Hagyni kell: szárnyaljon a fantázia

Habarics Zsolt szatmárnémeti fotós képeit itt is, ott is látni mostanság. Gombákat, állatokat ábrázolnak, de persze vannak meghitt tájfotói is. Olyan oldalt is üzemeltet a feleségével, melyen gyakorlati tanácsokat kapunk arról, hova érdemes kirándulni. Vele beszélgettünk.

– Gombát fotózni?! Mi vesz rá valakit arra, hogy növényportrékat készítsen?

– A gombafotózás csak egy része a fotós túráinknak. Mi csak úgy hívjuk őket, „az erdők őszi lakói”. Különlegesek, némelyik mutogatja magát, mások rejtőzködnek, egy-két gombáért igen meg kell szenvedni. De megéri. Nincs két egyforma gomba, ahogy az emberek, úgy a gombák is picit különböznek, még fajtán belül is, egyik a másiktól. Olyan kifinomult részletességgel bírnak, mely nagyon látványos a fotózás szempontjából. és akkor még a bőséges színpompáról nem is tettem említést. A gombák törzse, fodros szoknyája, a kalap alatti réteges lemezkék csak akkor válnak láthatóvá, ha nem csupán felülnézetből tekintünk rájuk, így leginkább a békaperspektíva a legalkalmasabb a megörökítésükre. Felfedezni eme összetett szerkezetet és megmutatni másoknak is – millió lehetőséget rejt magába.

– Hát arra mi készteti, hogy kirándulós oldalt üzemeltessen?

– Eredetileg nem ez volt a cél. Közel 10 éve használok fényképezőgépet (szándékosan nem használom a fotózok szót). Két éve pedig tükörreflexes gépekkel fényképezek. Akkor kezdődött a tudatosság, az alkotni vágyás, a képek mögötti szándékosság. Eleinte csak meg szerettem volna mutatni az ismerőseimnek a képeimet. Aztán ahogy telt az idő, én is változtam, a feleségem is kedvet kapott a fotózásra, így már ketten készítettük a képeket. Akkor jött az ötlet,vonjuk össze kettőnk alkotói termését, és csináljuk egy közös fotós Facebook-oldalt. A párom közben elkezdte publikálni cikkeit a fotóim kíséretében a Szatmári Friss Újság című napilapban. Rövid időn belül eldöntöttük, kibővítjük a fotós oldalunkat, megosztva élményeinket másokkal. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs olyan internetes portál, mely akár saját tapasztalat alapján részletesen bemutatást tudna nyújtani, választ tudna adni a kérdéseimre. Hová érdemes utazni, mit érdemes megnézni, milyen lehetőségek vannak a helyszínek megközelítésére, vagy éppen milyen szállási lehetőségek vannak?

Ahogy bennünk, úgy talán másokban is felmerül az igény efajta bemutatások iránt. Ez adta az indíttatást.

– Több alkalommal hangoztatja, hogy egyelőre amatőr. Mi a cél? A National Geographic?

– Mint már említettem, úgy két éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a fotózás művészetével. Ez az a pont, amikor az ember már nem csak kattintgat, hogy megörökítse a pillanatot, de tudatosan próbál komponálni. Mivel a fotózás egy tanulható szabályokon alapuló, de mégsem egzakt tudomány, úgy gondolom, hogy mindig van mit tanulni és folyamatosan fejlődni – vagyis nem nevezhetem magam profinak. Személyes célom, hogy rátaláljak önmagamra. Az eszközre, mely által át tudom adni érzéseimet, gondolataimat mások számára is. Engedem, hogy sodorjon az ár, igyekszem megragadni a lehetőségeket, kipróbálni magam új és újabb dolgokban.

– A lányom még hét éves sincs, de láttam, hogy egy ismerősöm a még fiatalabb gyermekének a kezébe nagy tükörreflexest ad, hogy kísérletezzen. Próbáltam az alapokat elmondani én is a gyerekemnek, de igyekszem hagyni, hadd hibázzon, jöjjön ő rá, miért kell megállni egy-egy kép elkészítése előtt. Hogy tervezze azt meg. A gombákról készült fotók kapcsán mennyit gondolkodik mielőtt megnyomja az expozíciós gombot? (Vagy távkapcsolót használ?)

– Mikor először fogtam fényképezőgépet a kezembe, még nem gondolkodtam a komponáláson. Igyekeztem mindent lefotózni, amit érdekesnek találtam. Aztán megfigyeltem, hogy a látásmódom elkezd változni. Már másként tekintek egy fára, az égboltra, vagy éppen egy gombára. Szerintem mindenképpen szükség van az alapokra. De hagyni kell a fantáziát szárnyalni, hogy új perspektívák szülessenek. Persze ez csupán az én véleményem. Ha gomba fotózásról van szó, figyelembe veszem a környezetét. Le kell hajolni hozzá, többnyire meg kell tisztítani a körülötte lévő ágaktól, fűszálaktól, rátapadt levelektől azért, hogy jól láthatóvá váljon. Bár a gomba fotózás nem nevezhető makrófotózásnak, mégis jobban szeretek állványról fotózni és kipróbálni több lehetőséget is, míg a képen az a látvány köszön vissza, amit magamban elképzeltem.

– Egyáltalán milyen géppel lehet jó gombás képeket készíteni?

– Erre nincs meghatározott szabály. Minden rendszernek megvan a maga előnye és hátránya. Mi a tükörreflexes gépeket szeretjük, a testre szabhatóságuk és a gép kezelhetősége miatt. Gombákat általában makróobjektívvel fotózunk, de készültek már jó képek bridzsgéppel is. Alapjában véve szerintem egy fotó szépsége inkább függ a fotóstól, mint a technikai felszereltségtől.

– A gomba nem tárgy. Time lapse, vagy hasonlókon gondolkodott már?

– A videózás nem az én asztalom, próbáltam, nem mozgok benne otthonosan. Meghagyom azoknak, akik szeretik és értenek is hozzá. Viszont a 360 fokos felvételek tetszenek, így az utóbbi időben beszereztünk egy alapszintű 360 fokos kamerát, mely segítségével még jobban át tudjuk majd adni az olvasóinknak az élményeinket.

– Nagykárolyban, a vidékén fotózott már? Például mondják néha, hogy nem is olyan csúnya a kastély, a kertje stb.

– Több alkalommal is volt szerencsém meglátogatni a kastélyt, illetve sétálni a kertjében. Nagyon visszafogott és kicsit sem reális megfogalmazás az, hogy „nem is olyan csúnya”, hiszen látványos és nagyon kellemes hangulata van. Számomra még egy kiaknázatlan terület. Pár éve még bridzsgéppel fotóztunk a kastélyban és a kertjében. Most jelenleg elsőbbséget élveznek a hegyvidékek, túraútvonalak. De a jövőben szinte biztos, hogy sort kerítünk arra is.

Zsolték Facebook-oldalát ide kattintva találja. Hasznos szemlélődést!