Különleges és hiánypótló könyvvel rukkolt elő a csomaközi Hermann Szabolcs. Természetesen megkérdeztük, miért érzett késztetést arra, hogy „az utolsó órákban” összegyűjtse és egységesítse a szatmári katolikus énekeket.
– Elismerésem a könyvedhez. Miért szánja el magát egy fiatalember arra, hogy könyvet állít össze? Milyen jellegű kiadvány ez? Egyfajta tankönyv, összefoglaló?
– Azt gondolom, hogy az alkotás minősége nem életkorhoz, hanem érettséghez kötött. Még zeneakadémistaként Szeghő Péter tanáromtól tanultam meg, hogy nem számít, Mozart hány évesen írta azt a bizonyos gyerekkori művét, hanem az számít, hogy milyen az a darab, milyen értékeket képvisel, mi a viszonya az előző darabjaihoz képest, s mennyire előremutató az egész életművére nézve. (Ugye, mint tudjuk, neki gyerekként is zseniális darabjai voltak.)
A könyvkiadást habár most sikerült megvalósítanom, az ötlet gyökere elég messzire vezethető vissza. Édesapámnak köszönhetően nagyon fiatalon elkezdtem zenét tanulni és egész korán kezdtem el az egyházzenével foglalkozni. 9–10 évesen már rendszeresen helyettesítettem őt a csomaközi római katolikus templomban és nagyon szerettem az énekeket, az orgonát, az orgona szót. Sok katolikus énekünk volt, amelyeknek nem volt orgonakíséretük és nem is voltak benne egyetlen orgonakönyvben sem, ezért nem szeretem játszani és énekelni őket, mivel mindenki másképp énekelte, nem volt egy végleges formájuk, arról nem is beszélve, hogy orgonakíséretük sem. Még ebben az időszakban édesapám hívta fel a figyelmem ezekre az énekekre és biztatott, hogy gyűjtsem össze őket egyházmegyei szinten. S gyerekként is volt bennem tenni vágyás, aktív voltam, szorgalmasan gyakoroltam, sőt még komponáltam is – az akkori tudásomhoz mérten. Ő is láthatta mindezt és emiatt biztathatott.
Két éve tudatos gyűjtésbe kezdtem, ellátogattam plébániákra az egyházmegye területén, kottákat, kéziratokat gyűjtöttem és ezek közül választottam ki az értékesebb énekeket, vagy amelyeket kisebb javítással egy használható és értékes énekké lehet tenni. A könyvkiadás célja az egyházmegye területén szájhagyomány útján terjedt énekek összegyűjtése, egységesítése és kiadása, hogy a nagy ünnepeink alkalmával mindenki egységes dallammal és szöveggel énekelje az adott éneket.
Maga a gyűjtés és az ének kiadás nem mondható különlegesnek, a szlovákiai magyarok már néhány éve megcsinálták. Ahogy dr. Ágoston Ferenc, a Zenei Bizottság elnöke, a könyv lektora elmondta, épp „az utolsó órákban” kezdtem hozzá ehhez a munkához, mivel nagyrészt csak az idősebbek ismerik ezeket az énekeket. A mi kiadásunkat – a szlovákiai és más hasonló példákkal szemben – az orgonakönyv teszi különlegessé.
Nagy álmom volt, hogy ne csak az énekek egyszólamú kottáit tegyük közzé, hanem szerettem volna egy orgonakönyvet is írni, egy olyan könyvet, amely az összes összegyűjtött ének négyszólamú orgonakíséretét tartalmazza.
– Szép, illő helyszíne lesz a könyv bemutatójának. Kiknek ajánlod ezt a kiadványt?
– Reményeim szerint a jelen kiadás egy nap, mint nap használt könyv lesz minden katolikus kántor és hívő számára, mivel nemcsak közismert énekek találhatók meg benne, hanem olyanok is, amelyeket csak bizonyos településeken ismernek.
A kiadásnak értékteremtő célja is van, hiszen minden közösségnek hagyományai, értékei vannak, s ezeket nem csak ápolni kell, hanem továbbadni is.
You must be logged in to post a comment.