Focistaként Nagykárolyban érezte a legjobban magát

Fele Szabolcs érmihályfalvi tanárember. Igazi labdarúgóként tartják számon az ismerősei. Őt kérdeztük a focistamúltjáról, a nevezetes emlékeiről, arról, mi mindent köszönhet a futballnak.

– Az egykori Bihar FC ifikeretének voltál egykoron tagja. Még egy mérkőzésedet is megnéztem annak idején. (Mi tagadás, nagy pályán odaadóbban játszottál, mint az osztálycsapatban.) Onnan merre haladt a karriered?

– Igen, valóban a Bihar FC ifijében kezdtem, majd a Nagyváradi Viitorulhoz kerültem, és eljutottunk az országos ifjúsági döntőbe. Még játszottam az Érmihályfalvi Unireánál, amivel bajnokságot és megyei kupát nyertem, a 3. ligában is szerepeltünk. Utána a Fink Fenster csapatához kerültem (Barátki Vilmos volt a szponzor, Tabi Zsolt az edző). Ezután jött a Nagykárolyi Victoria – ott éreztem a legjobban magamat. Nagyon jó körülmények voltak, korrekt vezetők (Anițaș László, Török Zoltán). Nagyon sokat köszönhetek az edzőmnek, Kondor Istvánnak, ő egyaránt nagyszerű edző és ember.

– Kik voltak a csapattársaid Károlyban? Egy mihályfalvi srác miért igazolt Nagykárolyba?

– Csapattársaimmal közül párat említenék meg: Szász Attila, Szalai László (ők is érmihályfalviak), Fábián Péter (Petya), Bede Levente, Varga Cristian (Giani), Hecico, Tisza stb.

– Tisza, azaz ifj. Kovács István időközben bíró lett. Elég eredményes… Számodra a játékvezetés nem volt alternatíva?

– A bíráskodás nem érdekelt soha, Kovács Istvánnak bejött, nagyon jól választott.

– Ha jól tudom, jelenleg tornatanár vagy Mihályfalván. A járvány miatti intézkedések miatt keveset mozoghatnak a gyerekek. Mit tanácsolsz nekik? On-line tornaórákat tartasz?

– Jelenleg mezőgazdasági tanár vagyok a helyi szaklíceumnál, és van egy gyerekcsapatom (7-8 évesek), de most sajnos szünet van. Azt tanácsolom nekik, legyenek türelmesek, és aki szereti a sportot, az otthon is tud edzeni. Hajrá!

– Focistaként melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed?

– A legemlékezetesebb meccsem az Érmihályfalvi Unirea–Nagyváradi Luceafărul volt, azon a mérkőzésen nyertünk 3–1-re, rúgtam egy gólt, és megelőztük őket a tabellán, sőt feljutottunk a szezon végen a 3. ligába.

– Mit köszönhetsz a focinak?

– Mindent! A foci meghatározta és meghatározza az életemet (édesapám és a testvérem is focista volt).