Ha merünk Isten gyermekei lenni, akkor visszakapjuk az emberségünket – Kalazanci Szent József búcsú Nagykárolyban

Kalazanci Szent József ünnepén egy olyan valakiről emlékezhetünk meg, aki életét a gyermekek oktatására, nevelésére áldozta. De mit adhatott ő valójában a gyermekeknek a XVI-XVII. század fordulóján? Mit tanulhatunk tőle? Mi az, ami megerősít bennünket az igazságban? Van-e ilyen tanagyag, találunk-e ma ilyen tanárokat, tanítókat? – kérdezte az ünnepi szónok, Ft. Györfi Szabolcs, pálos szerzetes.

A nyugati világ emancipált és felvilágosult társadalmainak nem tetszik Isten. Megfigyelhető, hogy a nyugati ember minél inkább elveti Istent, annál inkább elveszti emberségét is. Sajnos a mi világunk is a nyugat irányába halad.

De mit kell tennünk, hogyan élhetjük úgy a napjainkat, hogy abból igazi tanítás legyen? A válasz a szeretet, amely nem más, mint kapcsolat. A szeretet nem áll önmagában, a keresztény ember a kapcsolatai révén, azok helyes megélése által válhat Krisztusivá.

A pálos szerzetes így világította meg a kapcsolat lényegét: az új kopt egyházművészetben, a különböző ábrázolásokon – a piramisok előtt haladó Szentcsalád, Szűz Mára, karján a kis Jézussal, mellettük Szent József… – az alakok szemeit arányaiban tekintve nagyobbnak jelenítik meg. Olyan, mintha a szentek az őket figyelőkre néznének. Ez valójában a kapcsolatteremtést fejezi ki. Be akarják vonni a szemlélődő embert az ő világukba.

XVI. Benedek pápa az Istengyermekséget úgy definiálja, hogy a második Isteni Személy azért lehet Fiú, mert van egy Atyja. Jézus Krisztus, a Fiú, pedig erre az Istengyermekségre hívott meg mindenkit, amikor Máté evangéliumában a középpontba állít egy gyermeket (a hagyomány szerint Antiochiai Szent Ignácot) és azt mondja: Legyetek olyanok, mint ez a gyermek! (vö. Mt 18,2) A gyermek, aki először bizalommal és reménnyel csodálkozik a világra. A keresztény embernek tudatosítania kell megában, hogy felnő. És a saját hibáit, a világ nyomorúságait nem „lehazudva”, el kell hinnie, hogy Isten sokkal nagyobb minden bűnnél és nyomorúságnál.

Erről kell ma tanúságot tenni a világban, és az Istengyermekségünk tudatával példát mutatni minden ember számára. Engedjük el a nyugati világ felnőttségét hangsúlyozó oldalát és merjünk újra Isten gyermekévé lenni. Csak akkor kaphatjuk vissza emberségünket; annak minden nehézségével, de az örök üdvösség ígéretével együtt.

Közlemény