Hangolódjunk közösen az ünnepre – olvasóink adventi gondolatai, 1.rész

Rohamosan közeledik, sőt talán már itt is van az év legvarázslatosabb időszaka, a karácsonyi ünnepkör, hiszen vasárnap már a negyedik gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún. Ezért arra kértük olvasóinkat, hogy segítsenek hangolódni az ünnepre. Az alábbiakban Kinczel Antónia Nagykárolyból és Kind Csifi Kaplonyból osztják meg adventi gondolataikat, saját, személyes tapasztalataikat és egy kedves karácsonyi emléküket.

– Mit jelent számodra az Advent? Hogyan próbálsz hangolódni az ünnepre?

Kinczel Antónia: Számomra az advent egy olyan időszak, amely tele van várakozással, amelyben próbálok még jobb emberré válni és erősíteni az Istennel való kapcsolatomat. Nem mondom azt, hogy ezek mindig sikerülnek, azonban idézve egy hajnali szentmise prédikációjából, ezek akkor olyan zsákutcák amelyek nem véglegesek és lehet új, helyes utakat találni. Az ünnepre ugyanúgy, ahogyan szerintem nagyon sokan, díszítéssel, karácsonyi zenék hallgatásával, adventi vásárok látogatásával próbálok hangolódni. Ezek mellett idén egy számomra nagyon fontos személytől adventi kalendáriumot is kaptam, amelyet mindig nagy izgalommal és szeretettel nyitogatok, számolva vissza a napokat. Azonban véleményem szerint nagyon fontos, hogy ne csak külsőleg próbáljunk felkészülni a közelgő eljövetelre, hanem lelkileg is, ezért próbálok odafigyelni az emberekhez való hozzáállásomra, szavaimra, cselekedeteimre, az elcsendesedésre, a hitem erősítésére. Nagyon sokat segítenek az ünnepre való hangolódásban a roráték, lelki gyakorlatos, illetve vasárnapi szentmisék. Ha pedig nem jutok el a hajnali szentmisékre, akkor azok az útravaló gondolatok, amelyeket a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség Facebook-oldalán minden nap olvasni tudok.

Kind Csifi: Az advent készülődés az Úr eljövetelére. Egyrészt külsőleg hangolódom: nagytakarítással, lakás feldíszítésével. Másrészt belsőleg: szentgyónással, több imával. Az ünnepre való igazi ráhangolódást azonban nekem mindig az adventi/karácsonyi énekek, illetve a pásztorjátékok betanulása, majd előadása hozza meg.

– Advent: várakozás, csendesség, egymásra figyelés. Mit jelentenek egy 21. századi embernek ezek a szavak?

Kinczel Antónia: Véleményem szerint a 21. században a felsorolt szavak egy fiatalnak, de úgy gondolom, hogy a felnőtteknek is, olyan jelentésekkel bírnak, amelyek után mindenki áhítozik és amelyekre mindenkinek szüksége van. Egy állandóan rohanó, stresszes világban élünk, ahol sajnos mindenkit a saját gondjai, bajai foglalkoztatnak. Ez az időszak azonban arról kellene szóljon, hogy elcsendesedjünk, próbáljuk felfedezni az apró mindennapi csodákat és reménykedjünk, örüljünk, hiszen mindig van valaki, aki fogja a mi kezünket, vigyáz ránk és reményt, utat mutat. Sokszor kilátástalannak tűnik az élet, a sok probléma, teendő teljesen elhavaz bennünket, azonban pont ez az időszak mutatja meg azt, hogy egyszerűen, csilivili körülmények és drága ajándékok nélkül is lehet igazán boldog az ember, ha odafigyel másokra, szeretetet ad át, foglalkozik önmagával és az Istennel való kapcsolatával.

Kind Csifi: Azt tudom elmondani, hogy számomra mit jelentenek ezek a szavak.

Várakozás – semmiképp sem tétlenség, hanem jóval inkább aktív várakozás: saját magam, a környezetem előkészítése.

Csendesség – munkahelyi elvárások és bevásárlóközpontok hangszórói közt sokszor nehéz rátalálni, de ha nyitott vagyok rá, akkor van esély arra, hogy elérjen, és benne megfigyelhessem azt, ami/Aki van.

Egymásra figyelés – őszinte odafordulás a másik személy irányába, akit igyekszem nem úgy megörvendeztetni, ahogy nekem jól esne, hanem próbálok odafigyelni arra, hogy neki mire lehet igénye/szüksége.

– Meséld el kérlek egy kedves adventi/karácsonyi emlékedet.

Kinczel Antónia: Több pillanat villant be a kedves adventi/karácsonyi emlékek kapcsán. Sokszor hallom azt az emberektől, hogy a karácsonyi ünnep nem jelent már igazi varázst, milyen jó volt gyermekként karácsonyozni, illetve a közösségi médiában is sokszor láthatunk olyan képeket, amelyek a gyermeki tiszta szív, igazi várakozás, szerény ajándék és fenyőfa mellett, az őszinte örömet tükrözik és amelyek alatt olyan hozzászólások olvashatóak, hogy milyen jó is volt akkor és már soha nem lesz olyan.

Éppen ezért én is egy olyan emléket szeretnék megosztani, amikor bár már nem teljesen gyermekként, de gyermeki tiszta szívvel vártam a karácsonyt. Az adventi időszakban nagyban készültünk barátaimmal a pásztorjátékra, otthon segédkeztem, ajándékokat készítettem és próbáltam segíteni másoknak. Valahogy abban az évben, az éjféli szentmisén igazán boldog voltam. Úgy éreztem, hogy akkor értettem meg, mit is jelent a karácsony. Ez nem azt jelentette számomra, hogy nagy ajándékokat kaptam, hanem pont azok az érzések maradtak meg bennem, hogy lelkileg is fel voltam készülve az ünnepre, hogy mosolyt varázsolhattam mások arcára, hogy szeretetben együtt volt a családom és minőségi időt töltöttünk el egymással. Visszatérve a válasz elejére, úgy gondolom, hogy most is, fiatalként vagy felnőttként is érezhetjük a gyermekkorban megélt, igazi karácsonyi csodát, ha a szívünkben-lelkünkben is ugyanúgy felkészülünk az ünnepre, ahogyan azon fáradozásainkkal, hogy sütünk, főzünk, takarítunk, díszítünk, zenét hallgatunk, ajándékokat vásárolunk.

Mindenkinek áldott, lelkiekben gazdag adventi időszakot és békés, boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok!

Kind Csifi: Kedves adventi emlék számomra a róráté szentmisékre való igyekvés az anyukámmal, testvéreimmel. Egyik évente megismétlendő karácsonyi élmény pedig az éjféli misén felcsendülő Csendes éj a fúvószenekar előadásában.

Lang Gyopárka

Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban