Az integráció mikéntjeit főzik ki — adtuk hírül nem is olyan régen annak kapcsán, hogy a Károlyi grófi család támogatásával a nagykárolyi Dögtérnek mondott városrészen élő, javarészt roma közösség asszonyai számára foglalkozásokat tartanak. Francesca Dürckheim grófnőt kérdeztük mindennek kapcsán — a kaplonyi kirbáj alkalmával volt lehetőségünk vele beszélgetni.
A kaplonyi Szent Antal római katolikus templom idei búcsúja természetesen annak jegyében zajlott, hogy a Ferenc-rendi szerzeteseket 300 esztendeje hívta meg a településre szolgálatvégzésre Károlyi Sándor gróf. Kíváncsiak voltunk arra is, milyen érzésekkel jár együtt a leszármazott számára egy ilyesféle rendezvényen való részvétel. „Sok emóciót ébreszt, mert bizonyos fokig mégiscsak a Károlyi családról van szó” — mondta.
Megemlítette, hogy szintén sok érzetet kelt benne az alapítvány ügye, tevékenysége. „Károlyi Sándor nevét viseli, és nekem erősen a szívemhez van kötve mint magyar lánynak. Nagyon fontosnak tartom a Stella Maris-projektet. Látunk örvendetes eredményeket, ami a jövőre vonatkozóan mutatja, hogy érdemes megtenni ezt a sok munkát. Segítünk embereknek, akiknek nem volt lehetőségük munkát keresni, tanulni… Látni ezeket a gyerekeket, hogy kezdik érezni, hogy van az életnek egy jó célja. Nagyon szép látni ezt a családot, hogy szívvel és melegséggel végzik ezt az egész projektet. Bár lenne több ilyen család!” — fogalmazott.
A főúri családok a személyes példamutatásukkal is sokat tettek egy-egy ügy érdekében — vetettük fel, és tudakoltuk, ő is ezért érzi fontosnak ezt a projektet, mintegy példát kíván mutatni mások számára is. „Nem, én nem próbálok misszionálni. Ezt érezni kell, hogy az ember példát ad azzal a munkával, amit végez. Nekem Károlyi Sándor és felesége egy óriási nagy példa az életemben, arról, hogy mit lehet tenni. Még akkor is, még ha nincsenek olyan lehetőségek, mint annak idején, én azt hiszem, hogy kis lépésekkel is elérhetünk talán nagy eredményeket. De ahhoz türelem kell! A problémák ma egészen másak, mint voltak 300 évvel ezelőtt. Úgyhogy a munkával, az eredménnyel elégedettek lehetünk, ám ez nem jelenti azt, hogy abba kell hagynunk, hiszen az élet mindig megy előre.” A grófnő elmondta, hogy a nagykárolyiak, jelesül Kovács Jenő polgármester, Mărginean Éva tanácstag nagyon sok mindenben a segítségére van, így sikerül eredményeket elérni. Nyomatékosította azt is: „nem pénzről van szó!” Szerinte nagyon sok pszichologikus tényező közrejátszik, a melegség, a szeretet, és ezeket nevezte a lényegesnek. „A lányom is csatlakozik ehhez a tevékenységhez. Jelenleg Pesten egy intenzív nyelvkurzust végez, azért, hogy majd valamikor többet tudjon ő is segíteni. És ez nekem egy óriási nagy ajándék” — tette hozzá. Beszélt továbbá annak a fontosságáról, hogy a projektet egy keresztényi miliő lengi körbe, érzése szerint az integráció folyamatában ez a valós út, a megvalósítható. „Ez a mi kultúránk, ezt kell megőrizni. Mindig beszélünk arról, hogy a világ milyen nagy, de ha mi a mi ‘kis’ kultúránkat nem őrizzük meg, akkor ki fogja? Ha mi nem őrizzük meg, az akkor elveszik. Ezt látjuk már máshol, például Németországban menjen ki városokba, egy keresztény sincs. Már nem is beszélnek németül, Németország közepén. Ezek a problémák, amik vannak, és majd a mi gyerekeink ezekkel fognak küszködni. Valahogy meg kell erősíteni a gerincüket, hogy érdemes tenni, hogy fel kell állni. Nem kell veszekedni, de a saját gondolatokat nem szabad feladni” — mondta el a Károlyi család tagja, Francesca Dürckheim grófnő.
You must be logged in to post a comment.