Hogy kellemes érzés legyen megérkezni Kálmándra

Kálmánd községről, a település jövőjéről mesél Belényi Tibor. Mint ismeretes, polgármesterjelölt lesz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség színeiben a helyhatósági választáson. Az otthonában vagyunk, a lugas alatt beszélgetünk. Hosszú távú tervei vannak, amelyek egymásra épülnek. A célja, hogy élhetőbb falu legyen Kálmánd.

– Mi újság Kálmándon? Milyenek a közállapotok?

– Meglátásom szerint vannak, akik elégedettek, és vannak, akik elégedetlenek a jelenlegi helyzettel. A járvánnyal nagyon sok minden megváltozott, az itteni emberek élete is. Főként, amikor erőteljesebbek voltak a korlátozások. De összességében olyan itt a helyzet, mint amilyen egy kicsi faluban kell hogy legyen. Néha megpezsdül, néha pedig teljes letargiában van minden. Olyankor mindenki a közömbös arcát hordja. Amikor választások elé érünk, akkor persze kicsit megpezsdül az élet.

– Mi a legnagyobb gond Kálmándon? Mire kell valahogy választ találni a következő négy-nyolc évben?

– Annak érdekében, hogy kicsit megmozgassuk az embereket, kulturális téren kell egy kicsit változtatni. Hajlamosak az itteniek, a kálmándi svábok egy kicsit belenyugodni a mindennapokba, elvan mindenki saját magával. Van ugyan, aki elvárná, hogy esetleg legyen egy színjátszó csoport vagy egy tánccsoport. Nos, szerintem ezen lehet változtatni kell, merthogy ez gond. A másik nagy probléma az, hogy egyre kevesebben vagyunk. Ez mindenképpen nagy gond! Helyi vállalkozóink vannak, főleg a mezőgazdaságban, de más nem nagyon. Befektetőket kellett volna valahogy idecsalogatni, akik hozzájárulnak a falu fejlődéséhez. Ezáltal talán a népesség is növekedne. Persze nagyon jól tudjuk, általános a probléma, hogy a magyar- és a sváblakta területeken egyre kevesebb gyermek születik. És az a kevés is, amikor felserdül, elmegy. Úgy gondolja, hogy itt, helyben nincs elég lehetősége, és máshol keresi a boldogulást. Ezáltal pedig még jobban elnéptelenedünk.

– Megállítaná-e a folyamatot, ha több vállalkozás lenne helyben? Ha több lenne a munkalehetőség?

– Igen, szerintem igen. És azokat, akik még itt vannak, segíteni kellene. Bármilyen szinten, amit a törvény megenged. Valamilyen formában megpróbálni őket kicsit tömbbe hozni. Mint mondtam, főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, de külön-külön. Néhányszor már felvetettem, hogy kellene alakítaniuk egy szövetkezetet, összeállni hatan-heten, hogy tudjanak pályázni, mert hiszen állandóan az a gond, hogy amit megtermelnek, nem biztos, hogy el tudják adni, nem kiszámítható módon. Nincs piacuk, nincs lehetőségük. Mindig fennáll annak a veszélye, hogy a munka ellenére mínuszban zárják az évet. De nem akarnak összefogni. Ahogy meghallják a szövetkezet szót, elzárkóznak. Nyilván a kommunista időkre vezethető vissza ez a hozzáállás. Hiába mondom, hogy ez más lenne, mindannyian járnak külföldön, nézzenek széjjel, a gazdák ott is ezt teszik: összeállnak. Pályáznak mondjuk egy hűtőházra, a gépekre, egyéb felszerelésekre. Minden évben más közülük a menedzser. Ő pedig csak azzal, a társulás ügyeivel foglalkozik, megnézi, mire van piac, azt termelik, azt árulják. Az ő földjét pedig a többiek megművelik. Nos, egyelőre süket fülekre találtam, talán én nem voltam kellően meggyőző. Vagy azok, akik az önkormányzatunkat vezették, nem nagyon foglalkoztak ezzel. De szerintem hosszú távon ez nagyon nagy probléma, és mindenképpen meg kell kezdeni az előrehaladást. Így is lehetne és kellene fejleszteni a falut. Ez az egyik része annak, amivel itt tarthatjuk a fiatalokat. Annak érdekében kell segíteni a gazdákat, új befektetőket kell hozni, új munkahelyeket kell teremteni. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy ez a falu élhető legyen, hogy európai falu legyen.

– Amióta önálló község Kálmánd, hol az RMDSZ, hol a Romániai Német Demokrata Fórum közössége vezeti a falut. A két tábor között ideológiai jellegűek a különbségek vagy nem?

– Szerintem nem.

– Kálmándon van annak jelentősége, hogy sváb vagy magyar, avagy svábmagyar?

– Nem, szerintem nincs. Mi olyan kicsi közösség vagyunk, hogy itt mindenki mindenkit ismer. Még ha újonnan is költözik ide valaki, két-három éven belül megismerik. Szerintem a választások inkább a személyek szerint dőltek el. Persze van, aki svábnak érzi magát elsősorban, van, aki magyarnak, és van, aki svábmagyarnak. De nem feltétlenül ez alapján voksol. A választáskor arra szavaznak, akitől jobb és hihetőbb gondolatokat hallanak. Ugye, mi sokáig Kaplonyhoz tartoztunk, és népszavazáson úgy döntött a település, hogy önállóan jobban fog boldogulni. Szerintem mindkét közösség, azaz mind Kaplony, mind Kálmánd nyert ezzel a szétválással. Szóval ez jó irány. Az identitás kapcsán elmondható, mindig is törekedünk arra, hogy összedolgozzunk. A fórumos kollégákkal, meg ugye van egy liberális tanácstag is (a Nemzeti Liberális Párt, román betűszóval: PNL képviselője – a szerző megj.), mindig megpróbálunk közös nevezőre jutni. Viták vannak ugyan – ez normális –, de a lehetőségeket megpróbáljuk kihasználni. A fő csapásirányt persze azok jelölik ki, akik többségben vannak. Jelenleg a fórumosok.

– Most mi is az összetétele a kálmándi önkormányzati döntéshozó testületnek?

– A kilenc főből öt német fórumos, három RMDSZ-es, egy személy pedig PNL-s. Korábban 4–4–1 volt a felállás, most négy éve alakult így.

– És az alpolgármestert az RMDSZ adta?

– Igen, az a négy éve megkötött megállapodás miatt alakult úgy.

– A mögöttünk lévő négy évből melyik az a két megvalósítás, amire csettint, amire azt mondja, hogy méltán büszke lehet a mostani vezetőség?

– A mostani vezetőség örökölt egy projektet, amely a szennyvízelvezetésről szólt. Ez azt jelenti, hogy saját hálózatot és tisztítót alakítani ki. Ennek a megvalósítása sajnos elég sokáig elhúzódott. A mostani négy évben értük el a vízhálózat felújítását. A kálmándi vízvezetékrendszer valamikor a nyolcvanas években épült, már elavult. Az azbesztcsövekkel, egy régi, kiemelt víztartállyal, a régi szivattyúval mind gyakrabban voltak gondok. Mindeközben nem volt a háztartásokban vízóra, átalánydíjat fizettünk, amit személyenként, állatonként, autónként számoltak ki. Az a rendszer tényleg megérett a felújításra. Egy pályázati lehetőséget felhasználva az önkormányzat neki is látott, el is készült, most várjuk a végleges átadást. Amint az megtörténik, akkor működhet majd normálisan a csatornázás is.

– És mi az a két beruházás, amit nagyon hiányol?

– Az elmúlt négy év kapcsán a kulturális tevékenységekkel való foglalkozást hiányolom. Sem a fiatalsággal, sem az idősebb korosztályokkal semmiféleképpen sem volt ilyen rendezvény. Szerintem időtöltési alkalmat kellene teremteni a fiataloknak, a középkorúaknak és az időseknek is. Jelen pillanatban nekünk – a kálmándi önkormányzatnak – kulturális referensünk sincs. Bár lenne rá lehetőség, de nincs. A jelenlegi polgármester úgy vélekedik, hogy nincs is rá szükség, meg amúgy is kevés a pénze az önkormányzatnak, így is sok az alkalmazott a település méreteihez képest, és egyébként is meg lehet oldani egy külön személy nélkül. Viszont mindez abban mutatkozott meg, hogy kulturális téren nem teszünk semmit. Azon kívül, hogy minden évben van egy aratási fesztivál vagy fúvós találkozó, amit a vége felé már összevontunk, nos, ezeken kívül nem történik semmi. A fiataloknak nincs hol összeülniük, nincs elfoglaltsági lehetőségük, így elmennek a bárba. Ami nyilvánvalóan nem ideális. Én nem mondom, hogy ott feltétlenül züllenek, de mindenképpen kellene alternatívát biztosítani. És a közép korosztályra is kellene gondolnunk, a 25 és 50 év közöttiekre. Számukra is ki kellene valamit találni! Például színtársulatokat elhívni. Hogy egy kicsit megmozgassuk az embereket, hogy kimozduljanak, hogy közösségi élményben legyen részük. Nem falunapra gondolok, mert az már fura dolog lett, abban merül ki, hogy mindenki megy, és eszik-iszik, majd marad egy hatalmas szemétkupac, amit egy hétig kell takarítani. Nem ilyenre gondolok! Én reál beállítottságú vagyok, nem kultúrember, de úgy gondolom, hogy ez hiányzik. A másik téma is hasonló. Mivel egyre kevesebb a születés, egyre több közöttünk az idős ember. Az ő gyerekeik többsége külföldön vagy az országban máshol él. Hála Istennek, mifelénk a szomszédok többnyire jóban vannak egymással, figyelnek egymásra, de ez nem elég. Valami egyebet csak ki kellene találni! Én arra gondoltam, hogy ki kellene alakítani egy szociális központot, nem kimondottan idősek otthonát. Ott nappal lenne valamilyen tevékenység, esetleg meleg étel, és ha igény lenne rá, akkor a fiatalok számára is. Jelen pillanatban az óvodások étkeztetését úgy oldjuk meg, hogy egy külsős cég hozza nekik a meleg ennivalót. Szerintem ezt meg lehetne oldani helyben is, mégpedig a központon belül. Az odalátogatók beszélgethetnének egymással, sakkozhatnának, kártyázhatnának. És lenne egy személy, aki egy kicsit foglalkozik velük, aki odafigyel rájuk.

– Ki tudná ezt a feladatot ellátni? Az önkormányzat alkalmazna valakit?

– Akár.

– Vagy az egyház tudna ebben segíteni?

– Mindenképpen meg kellene próbálni, segítséget kellene kérni. Biztosan lehetne jó megoldást találni, csak meg kell kísérelni gondolkodni ezen. A vállalkozók is bizonyára szívesen hozzájárulnának ehhez. Persze ehhez egy kicsit meg kellene mozgatni az embereket, valakinek foglalkoznia kellene ezzel. A kulturális tevékenységet is, úgy gondolom, össze kellene kötni például a sporttal. Azzal is kell hogy valaki foglalkozzon. Nekünk a faluban van egy focicsapatunk, amit az önkormányzat elég szép összeggel támogat. Minden évben. De nincs is ezzel semmi gond. Azonban mindez nem elég, valahol ez kifullad. Csak ennyi történik. Hála Istennek, most már van egy szivacskézilabda egyesület is, oda is juttat némi támogatást az önkormányzat, de szerintem ez még mindig nem elég. Jobban kellene mozgatni ezeket a dolgokat. Akár más sportok felé is kitekinteni, de a meglévőket is jobban támogatni. Már többször is felvetődött egy sportterem építésének a szükségessége. Valamilyen pályázatból vagy máshogyan. Két alternatíva is felmerült. A tanítás jelenleg két épületben folyik, egy régiben, amit megvásároltunk az egyháztól, és abban működik jelenleg a polgármesteri hivatal is. A másik, egy újabb épület – de az is valamikor az ötvenes években épült. Először arról volt szó, hogy egy pályázat révén ezt felújítják, megerősítik, de a polgármester és talán a kivitelező ötlete az volt, hogy jobb lenne egy új épületet emelni. Nincs is ezzel semmi baj, legyen egy új épület, az modernebb lesz, de még mindig nincs megoldva a sportterem kérdése. Amikor jó idő van, akkor megtartják a tornaórákat a szabadban. A mai fiatalok már nem úgy mozognak ugyan, ahogy azt az ember elvárná, de talán, ha lenne egy sportterem az iskola udvarán, akkor esetleg többet sportolnának. Ott talán nemcsak focizni lehetne, nemcsak kézizni, hanem akár röplabdázni, kosarazni vagy bármi. Például asztaliteniszezni, arra talán még lenne igény. Egy hölgy például fitneszedzéseket tart, és járnak is kálmándi hölgyek az edzésekre.

– Igen, Szabó Andreáról, külsős munkatársunkról lehet szó…

– Igen, igen. Nincs hol megtartsa az edzéseit. Most, a járványügyi előírások miatt nincs hol megtartania a foglalkozásokat. Ugye, egy személyre nem is tudom, hány négyzetméter kell hogy jusson, nos, a mi tornatermünkben – amit annak nevezünk a régi épületben – talán 6-7 ember sem férne be. Oda jutottak, hogy kint, az iskola udvarán tartottak egy edzést, de az sem jó megoldás a szúnyoginvázió miatt. Most elkérték a kultúrotthont, és ott fognak edzeni. Ha lenne sporttermünk, ezt is megoldhatnánk. A sporttermet a labdarúgópálya melletti területre lehetne felhúzni. Az iskola udvarán mindenképpen limitált a rendelkezésünkre álló hely, ellenben a focipályánál talán egy sportcsarnokot is fel tudnánk építeni. Ott nagyobb eseményeket is meg lehetne valósítani, például térségi kézilabda-bajnokságot vagy teremfocitornákat. Ellenben ha oda építenénk, akkor az iskolai tornaórák helye még mindig nem lenne megoldva. Így vannak érvek mindkét helyszín mellett. Igazság szerint én azt szeretném, ha itt is, ott is lenne sportterem. Persze ehhez rengeteg pénz kell. Még ha nyernénk is pályázati támogatást, akkor is irdatlan önrésszel kellene hozzájárulnunk. Viszont ha lennének befektetőink a községben, akkor az önkormányzatnak is nagyobb lenne a jövedelme. Valami ilyesmiben gondolkodunk, ez is egy perspektíva kell hogy legyen!

– Van ipari park Kálmándon?

– Jelen pillanatban az önkormányzatnak nagyon kevés területe van, ellenben az a nagyon kevés nincs kihasználva. Tehát én arra gondoltam – ha egyszer az emberek bizalmat szavaznak nekem, és én lennék a polgármester –, hogy fel kell térképezni, pontosan megállapítani, hol is van önkormányzati terület, mennyi is van, milyen állapotban van, és mit tudunk azzal kezdeni. Esetleg fel lehet-e ajánlani egy vállalkozónak, hogy mi odavisszük a gázt, az áramot és az egyéb szükséges infrastruktúrát, és a törvénynek megfelelően adókedvezményt is adunk neki, viszont ő cserébe elsősorban helyieket kellene hogy foglalkoztasson. Ezáltal növekedne a bevételünk, szélesedne a perspektívának, talán komolyabb befektetők érdeklődését is felkelthetnénk. Községi szinten jelenleg az alapvető szükségletek biztosítottak, a vízhálózat fel van újítva, a szennyvízhálózat ki van építve, a gáz is be van vezetve, azaz elméletileg nagy földmunkákat mostanában nem kell majd végezni. Viszont nagyon elavultak a járdák. Pont az előbb felsorolt közművesítési munkálatok miatt mentek tönkre. A járdákat a zöldövezetekkel együtt rendbe kellene tenni. Hogy a falunak legyen egy kis arculata! Most ugye van, aki gyümölcsfát tart a háza előtt, van, aki próbál virágot ültetni, van, aki örökzöldet tesz oda. És van, aki nem is foglalkozik vele, mert nincs tehetsége, vagy nem is akarja. Tulajdonképpen az közterület, tehát valahol az önkormányzat kötelessége, hogy rendben tartsa. De mindenképpen kellene egy arculatot adni az egésznek. Fel kellene kérni egy céget, hogy készítsen egy látványtervet, azt közvitára bocsátani – el kell hívni az embereket, és meg kell őket hallgatni! Persze biztosan lesznek, akiknek nem fog smakkolni a dolog, de ezt előbb-utóbb meg kell tenni. Szerintem alapvetően fontos, hogy ha valaki belép a faluba, láthassa, hogy a településnek egységes az arculata. Hogy például egy leendő befektetőben jó benyomások szülessenek meg. Nem csak a házaknak kell szépeknek lenniük, hanem a közterületnek is. Hogy kellemes érzése legyen mindenkinek, amikor megérkezik Kálmándra.

Megyeri Tamás Róbert

Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilap 2020. július 16-ai számában.