Fotógaléria: Illő főhajtás és színvonalas rendezvények a Magyar Kultúra Napja alkalmából

A Károlyi-kastélyban zenés, verses ünnepi műsorra került sor, a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett programok részeként. A rendezvény, Kölcsey Ferenc szobránál szervezett, ünnepi koszorúzással folytatódott.

A rendezvényen közreműködtek a nagykárolyi Vasile Lucaciu Általános Iskola, a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum és az Elméleti Líceum diákjai, valamint Koch Vanessza (ének) és Bogáti-Bokor Ákos (gitár, ének) előadásában megzenésített Petőfi verseket hallgathatott meg a közönség.

A programok részeként, hatalmas érdeklődés mellett koszorúzták meg „Nemzeti imánk” szerzőjének, Kölcsey Ferencnek a szobrát, 12:15 órakor. A nagykárolyi RMDSZ szervezésében sorra került eseményen Kerekes András szavalta el, Wass Albert: Hontalanság hitvallása című versét, majd dr. Hágó Attila Nándor városi tanácsos rövid, alkalomhoz illő beszéde következett.

„Himnuszunk születése napját, január 22-ét, legújabb kori történelmünk avatta a Magyar Kultúra Napjává. Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkről, amely egy kicsit megkülönböztet bennünket más népektől. Nem különb és nem több mint más nemzetek kultúrája, de mégis különös töltettel bír: Nemzetmegtartó erővel, amely összeköt bennünket Nagykárolytól-Sopronig, Székelyudvarhelytől-Budapesten át-Pozsonyig, de jelen van Európa szívétől a különböző földrészeken át, a világ minden táján, ahol magyarok élnek.

Mi nagykárolyiak, a sokszor perifériára helyezett kisváros lakói, rendkívül szerencsésnek mondhatjuk magunkat, nemcsak nemzetünk történelmének alakításában, hiszen számos fontos esemény helyszíne volt a település, de a magyar művelődés, kultúra számos nagy alakja született vagy fordult meg városunkban. Hosszú lenne felsorolni azokat a neveket, akik köztünk jártak az elmúlt évszázadokban, ezért csak néhányat említenék meg közülük: Acsády Ignác, Arany János, Bodnár Zsigmond, Gaál József, Kaffka Margit, Károli Gáspár, Kölcsey Ferenc, Ligeti Antal, Munkácsy Mihály, Petőfi Sándor, Révai Miklós, Széchényi István, Ybl Miklós, hogy csak a fontosabbakat említsük. De az első itt született Károli Gáspár, aki elsőként fordítja le a Bibliát magyarra gróf Károlyi Sándor nyomdájában a XVIII. század második felében előbb jelentek meg magyar nyelvű orvosi könyvek, mint Pesten vagy Budán.

Az ünnepi beszédeket, azonban tetteknek is kell követniük! Nem elég, ha különböző rendezvényeken szónokolunk vagy beszédeket írunk, hanem ki kell vennünk a részünket a magyar kultúra ápolásából. Mindannyiunk érdeke, hogy ifjúságunk a magyar nyelvű iskolákban, a délutáni foglalkozásokon és otthon magába szívja a magyar kultúra és művelődés alapjait és felvértezze magát az öntudatos magyar identitás páncéljával.

A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha feladataink jegyében számvetést is készítünk:

Ápoljuk és őrizzük-e anyanyelvünket?

Tiszteljük-e és továbbadjuk-e hagyományainkat, népszokásainkat?

Megtanítjuk-e gyermekeinket a tiszteletteljes köszönésre, a kulturált viselkedésre és öltözködésre, és az étkezések kultúrájára, az ünnepek kultúrájára, az imára?

Neveljük-e gyermekeinket otthon az őszinte beszédre, a becsületességre, embertársaik iránti tiszteletre, együttérzésre, felelősségvállalásra, munkára?

Neveljük-e őket a nyelv, a kultúra iránti szeretetre, tanulni vágyásra?

Megtanítjuk-e őket a családjuk, a városuk, a hazájuk történetére és azok szeretetére?

Sokszor közhelyként emlegetik, hogy a kultúra nem kifizetődő, nem hoz hasznot vagy, ahogy nekünk szokták szegezni a kérdést, Miért csinálod ezt, amikor alig jön valaki el, ha nem kíváncsiak rá vagy nem is érdekli őket? Megéri neked, a befektetett energiát?

Úgy gondolom, hogy nem a pénzbeli haszonszerzés, az oklevelek vagy elismerések száma vezérel bennünket ilyenkor, hanem az a természetesnek tűnő kötelességtudat, amely jelen kell, hogy legyen minden nap, nemcsak a mai alkalomkor.

Népművészetünk, irodalmi, zenei, képzőművészeti hagyományaink, épített örökségünk, gasztronómiánk, szellemi örökségünk, technikai vívmányaik közül nagyon sok Hungarikum. Ezeknek a létrejötte köteleznek minket a méltó folytatásra.

A kultúra nemcsak tudást és műveltséget hordoz, hanem erkölcsöt is. A magyar kultúra továbbadását senki más nem végzi el csak mi magunk!”- mondta Hágó.

A beszédet követően koszorút helyeztek el a Himnusz költőjénk nagykárolyi szobrának talapzatánál:

• A Nagykárolyi Elméleti Líceum képviseletében: Zsidó Sándor, Fazakas Erika, Lőrincz Szilveszter
• A Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum képviseletében: Kocsis Aliz és Kiss Hajnalka
• A Vasile Lucaciu Általános Iskola képviseletében: Tóth Enikő és Belényi Andrea
• A Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület képviseletében: Vénig Gabriella és Lang Gyopárka
• A nagykárolyi RMDSZ frakció tagjai
• A Szatmár Megyei Tanács nevében: Giurgiu-Kovács Mónika, Marginean Éva, Balogh Sándor és Pacz Camelia.
• A Kaffka Margit Művelődési Társaság nevében: Sróth Ödön és Fándly László
• A Nagykárolyi Református Egyházmegye és a Kertvárosi Egyházközség nevében: Tolnay István
• A Történelmi Vitézi Rend Nagykárolyi Székének képviseletében: Berei Károly és Tolnay István.

A koszorúzást és ünnepélyes főhajtást követően, Lőrincz Szilveszter irányításával, a jelenlévők közösen elénekelték a Himnuszt.