Hogy fényt árasszanak a fiatalok

Interaktív találkozásra várta ma, a magyar kultúra napja alkalmából a fiatalokat a Nagykárolyi Kulturális Központban lévő Deák Endre termébe Szolomájer Tímea, a művelődési központ munkatársa, a magyar színjátszókör vezetője. Szép számban jelentek meg az alkalomra diákok, és pár „örökifjú” is tiszteletét tette.

Meglepő, formabontó, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató volt a rendezvény. Mint kiderült korántsem könnyű a ma fiataljait az interakcióra rávenni. Ezt persze tudta a szervező is. (Megemlítette, hogy eredetileg szokásos rendezvény megtartását kérték tőle: mondjon beszédet a kultúráról, diákok szavaljanak verseket stb. Mint kiderült, műveltségünket másként akarta körülírni a jövendő nemzedék tagjainak, ráébreszteni annak fontosságára őket. Ki is fejtette, hogy legfeljebb mint ember tud a kultúráról szólni, annak is arról a vetületéről, megtestesüléséről, amely őt érdekli.)

Feszültségoldó tapssal kezdődött meg az egészen rövid felvezető után a rendezvény – megtapsolták azokat, akik picit később jöttek be a terembe. Utána helyzetgyakorlatok következtek. A fiataloknak hol a társaikat kellett szóban megsimogatni, hol szójátékba elegyedni velük.

Mindeközben ismét volt alkalom a tapsra, s Szolomájer Tímea beszélt arról, hogy az interakció „ciki”. Kényelmetlen érzés egy fiatalnak csak úgy felállnia, és mindenki előtt a gondolatairól, az érzéseiről beszélni. Mondandóját versrészletekkel emelte ki – kortárs költeményeket olvasott fel. De amolyan videómegosztó-klasszikus is szót kapott. És meg is kérdezte a jelenlévőket: „vajon miért választottam ezt a merényletet a mai napra?” Közösen elemezték az elhangzottakat, s felfedezték például a magyar kultúrkör számára is oly fontos jelképeket, így az erdőt, amelyek bizony rendre feltűnnek a népdalokban, a népmesékben. (Mindezt a fiatalok mondták ki a kulturális referens tréfás, vicces rávezetésére.) Érzése szerint önmagában nem baj az, ha hasonló színvonalú művek kapnak teret, ha ilyen előadóművészek tartanak telt házas koncerteket, ellenben félő, hogy ez azt eredményezi, nem mennek az emberek színházba, nem lesznek nyitottak a tartalomban bővebb kulturális alkotások felé. Ezt nem csak elmondta, hanem érzékeltette is. Egyebek mellett úgynevezett mémek, azaz közismert jelenségek, fogalmak stb. szokatlan formában való tálalása révén magyarázta el a jelenlévő fiataloknak az előbbi gondolatsort. Mint mondta, ma vicces Ady Endre, vagy bárki egy-egy sorát akár kifigurázni, azonban a poénnak alapfeltétele, hogy ismerjük a költőt, az életművét. Meglátása szerint a ma fiataljai ki vannak szolgáltatva a közösségi felületnek, azon keresztül akarják megmutatni önmagukat. Ám saját magukról, az érzéseikről csak akkor tudnak érdemben szólni, ha megismerik, ha felismerik azokat. És ezt a kultúra révén érhetik el – vetette fel.

Mondandója és egyben a rendhagyó foglalkozás záró mozzanataként Kölcsey Ferenc gondolatát idézte fel – „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!” –, az értelmezésében a „haza” mindahány fiatal, s ők maguk hassanak, alkossanak, gyarapítsanak, s akkor fognak fényleni.

(megyeri)