Három évtizeddel ezelőtt hozták létre Nagykárolyban a Kalazanci Szent Józsefről elnevezett felekezeti iskolát. A jeles évfordulóhoz közeledve, a tanintézmény közösségi felületén már több egykori diák is emlékezett egykori „szemináriumos” éveiről, szeretettel gondolva vissza régi alma materére. Kocsis Aliz, az iskola igazgatója nyilatkozott az Anziksznak az évforduló alkalmából.
„Harminc éves emlékünnepre készülve jó visszatekinteni, hálás szívvel emlékezni a mögöttünk álló három évtized megvalósításaira, ajándékaira. Tanári közösségünkben sokan vagyunk, akik már a kezdetek óta, diákként, tanárként, valamilyen minőségben kapcsolódnak az iskola életéhez, történetéhez, így lehetetlen elfogultság, érzelmi töltés nélkül vissza- és előre tekinteni.
A nehézségek és kihívások mellett, a sok szép és jó, ami az utóbbi három évtized gyümülcseként értelmezhető, elsősorban a szívekben, a találkozásokban, egykori diákjank életútjában, a hittel megélt hétköznapokban köszön vissza. Nemcsak kollektív emlékezetünk, a sok közös emlék, együtt átélt közös élmények, de a múlt, de a jelen és a jövő is összefűz minket, akik valaha ebben az iskolában tanultunk, tanítottunk. Tudjuk, hogy minden nemzedék és minden közösség sajátos módon fér hozzá a múlt egyes momentumaihoz, ami egy sajátos, közös életfelfogás, világnézet kialakitásához vezet. Ez az életfelfogás, ez a különleges lelkület él élénken azokban, akik az eltelt három évtizedben valamilyen formában a Kalazanci Líceumhoz kötődtek.
30 évvel ezelőtt az egykori piarista múlt felélesztésének a szándékával indult az első osztály Nagykárolyban. Az akkori megyéspüspököt, Nm.Ft. Reizer Pál püspök atyát és az akkori plébános atyát, Lieb József esperes urat és az iskola első igazgatóját Poszet Veronika tanárnőt illeti a köszönet és hála, s azokat a tanárokat, elkötelezett szülőket, akik akkor melléjük álltak. Azon szerencsés 25 diák közé tartozhattam, akik 1992-ben, ebben az első osztályban kedthette meg középiskolás éveit, ezt mai napig nagy ajándékként élem meg. A kezdet nemcsak szerény volt, hanem a körülményeket tekintve is mindenképp nehéz és kűzdelmes, mégha mi diákok ezt csak részben éreztük, láttuk át. Mégis kitartottak a tanárok, a diákok s persze a szülők is, bizalmat szavazva az iskolának.
Az egykori piarista iskola épületének visszaadásával, felújításával, majd pedig egy új rész építésével minden megváltozott. 2006 óta ad otthont iskolánknak az egykori piarista gimnázium épülete, majd 2013-tól új épületszárnnyal bővült az intézmény. Úgy érzem, ezek a modern és színvonalas körülmények maximálisan adottak a jó munkához, köszönhető a sok jótevőnek és tanárainknak és a szülőknek akik hittek és hisznek abban, hogy a keresztény jellegű oktatás jövőt álló sőt „metőöv” lehet a gyermekek, fiatalok számára abben a világban, ahol minden oldalról támadják a keresztény értékeket, identitásunkat.
Jó tudni azt, hogy sok család számára igenis fontos, hogy gyermeke hall-e, és mennyit hall, tanul az iskolában Istenről, szeretetről, megváltásról, becsületről, emberségről és még számtalan olyan keresztény értékről, melyek megismertetésére nagy hangsúlyt fektetünk tárgyi tudás elsajátítása mellett’- mondta Kocsis Aliz.
Az iskola történetének fontosabb állomásai
„Ha iskolánk 30 éves fennállásának jelentősebb állomásairól kérdeznek, akkor én ezeket az éveket emelném ki:
– 1992-ben alakult meg a szatmári Római Katolikus Püspökség kérésére a Tanügyminisztérium és a Kultuszminisztérium jóváhagyásával. A tanintézmény állami iskola, de küldetésnyilatkozatában felvállalja annak a lelki és pedagógiai örökségnek az ápolását és továbbadását, melynek évszázados múltja van Nagykárolyban, a piarista rend kiváló munkájának köszönhetően.
– 1992 szeptemberében mindössze egyetlen írásos engedély állt az iskola rendelkezésére. Az első osztály először az egykori normaiskolában kapott helyet, amely korábban szintén egyházi épület volt. Bár az épületet nem adták vissza, de az iskola működését ebben az épületben jóváhagyták, bár az első években az egyház bért fizetett az épület használatáért és az iskola számláit is a plébánia fizette.
– 1993-ban a Szatmár megyei Tanfelügyelőség utasítására a Iuliu Maniu Iskolaközpont átengedett két osztálytermet a katolikus iskolának, itt folytatódott 1993 őszétől az oktató-nevelő tevékenység 1992 szeptembere, a IX. osztály Ft. Lieb József atyával az egykori Norma iskola épületében.
– A kezdeti nehézségek ellenére minőségi oktatás és nevelés folyt az iskolában, ezt bizonyították a sikeres érettségi eredmények és a legszínvonalasabb egyetemekre nyert felvételi vizsgák.
– Az iskola eredményei, lelkisége, hangulata egyre több diákot vonzott és 1998-tól évfolyamonként már két-két párhuzamos osztály indult.
– 1999-ben a régi vármegyeháza börtönébe, a volt Idősek Otthonába költöztünk, ahol a lakószobákat alakítottuk át osztálytermekké. A termek kicsik voltak, a fűtést önerőből, cserépkályhákkal biztosítottuk, a mellékhelyiségek leromlott, szinte használhatatlan állapotban voltak.
– 2000-ben felvettük iskolánk védőszentjének és a piarista iskolák alapítójának nevét és iskolaközponttá alakultunk. Ettől fogva a nevünk „Kalazanci Szent József” Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont volt.
– A 2004-2005-ös tanév óriási változásokat hozott: a Szatmári Római Katolikus Püspökség Nagykárolyban visszakapta több elvett egyházi ingatlan tulajdonjogát, így a volt Piarista Gimnázium épületét és a Zárda épületét is.
– Míg 2004 szeptemberében mindössze egyetlen kilencedik osztályunk volt, 2005-ben párhuzamosan 4 kilencedik osztály indult, a humán – teológia szak mellett újra beiskoláztuk a reál osztályt és magyar tannyelvű szakképző osztályokkal bővítettük a iskolánk profiljait – közélelmezés és turizmus szakon.
-A kecskeméti és szegedi Piarista Gimnáziummal testvériskolai kapcsolatot létesítettünk. Általuk megújult kapcsolatunk a piarista renddel.
-2008-ben tevékenységünk elemi oktatással is bővült, útjára indult az első elemi osztályunk.
-2012-ben felvettük a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum nevet.
– Iskolánk 2013-ban új épületszárnnyal bővült. Az iskolabővítés gondolatát az egyre növekvő osztály és diáklétszám illetve az iskola fennállása óta gondot jelentő saját tornaterem hiánya tette indokolttá. Már a 2010-2011-es tanévben nyilvánvalóvá vált, hogy az új tanügyi törvény szabályozásait követve kevésnek bizonyul az iskola épülete. Az új épületszárny átadására 2013 szeptember 19-én került sor.
– Határon túli testvériskoláink száma gyarapodott. Közös programokat és látogatásokat bonyolítunk a debreceni Szent József Katolikus Gimnáziummal, a sátoraljaújhelyi V. István Katolikus Szakközépiskola és Gimnáziummal, Árpád-házi Szent Margit Általános Iskolával valamint a dabasi Szent János Katolikus Iskolával.
– 2016-ban nem valósíthattuk meg beiskolázási tervünket, a megyei tanfelügyelőség határozata alapján nem indíthattunk Természettudományok profilú IX. osztályt.
-Pályázati források révén iskolánk az évek során a város legfelszereltebb intézménye lett, digitális intézmény címet érdemelve ki. Jelen tanévben elemi és gimnáziumi szinten évfolyamonként egy-egy osztállyal, középiskolai szinten két osztályban három szakiránnyal működünk: Teológia-Intenziv angol-német, Turizmus és Közélelmezés ill. Kereskedelmi szakirányon tanulhatnak tovább diákjaink. Gimnáziumi osztályaink megyeszinten a legjobban teljesítő osztályok között vannak.
Iskola – Család – Egyház: a Kalazanci Líceum működésének hármas egysége
„Hiszek abban, hogy ahhoz, hogy a legoptimálisabban feljeszthessük a ránkbízott gyermekek személyiségét, hogy majd teljességében kiformált fiatalokká válhassanak, elengedhetetlen annak a hármas pillérnek a megtartó ereje, melyre nevelői munkánkat alapozzuk.
Iskola – Család – Egyház – ez az a hármas pillér, ami az iskola lelkét alkotó közösséget formálja. Egyik kedves piarista atyát idézném: ‘Az iskola csak akkor tud igazán létezni, s csak akkor tudja betölteni küldetését, ha hordozó alapja egy közösség, amelyet együtt gondolkodó, együtt lelkesedő s együtt küzdő emberek alkotnak. E nélkül gyökértelenné válik az iskola nevelői feladata, lehetetlenné az értékek képviselete és továbbadása.’
Ennek a lekületnek a megőrzésére törekszünk, szerető, befogadó közeget biztosítani diákjainknak, úgy, hogy együttműküdünk szüleikkel, hiszen azzal, hogy gyermekiket ránkbízták, részesei lehetünk annak a jónak, melyet minden szülő saját gyermeke számára kíván, s valljuk be ez nagy felelősség. Az évek során úgy érzem sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanunk diákjaink családjaival, a sok közös élmény (családi napok, osztályküzüsségi hétvégék, szülők iskolája, szülők és nevelők bája stb.) különös módon köti őket is iskolaközösséghez, s a tanári- diáki kalazancis öntudat mellett, kialakult a büszke „Kalazancis szülő vagyok” tudat is. Csak így tudunk egymással, egymásért és másokért élni és tenni”- foglalta össze az iskola igazgatónője.
Kalazanci Szent József: „Mi pedig úgy fogunk előrehaladni, ahogyan Isten engedi dolgaink folyását”
„Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a nevelésnek és így az iskolának is szembe kell néznie azokkal az új kihívásokkal, amelyeket a társadalom, a politika és a kultúra eredményezett és állít elénk. Ebben az értékeket megkérdőjelező sodrásban és sokszor kompromisszumokra kényszerítő valóságban akarunk, most és a jövőben is biztonságot jelentő közeget teremteni gyermekeink, fiataljaink számára, ahhoz, hogy helyesen fejlődhessenek és felnőve, tudatos, felelőségteljes, tenniakaró tagjai legyenek keresztény közösségeinknek, társadalmunknak. Mindennek tudatában törekszünk továbbra is a hit és a műveltség összhangjának, lehetőségeinkhez mérten történő megvalósítására, tárgyi és szakmai tudás mellett azt a keresztény értékrendet követni és közvetíteni, mely legjobban segíti a ránkbízottak tudásban és lelkiekben történő fejlődését, nemzeti és vallási identitásuk formálását és erősödését. A mögöttünk és az előttünk álló időkre egyaránt érvényes iskolánk névadóját és patrónusának megnyugtató gondolata : ‘Mi pedig úgy fogunk előrehaladni, ahogyan Isten engedi dolgaink folyását’. Ennél több nem is szükséges”- mondta Kocsis Aliz.
You must be logged in to post a comment.