Elek György újságírót kérdeztük a legújabb könyve kapcsán. „Szatmári Coelhónak” neveztük, ám nem sértődött meg, hanem jó modorral válaszolgatott.
– Hálószobatitkaidat firtattam a legutóbbi könyvbemutatód alkalmával. Sajnos nem volt lehetőségem arra, hogy jelezzem: az átvitt értelemben vett hálószobád érdekelt. Elek Györgyöt bizonyára érdeklik az élet nagy kérdései, ha már „szatmári Coelhónak” nevezik. Ugyan a könyved nem válaszokat ad, legfeljebb segít elindulni a gondolkodás ösvényén, ám a szerző bizonyára válaszokba is ütközött. Miként lelsz nyugalomra az otthonodban, ha tetszik, a hálószobádban? Egyébként nyilván az irigység sugallja a „szatmári Coelhós” megjegyzést. Hogy viseled?
– Nem sértés, ha „szatmári Coelhónak” neveznek, ma már mindenkit hasonlítanak valakihez, valakikhez, a huszonegyedik században annyira széles alapra lehet építeni minden területen, hogy elkerülhetetlen a hasonlóság, a közös út, a lényeg az, hogy az, aki elindul egy valamihez vagy valakihez hasonló úton, tudjon előre lépni, az elkezdett utat tudja folytatni. Egy ideje magánszorgalomból tanulok pszichológiát, nem azért, hogy mindenképpen újat fedezzek fel a lélek, a lelkek világában, hanem azért, hogy megértsem azt, amit eddig már felfedeztek. Ebben a tanulási szakaszban éppen ezért nem az a cél, hogy válaszokat adjak az élet nagy kérdéseire, hanem az, hogy újabb kérdéseket tegyek fel, gondolkodásra késztessem magamat és a velem kapcsolatban, velem közösségben élőket, és ha egy-egy írás, jobb esetben könyv által ezek a kérdések eljutnak minél szélesebb rétegekhez, akkor nagyobb a lehetősége annak, hogy valamennyiünket érintő kérdéseinkre választ kapjunk. Nekem valóban megvannak a magam válaszai a feltett kérdésekre, de ezek közül a válaszok közül csak azok a jó válaszok, amelyeket a körülöttem élők is elfogadnak. Az ember életét lényegesen meghatározzák a vele közeli és távolibb kapcsolatban élők. Minél többen értenek egyet a kérdésekre általam adott válaszokkal, annál kiegyensúlyozottabb az életem. Azt tapasztalom, hogy a Lélek és test hálószobája címet sokan félreértik vagy leszűkítik a szó szoros értelemben vett hálószobára. Itt sokkal többről van szó. A szó szoros értelemben vett hálószoba valóban meghatározza minden ember életét. Mint ahogy a könyv előszavában írom, a hálószobából csak akkor nem szivárognak ki a titkok, ha abban nem történik semmi. Márpedig, ha ott nem történik semmi, akkor valami baj, vagy valami nagy baj van. Ilyen bajokra keresem a választ ebben a könyvben, sokszor úgy tűnik meg is találom, a probléma ott kezdődik, amikor nincs lehetőség megtenni azokat a lépéseket, amelyek megtétele nélkül újabb kérdések, újabb problémák merülnek fel. Így van ez nagyon sok emberrel, erre szoktam én mondani, hogy az emberi kapcsolatokban, ha valami nem működik, az az érzelmi és értelmi hiány következménye. Tehát: a kérdésekre csak akkor kapunk választ, ha fel tudunk nőni a válaszokhoz.
– Az mindenesetre előrevezető, hogy lehetőséged próbálsz teremteni arra, hogy emberek gondolataikat elmondhassák némely témák kapcsán. Mint a bemutatón mondtad, azért ötölted ki mindezt, hogy többekhez eljusson, akár emészthetőbb formában az, ami eladdig hevenyészve volt hallható, keveseknek.
– Ezeken a beszélgetéseken azt tapasztalom, hogy minden embernek vannak gondolatai, de nem mindenki akar azokról beszélni. Sokan valóban a hálószobába akarják hagyni a problémáikat, hiszen nagyon sokáig az egyszerű emberek világában az volt a szabály, hogy ott minden megoldódik. Lehet, hogy megoldódik, de nem mindegy, hogyan. Nagyon sok ember idős korában döbben rá arra, hogy mit veszített butasága vagy makacssága miatt. Amikor egy-egy komolyabb kérdésről beszélgetünk és a szakemberek elmondják a véleményüket a témával kapcsolatos dolgokról, szinte mindenki egyetért azzal, hogy milyen lépéseket kell megtenni, ha azt akarja, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. A baj mindig az, hogy ki tegye meg az első lépést? Az is előfordul, hogy egyik-másik ember megtenné, de nincs, aki megfogja a kezét, vagy nincs, aki őt kézen fogja. Itt lenne szükség az ismeretekre, amit meg lehet szerezni, de nagyon kell akarni és nem idős korban, hanem akkor, amikor még lehet. Ezért csak irányadók ezek a beszélgetések és nem megoldásokat hordozók.
– Elek György a gondokat megbeszéli? Mérlegeli őket? Mit kezd velük? Megfigyeltem, akkor kerülök a legnagyobb bajba, ha megpróbálom én magam megoldani őket. Az a jó, ha az időre bízom.
– Erről beszéltem. Rá lehet bízni az időre, de az idő lehet későn oldja meg a bajokat. Én megbeszélem a gondokat, mérlegelem is őket. Sokszor azt kezdem velük, hogy leírom, lehetőséget adok arra, hogy mások is elolvassák és véleményt mondjanak. Nagyon sok visszajelzés érkezik hozzám, de ez még mindig az a szakasz, amikor csak beszélünk róla, de nem teszünk érte, hogy megszülessenek a megoldások. Hangsúlyozom: ahhoz, hogy megoldások szülessenek, nem elég egy ember akarata, ugyanis az ember társas lény, csak emberi kapcsolatok révén jut el a megoldásokhoz.
– A körülményekhez képest illő számban voltak jelen – lódítottam. Miért nem járnak az emberek olyan eseményekre, amelyeken várhatóan szép beszédek fognak elhangzani? Mi több, akár interaktivitásra is nyílik lehetőség.
– A szép beszéd, a szép gondolatok iránt meg kell legyen az igény. Hogy ez nincs meg, sokféle képen magyarázható. Több mint húsz éven át azt harsogták, hogy a Ceaușescu-rendszer kiölte az emberekből az érzést és a tudás iránti vágyat. Több mint huszonöt éve várjuk, hogy akkor térjünk rá végre a helyes útra. Átestünk a ló másik oldalára. Az ideológiát felváltotta az anyagiasság, most ott tartunk, hogy sem a tudás, sem az érzések nem fontosak. Azok az emberek járnak kulturális eseményekre, akik olyan körülmények között nevelkedtek, hogy kialakult bennük az igény. Nagyon hamar felismerhető, hogy kik azok az emberek, akiknek van kialakult érzelmi világuk és van olyan értelmi szintjük, hogy azt egyensúlyban tudják tartani.
Megyeri Tamás Róbert



You must be logged in to post a comment.