Ilyen lett a nagykárolyi színház

Végre nem csak befejeződött a nagykárolyi színház felújítása, de immár a (bukaresti Colectiv klubban történt tragédia óta sokkal szigorúbb) tűzoltók is „áldásukat” adták arra, hogy az épületben színielőadásokat és más rendezvényeket lehessen közönség előtt tartani. Bogdan Georgescuval, a művelődési igazgatóság igazgatójával arról beszélgetett Boros Ernő, hogy az építők munkája nyomán milyen változásokon esett át, illetve milyen lett a nagykárolyi színház.

– B. G.: Az épület felújítása után úgy néz ki, mint eredetileg, vagyis 1907-ben történt felavatásakor. Ez azt jelenti, hogy ismét megjelentek az 1950-es években megszüntetett páholyok, mégpedig a földszinten és az emeleten is, az eredeti elrendezés szerint. Annyi változtatás mégis történt, hogy az ülőhelyek növelése érdekében a karzat megmaradt.

– Ezek szerint az épületnek 1907-ben nem volt karzata. Mikor építették hozzá?

– Tudomásom szerint valamikor 1950 után, amikor részben a mozi-vetítések miatt egyéb átalakításokra is sor került.

– 1988-89-ben az akkori helyi magyar nyelvű színjátszó csoport menedzsere voltam, a belépőjegyeket is én adtam el, így pontosan meg tudom mondani, hogy abban az időszakban a földszinten és a karzaton összesen 426 ülőhely volt…

– A rendszerváltást követő időszakban átlagban kb. 350 jegyet adtunk el egy-egy előadásra – persze csak addig, amíg a karzaton is helyet foglalhattak nézők. (A karzatot biztonsági okok miatt már évekkel a színház felújításának elkezdése előtt le kellett zárni a közönség elől.) A mostani felújítás nyomán az ülőhelyek száma lecsökkent. A földszinten, a páholyokban és a karzaton összesen 280-290 ülőhely biztosítható. A páholyokba két szék tehető be, az eredeti elképzelés szerint még további két szék is odahelyezhető lett volna, azonban mivel az ajtók befelé záródnak, biztonsági okok miatt, erről le kell mondani. Ugyanakkor az ülőhelyek lecsökkenésével kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy a korábbi több ülőhely közül kb. harmincra nem lehetett jegyeket eladni az oldalsó oszlopok miatt, az ezek mögött lévő székekről ugyanis rosszul láthattak a nézők.

– A megújított öltözőkről csupa szépet és jót hallottam…

– Korábban csak a földszinten voltak öltözők, most emeletes a kialakítás. Összesen 4 tágas öltözőhelyiség van, mindegyikben 6-6 jól felszerelt egyéni asztal található, de szükség esetén több személy is befér. Mindegyik öltöző két tusoló kabinnal, VC-vel és mosdóval is ellátott.

– Nekem a színpad felszereltségét is dicsérték…

– Okkal, hiszen nagyon korszerű berendezésről van szó, amely egy elektromos irányítótábla révén előre beprogramozott, gyors műveletek végrehajtását teszi lehetővé. A nézőtér végének a középpontjában egy úgynevezett keverőkabin található, innen, a leghátsó széksor mögül „keverik”, állítják be megfelelőre a hangot és a fényeket. A színpadon is van hangkeverő, és több mint 30 reflektor van beszerelve, részben a színpad fölé, részben a felső páholyokhoz, így a színpadnak a megvilágítása is nagyon jó.

– Szükség esetén a színpad és a nézőtér között úgynevezett vízfüggöny is működésbe léphet…

– Ennek kialakításához a tűzoltók ragaszkodtak. Egy, a színpadi függöny felett húzódó több mint 10 cm vastag, lyukacsos falu csőről van szó, amelyet szükség esetén (ha tűz üt ki) víznyomás alá helyeznek, így a cső falán lévő lyukakon vízsugarak lövellnek alá, függönyszerűen. A leérő vizet nem fogja fel semmi, ami így elárasztja a nézőtér padlózatát, ezzel is gátolva a tűz terjedését. A vízfüggönyt természetesen csak szükség esetén hozzák működésbe, vagyis ha tűz üt ki. A szivattyúkkal és saját áramszolgáltatóval is felszerelt rendszer vízellátását egy 30 ezer liter befogadóképességű tartály biztosítja, amely a földben, a közeli volt étkezdeépület alatt kapott helyet, és amelyből a tűzoltókocsik számára is jut elegendő víz.

– Milyen a fűtés?

– Gázfűtésről van szó, a fűtőtestek nem nagyon látszanak, mert a páholyok mögül melegítik a termet. Az épület ugyanakkor légkondicionált is, ez a rendszer, ha kell, több meleget sugároz, nyáron viszont indokolt esetben csökkenti a belső hőmérsékletet, vagyis hűt. Mostanáig eleve csak fűtésről beszélhetünk.

– Az 1950-es, illetve az 1980-as években történt szakszerűtlen átalakítások nyomán romlott a terem akusztikája. Ezen a téren mi a helyzet most?

– Erről a gyakorlatban, a különböző típusú előadások alkalmával fogunk végleges képet kapni, ám eddigi tapasztalataink szerint a terem akusztikája is lényegesen jobb lett.

(Boros Ernő, Nagykároly és Vidéke – 2016. április 7.)

*

Felújítása előtti emlékek a színházról…

Bogdan Georgescu, a művelődési igazgatóság igazgatója néhány, a nagykárolyi színház felújítás előtti állapotához fűződő emlékét is megosztotta velünk. „Eszembe jutnak azok, akik hajdanában petróleumlámpa fényénél próbáltak ezen a színpadon. Azok az idők, amikor koncertek előtt a környező falvakból kértünk kölcsön hangszórókat, mert nekünk csak kettő volt, majd – mivel az oldalajtókat nem lehetett bezárni – a fűtetlen nézőtéren aludtunk attól való félelmünkben, nehogy bejöjjön valaki és ellopja az értékes felszerelést. Lelki szemeimmel látom magunkat, amint télen pokrócokkal igyekszünk eltömni az ajtók hézagait, hogy ne jöhessen be a hideg, miután egy nappal az előadás előtt már elkezdtük a fűtést, mégsem sikerült 10 foknál magasabb hőmérsékletet kialakítani a teremben. Eszembe jutnak azok, akik egy-egy előadás előtt hazaugrottak kenyérért, szalonnáért, pálinkáért vagy borért, hogy a meghívott művészt valami eredetivel kínálhassuk meg, és persze látom az alkalmi konyhaként vagy ebédlőként szolgáló öltözőket is. Látom magunkat amint a Crasna bútorgyárból származó fa és orosz hangerősítők felhasználásával hangszórókat fabrikálunk, amelyekkel aztán a tengerparti navodari-i táborban tartott, a Román Televízió által egyenes adásban közvetített előadásainkat hangszereljük. Néhány másodpercre ismét átélem a felújítása előtt a színházépületben tartott utolsó előadások alkalmával amiatt érzett félelmet, hogy a karzat nehogy leomoljon, vagy valamelyik, a színpadi kellékeket rögzítő kötél elszakadjon. Újra „viszontlátom” a mállásnak indult kéményből a színpadra hulló tégladarabokat; az edényeket, amelyekben a beázó tető hézagai alatt a vizet felfogtuk; látom az előadások előtt a törött székekbe abban a reményben bevert sok-sok szöget, hogy így legalább még egy órával tovább kitartanak; látom, amint a közönség érkezése előtt kihajtjuk az egereket a nézőtérről…”

Alább Fülöp Csaba fotóit láthatja.