Az idei versenyszezon küszöbén megkerestük Mircea Podobát, a nagykárolyi TAPO Asztalitenisz Sportegyesület alapítóját és vezetőjét, Kértük, hogy foglalja össze, értékelje ki a tavalyi évet.
– Milyen évet zárt az egyesület, milyen változások, fejlesztések zajlottak az elmúlt évben?
– A teljes kép megértése érdekében vissza kell mennünk még egy évet, 2018-ig, mivel abban az évben született meg a megállapodás arról, hogy az asztalitenisz a Nagykárolyi Victoria Városi Sportklub szakosztálya legyen. Ez hosszú távon egy nagyon jó dolog, hiszen így a nagyon jó gyerekeket át tudjuk igazolni a Victoriához, ami azt eredményezi, hogy így sokkal könnyebben tudnak versenyekre járni, mivel a sportegyesület az összes felmerülő költségüket fedezi. Így a fiatal sportolók a várost képviselik a különböző rangos versenyeken.
– Milyen utat járnak be a gyerekek, hogyan lesz valakiből versenyző?
– Az egész folyamat nagyon jól fel van építve. A gyerekek általában a Diákklubban kezdenek, majd átkerülnek a TAPO Sportegyesülethez. Az első 2–3 évben, a tanulás, a felkészülés idején még a szülők segítségére, támogatására is szükség van, így jutnak el a gyerekek az első versenyekre. Ebben az időszakban már körvonalazódik, hogy melyik gyermek mire képes, ki fogja hobbi és ki versenyszinten űzni ezt a sportot. Mivel ez egy egyéni sport, egy-egy sportoló ki tud emelkedni a többiek közül, akivel később aratni lehet a különböző versenyeken. Az, hogy az igazán jók át tudnak igazolni a Victoriához, az nagyon fontos, hiszen hosszú távon tehermentesíti a szülőt, és lehetőséget ad arra, hogy a gyerek a legjobbak közé jusson, igazán komoly versenyeken vehessen részt. Az első évben hat sportolót, 3 lányt és 3 fiút igazoltunk át, ez a szám pedig az utánpótlásnak köszönhetően folyamatosan növekszik. Ehhez kapcsolódóan az idei év egyik legnagyobb terve, hogy egy felnőtt nemzeti B Liga szintű csapatot állítsunk össze, amely majd az országos, nemzeti bajnokságokon vesz részt. A divíziós csapat összeállítása az asztalitenisz esetén sokkal könnyebb, mint a futballnál, hiszen 3 tagja kell legyen a csapatnak, és így a költségek jóval kisebbek. A csapat alappillére a tervek szerint Dari Helga lesz, aki idén utolsó éves ifiként játszik a magyar válogatottban, így a jövőben lehetősége van arra, hogy kiválasszon egy klubbot, ahol folytatja a versenyzést. Ő egy nagyon értékes játékos, aki jelenleg is a felnőttekkel edz, és azt reméljük, hogy ha betölti a 18. évet, akkor beveszik az ottani keretbe is. Jelenleg is nagyon jó eredményei vannak, a világranglistán a 43., az európai ranglistán pedig a 18. helyen áll. Egy másik hasonlóan kiemelkedő sportolónk Szilágyi Paul, aki Besztercén él, és az olimpiai keret tagja. Ő jelenleg a világranglista 23. helyén áll, az európai ranglistán pedig az igen előkelő helyen, a 14-en szerepel. Mindkettejük útját még mindig én egyengetem, annak ellenére, hogy nem élnek Nagykárolyban. Paul helyzete kicsit nehezebb, mert míg a Helga külföldi versenyeit állja a magyar állam, addig Paul minden versenyre önköltségen kell eljusson. Mindkettejük legnagyobb idei célkitűzése, hogy bekerüljenek a top 10-be, ami komoly munkát és felkészülést igényel, hiszen kiegyensúlyozott a mezőny. Helga hosszú távú tervei között szerepel az olimpia, illetve a világbajnokság is. Szerencsére már látszik, hogy a jelenlegi versenyzők közül vannak olyanok, akik az említett két kiemelkedő játékos nyomdokaiba léphetnek majd. Minden generációban van egy-egy vezető egyéniség, aki kitartással, komoly munkával igen magas szintet tud elérni. Bár nem vagyunk egy nagy klub, de nagyon komoly munkát végzünk, az embereim nagyon elhivatottak, és szigorúan, odaadással végzik a munkájukat. Ugyanakkor néha el is kell búcsúznunk egy-egy igen tehetséges játékostól, legutóbb például egy testvérpártól, akik kiköltöztek Németországba. Ott is folytatják az asztaliteniszt, és az első edzésükön például leállt az egész terem, úgy csodálkoztak, hogy egy 9, illetve egy 11 éves gyermek hogy játszik. A visszajelzések alapján tehát elmondható, hogy nagyon jó felkészültséggel vágnak neki a versenyeknek az itteni sportolók, akár itthon, akár külföldön.
– Számszerűen hány gyermek sportol az egyesületben?
– Ez kicsit változó. Iskolakezdéskor általában 140–150 gyermek jár, akik közül aztán morzsolódnak le az év folyamán. Egy immár évek óta jól működő megállapodás keretében a tornatanárok behozzák egy tornaórán az előkészítős osztályokat a terembe. Így a gyerekek megismerhetik az asztaliteniszt, kapnak egy szórólapot, amit aztán megmutatnak a szülőknek. A foglalkozások ingyenesek, úgyhogy bárki belekóstolhat, kipróbálhatja. A gyermekekkel foglalkozó edzők maguk is itt kezdték a pályafutásukat, és komoly szakértelemmel, versenyzői múlttal rendelkeznek. A folyamat nagyon jól fel van építve, hiszen a Nagykárolyi Diákklub biztosít két órát hetente egy-egy gyermek számára, aki többet szeretne, az jöhet a TAPO Egyesülethez, a kiemelkedő tehetségű gyermekek pedig átkerülnek a Victoriához. Mindezek mellett az évek során kialakult egy amatőr szint is, az öregfiúk, akik hetente, szintén egy állandó órarendet követve jönnek be és játszanak.
– Mindehhez adottak is a lehetőségek, a körülmények itt a teremben?
– Igen, európai szintű körülmények között zajlanak az edzések, minden szükséges felszereléssel, eszközzel rendelkezünk. Ezt kihasználva például rendszeren jönnek Franciaországból edzőtáborba, mi is szoktunk menni hozzájuk, nagyon szeretnek itt lenni. Rendszeresen itt táborozik például a Zilahi VSK is. Mindezért köszönettel tartozom elsősorban Bekő Tamásnak, aki már a 20 évvel ezelőtti induláskor is bízott és hitt bennem, és lehetővé tette, hogy megvalósuljon mindez. Mellette pedig Kovács Jenőnek és Keizer Lajosnak, akik révén folytatódhatott a megkezdett munka, és továbbra is mellettem állnak, és támogatnak, amiért hálás vagyok.
– Lassan kezdődik az idei versenyszezon, hogyan zajlik a felkészülés?
– Igen, február elején megkezdődnek a versenyek. A gyerekek napi 3 órát edzenek, és nemcsak hétköznap, hanem szombat délelőtt is bejönnek. Vakációban pedig délelőtt is és délután is vannak edzések. Ez a felsőbb osztályokban lévőkre is érvényes, nekik is kötelező legalább napi 2 órát edzeniük. Az elvárásoknak másképp nem lehet megfelelni, csak komoly, következetes, kitartó munkával. Jelenleg 20–22 sportoló jár rendszeresen versenyre, a legidősebb hetedikes. Közülük van aki már elsősként kezdte, van aki 2–3 éve játszik. Természetesen az amatőrökkel is szoktunk közeli versenyekre menni. Az egyesülethez járnak ugyanakkor hátrányos helyzetű és roma gyerekek is, akiknek az integrációját segítik ezek a tevékenységek. Velük kicsit másképp kell foglalkozni, másképp lehet az érdeklődésüket felkelteni, másképp kell őket motiválni, de ha ez megvan, akkor velük is jól lehet dolgozni. Egyik ilyen sportolóm még a román válogatottba is bekerült. Csak dolgozni kell, hittel, kitartással, töretlenül.
Bagossy Andrea
Megjelent a Nagykároly és Vidéke
térségi hetilap 2020. január 23-ai számában
You must be logged in to post a comment.