Tavaly összesen 83-szor álltunk starthoz a kutyáinkkal. Another Bonnie nevű agarunk 15 versenyéből 11-et megnyert, ő lett a kennel legsikeresebb agara, Mahoonagh Stacey, 10 versenyből 5-öt nyert meg, Judith Petz Hunter Agenornak, alias Pablonak 17 versenyéből 3-szor sikerült győznie Judith Petz Hunter Alexandernek a szintén 17 versenyéből 2-szer sikerült felállnia a dobogóra, Deerpark Bailey, alias Leenek a 15 versenyből egyszer sikerült dobogón végeznie, illetve Skyler Star Siwa a két versenyéből egyet meg is nyert.
A Kincsem Park pálya fennállása óta első ízben történt meg, hogy az éves öt nagy kitüntetésből hármat ugyan az a tréner vitt haza. 2022-ben az alábbi díjak boldog tulajdonosai lehetünk: Champion Agár: Another Bonnie, Champion Tréner: Petz László és az Év Sprintere is Another Bonnie lett aki tizenegy nyertes futamából kilencet nyíltosztályban teljesített.
– Ezek fantasztikus eredmények, mégis melyikre vagytok a legbüszkébbek?
– Idén egyértelműen Bonnie lett a kennel legjobb agara, erre nagyon büszkék vagyunk. Illetve ugyancsak Bonnie tartja most a Kincsem Parkban a sprinter pályra rekordját is, amit annó Champ is tartott másfél évig.
Nagyon emlékezetes még a Kölyök Derby napja, hiszen mind a négy nevezett agarunk továbbjutott, a Döntő futam első helyezettje ugye Bonnie lett, a második Pablo, a Consolation futamban pedig Stacey az első, Alexander pedig a második helyet szerezte meg. Ettől szebb eredményt elképzelni sem tudtunk volna, nagyon büszkék vagyunk rájuk.
– Bonnie már saját tenyésztés?
– Nem, őt még Írországból hoztuk be, de már mi tréningeltük, tehát saját nevelés. Írországból azért hozunk be kutyákat, hogy jó tenyésztéseket tudjunk ezáltal elérni, hiszen a tréning mellett a jó vérvonal is nagyon fontos. Ha egy kutya nem jó a versenyen, akkor sem adunk tovább rajtuk, hanem megtartjuk őket amolyan „nyugdíjasoknak”. Nekik már semmi dolguk nincs, csak szaporodni, hogy minél jobb vérvonalú kölykökkel tudjunk majd rajthoz állni.
– Hány agár van jelenleg a börvelyi Petz’s Silver Stars Greyhound Kennelben?
– Jelenleg 14 agár lakik velünk. Ezekeből hét fog versenyezni idén.
– Hogyan készültök egy-egy versenyre? Minek köszönhetőek a sikerek?
– Február 15-én kezdjük meg az edzéseket. Két hétig csak sétálunk velük. A fiam minden nap egy órát sétál a kutyákkal a Kraszna-töltésen. Utána kezdődnek az úgynevezett „behúzások”. Ez azt jelenti, hogy egy műnyúlhúzó-gép segítségével a kutyákat ingereljük, hogy minél gyorsabban szaladjanak a nyúl után. Ez körülbelül 300-500 méter, attól függ melyik kutyát milyen távra készítjük. Ezt csak egy héten egyszer csináljuk, hiszen ezeket az agarakat nem szabad túlhajtani. Ha kifárasztod őket, akkor kimegy belőlük a sebesség. Ezért is említettem az előbb, hogy mennyire fontos a hármas – evés, pihenés, edzés – egyensúlya.
Az agárversenyt is úgy kell elképzélni, mint a futball-ligát. A kutyákat fel kell vinni Budapestre amolyan időmérőre, ahol az idejük alapján eldöntik, hogy milyen ligában versenyezhetnek.
A másik nagyon fontos az étel megfelelő adagolása. A felkészülés során a kutyák vörös húst fogyasztanak, tápot, halat, zöldséget, gyümölcsöt, illetve vitaminokat. Meglepő, de ezek a kutyák nem esznek sokat, naponta, olyan 800 gramm ételt fogyasztanak. Minden héten kétszer-háromszor mérjük őket, és erre nagyon oda kell figyeljünk. Minden kutyának el kell kapni a versenysúlyát, egy kiló is nagyon sokat számít, ezért először kísérletezgetni kell, hogy mennyi az a súly, amin a maximumot tudja teljesíteni a kutya.
Verseny előtt egy nappal már nem mozgatjuk a kutyákat, hogy minél több energiájuk legyen a versenyen. Abban a pár másodpercben mindent kiadnak magukból, ami bennük van, akár maximum 90 km/óra sebességig is felgyursulhat egy agár. Nem is szabad az agarakat többet futtatni, mint a 300-500 méteres táv, hiszen izomgyulladást kaphatnak. Épp a közelmúltban jártunk ilyen balszerencsésen, hiszen a Narcisa kutyája a táv lefutása után meglátott valamit a pályán és utánaszaladt, tett még három kört a pályán. Utána több heti kezelés várt rá, annyira rosszul lett. Nagyon oda kell figyelni rájuk.
Mi még fiatal kennel vagyunk, ahhoz, hogy híresek legyünk még el kell teljen pár év és a mi kennelünkben tenyésztett agarak nagyon jól kell teljesítsenek a versenyeken. Ezért is hoztunk be kezdetben külföldről a kutyákat, hogy jó vérvonalunk legyen a kennelben.
– Az állatok körül mindig rengeteg a teendő, pláne, ha versenyagarakról van szó. Nektek, hogy néz ki egy átlagos napotok?
– Ákos fiam korán reggel elmegy iskolába, Narcisa és én pedig dolgozni. Aki előbb ér haza délután munkából, iskolából az kiengedi őket pisilni az udvarra, illetve a kifutóba. Séta nálunk a pihenő időszakban decembertől február közepéig nincs, ilyenkor kifutóznak és szabadon szaladgálnak a kertben kedvükre. Délután 6 óra körül etetünk. Utána mindig kint maradunk még velük egy ideig, kiskutyázunk, gyönyörködünk bennük, beszélgetünk, tervezgetünk. Maga az ellátásuk nem lenne hosszú idő, de mindig órákba telik, hiszen nem tudjuk őket ott hagyni 5 perc után, nincs szívünk hozzá.
– Mi a legjobb ebben a hobbiban, miért éri meg csinálni?
– Azért mert szeretem őket. Ahogyan az előbb is elmondtam, én nem tudom öt perc alatt elvégezni az etetést, mert egyszerűen nem tudok nem odafigyelni rájuk. Nézem hogyan vannak, mit csinálnak, mit kívánnak. Sokszor elbeszéltük már Narcisával, hogy nekünk a kutyák az elsők. Sokszor többet megadunk nekik, mint maguknak.
– Mik a terveid a közél-és távolabbi jövőre nézve?
– Idén is fogunk versenyezni, ha minden jól megy akkor hét kutyával. Reméljük velük is ilyen jó eredményeket fogunk elérni, mint az előző években. Illetve, van egy nagyon-nagy álmunk is. Szeretnénk egy agárpályát létrehozni Börvelyben, hiszen az egyedülálló lenne az országban. Nagyon sokat segítene, ha nem kellene órákat utazni egy-egy verseny miatt. És nem csak nekem, hanem nagyon sok agarász van a környéken, illetve Kelet-Magyarországon, akik inkább ide jönnének. Úgy gondolom, hogy ez a község számára is jól jöhet, hiszen egy ilyen agárverseny nagyon sok embert vonz. Reméljük, hogy minél hamarabb sor kerül erre is.
Lang Gyopárka
You must be logged in to post a comment.