Gondolatébresztő írások bemutatója

Maroknyinak mondható értelmiségi gyűlt ma össze a kastélyban, hogy a jövendőről tanakodjon. Nyilván nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség, ám ennek ellenére a létszámon, illetve annak a nem elegendő mivoltán elmélkedtek. Az apropóját mindennek a legaktívabb, a legtöbbet publikáló Szatmár megyei magyar újságíró, Elek György két, nemrégiben megjelent kötete adta.

Nagykárolyban is bemutatták tehát az Ígynemszeret és az általa szerkesztett Szatmári Kalendárium című köteteket.

Szolomájer Tímea, a nagykárolyi kulturális intézmény magyar tagozatos színis körének vezetője, pedagógus igyekezett bensőségesebb hangulatot teremteni, ennek jegyében kérte a jelenlévőket – huszonvalahányan, talán közel harmincan lehettünk –, üljenek közelebb egymáshoz. Fel is olvasott több írásból, ezzel is átélhetőbbé tette azokat.

A köszöntő rendjén Kovács Jenő polgármester kiemelte, hogy Elek György azért ír a mindennapi újságírói munka mellett, mert bízik abban, hogy érdemes. Az üzenete eljut valakihez, az Olvasókhoz. „Úgy gondolom, hogy Gyurinak ezt meg kell köszönjük, még ha ilyen kevesen is vagyunk itt. El kell fogadjuk, hogy egyre kevesebbet olvasnak, hogy egyre kevesebb az az ember, aki pénzt meg időt szán minderre” – fogalmazott. Pataki Csaba, a megyei önkormányzat elnöke arról beszélt, hogy nehézkes támogatnia a hatóságoknak az ilyen és hasonló kezdeményezéseket. Egyszerűen túl nagyok a bürokratikus akadályok. Éppen ezért – emelte ki –, hálásaknak kell lennünk azoknak, akik mégis veszik a fáradtságot, és megpróbálják eljuttatni a gondolataikat másokhoz. Akik tesznek azért, hogy visszatérjünk az olvasáshoz. Laszlo Robert, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont igazgatója a könyveket értelmezte, arról beszélt, hogy mi motiválhatja a szerzőt. Kiemelte, mennyire előremutató az, hogy az Ígynemszeret kétnyelvű, azaz egyaránt szól a megye magyar és a román olvasóközönségéhez. Mindezt példamutatónak mondta, a valós párbeszédhez feltételeit megteremtőnek nevezte Bessenyei Gedő István dramaturg, a Harag György Társulat művészeti igazgatója. Előtérbe helyezte azt is, hogy Elek György nem csak kiválóan kérdez mint riporter, hanem remekül megválaszolja azokat a kérdéseket, amelyek az Olvasóiban megfogalmazódhatnak. Kitért arra is, hogy mindezt a szeretet fogalma köré csoportosítva tálalja fel, s szerinte ez ugyancsak előremutató. Dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolai tanácsadó egy olvasási élménye kapcsán hozta szóba, hogy napjainkban, az okoseszközök korában tudásillúzióval élünk együtt. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a valós tudást korántsem birtokoljuk. Érzése szerint mind az eszmecserébe forduló könyvbemutatók, mind az olvasás a saját tudatlanságunkra ébreszt(het) rá bennünket, és ennek eredményeként gondolkozhatunk, utánanézhetünk, utánaolvashatunk ennek vagy annak – és ebben hasznos segítségek lehetnek az okoseszközök. Azaz a valós tudás felé tehetünk lépéseket. Beszélt arról is – akár a kissé hosszúra nyúlt véleménycserén többen is –, hogy ne külső erőktől várjuk a világunk megváltoztatását. A mikroközösségünkben kell tenni érte. Mint fogalmazott, annak a szülőnek, aki hazamegy és olvas, annak a gyereke a holnapokban maga is nekivág a valós tudás megszerzésének.

Magvas gondolatok hangzottak el a továbbiakban, és a „közönség” tagjai is hozzá-hozzászóltak. Palackpostának nevezték példának okáért Elek György írásait, könyveit, amelyekben egy világkép van megfogalmazva, s csak ki kell azokat bontani. Akár naponta, hétvégenként, mint egykoron a kalendáriumokat, akár a buszra várva, hiszen a zsebbarát könyvméret is ezt a cél szolgálhatja. Elhangzott továbbá, hogy minden túlságosan felgyorsult, éppen ezért olykor meg kell állni, számot vetni, tanakodni… Elek György szerint nem foglalkozik a ma embere eleget a lelkével, s erre vezethető vissza minden gondunk. Az írásaiban erre próbálja ráébreszteni az Olvasóit.

Összességét tekintve nem hajlott borúlátásába az alkalom. Felmerült például annak az igénye, hogy az eszmecserét máskor, más körülmények között is meg kellene tartani. Hiszen ezek is lépések a saját tudásunk megszerzése érdekében.