Holnap sikerülni fog!

3–3-as döntetlent játszott a Nagykárolyi Victoria VSK U19-es labdarúgócsapata a Szilágynagyfalvi Berettyó ellenében (akár tegnap este a spanyol és a portugál válogatott). Mindkét csapat nyerni akart, mindkét alakulat nyerhetett is volna. Így versenyben maradt mindkét focigárda…

A károlyiak kerete: Preg – Varga, Nyéki, Mihale, Ghic – Kóter, Nyilván, Boldizsár, Silaghi – Hóhágyi, Mărneanu. Edzők: Tabi Zsolt és Marius Botan.

Mint ismeretes, a Victoria bizonyult a legjobbnak Szatmár megyében, majd legyőzte Máramaros legjobbját is, így ismét – sorozatban immár negyedszer! – sikerült az erdélyi regionális döntőbe jutnia. Tizenkét megye legjobbjai mérik össze a korosztályos bajnokság ebben a szakaszában a tudásukat, és ezeknek a meccseknek ad otthont Nagykároly. A mai első találkozón a Kolozsvári Egyetem magabiztosan, 5–2-re legyőzte a Borosjenői Sportklubot. A nagykárolyiak a Szilágy megyei bajnokkal találkoztak a rettentő hőségben – a meccs pontban délben kezdődött meg…

Mărneanut felrúgták a tizenhatosban, s Nyilván magabiztosan értékesítette a büntetőt, noha igazi égimeszelő a vendégcsapat hálóőre. Támadásban jók a károlyiak, de védekezésben instabilak. Több védelmi hiba előzte meg az egyenlítő találatot is, merthogy hamar egyenlítettek a Berettyó-partiak. Egy félpályás hazarúgásra szánta el magát az egyik károlyi védő, amit a kapusnak kellett szögletre mentenie. Utána újabb sarokrúgás következett, s 1–1 lett. Támadásban nem volt nagy baj, a bíró okozott némi nehézséget a károlyi csapatnak, például egy szabályosnak tűnő gólt nem adott meg…

A hidegzuhany a második félidő első perceiben érkezett: kontrából gólt kapott a károlyi csapat. A folytatásban mindkét csapat támadt, gyakorlatilag nem is volt építkezés. A károlyiak egyik védőjének, Mihale bombáját alig bírta hárítani a szilágysági kapus, de pár perccel később ők hagytak ki százszázalékos helyzetet. Boldizsárnak sikerült mégiscsak egyenlítenie – méghozzá egy veszélytelennek tűnő rúgást „védett be” az addig amúgy jól teljesítő hálóőrük.

Ekkor úgy tűnt, hogy nem bír egymással a két csapat. Nagy helyzetek mindkét oldalon. És közben Preg kétszer is nagyot védett. Nincs középpálya – az egyik oldalon sem. Talán a „Viki” támadt céltudatosabban, nagyot kellett hárítania a kapusuknak, majd Mărneanu fordult le a védőjéről, később a kapufa mentette meg az ellenfél hálóját. De ők sem adták fel, több veszélyes ellentámadásra is vállalkoztak.

Öngólt szerzett az egyik károlyi védő – eredetileg persze menteni próbált… A károlyi csapat nem adta fel, a védők immár magabiztosabbak lettek, s rendre nyerték is a fejpárbajokat. Ismét a Viki nyomott, immár egyfajta 3–4–3-as felállásban. A második félidő felén éppen hogy átlépve utolsó emberként buktattak a nagyfalusiak, ráadásul az a játékos tette, aki már rendelkezett egy sárgalapos figyelmeztetéssel… A bíró mégsem adott lapot. A nyilvánvaló igazságtalanság mind a közönséget, mind a játékosokat feltüzelte. A 77. percben a sípmester egy jogos büntetőt fújt be, amelyet ez alkalommal is gólra váltott Nyilván.

Az utolsó percben is egyaránt volt nagyfalusi és károlyi helyzet, ám az eredmény nem változott.

Gólok:

25. perc – büntetőből Nyilván

31. perc – egyenlítés

46. perc – vezetnek

65. perc – egyenlítés, Boldizsár

75. perc – öngól

77. perc – 3–3 Nyilván, tizenegyesből

– Mindkét csapat szeretett volna nyerni – mondta kérdésünkre válaszolva Tabi Zsolt edző a mérkőzést követően. – Mi talán kicsit túlzottan is, s két szerencsétlen gólt is „rúgtunk” saját magunknak. Az odaadás megvolt, azzal nem is akadt gondunk. Viszont nem voltunk elég frissek agyban ahhoz, hogy még jobban szét tudjuk húzni az ellenfelet; az oldalsó akciókat jobban vezessük le. De hát a döntetlen sem rossz eredmény… Nagyon akartunk bizonyítani, ám nem úgy sikerült a játék, ahogy elképzeltük. A döntetlen még biztató, ám nagyon nehéz lesz. A kérdés, hogy holnap mit játszunk a borosjenőiekkel. A legerősebb csapattal, a kolozsváriakkal hétfőn találkozunk. Megpróbáljuk összeszedni magunkat. A lényeges, hogy holnap nyerjünk – mondta az edző. A károlyi srácokat amúgy a szépszámú közönség megtapsolta, és a biztatást a focisták is tapssal köszönték meg.