„Irgalommal leszek tihozzátok!”

A Szűzanyát köszöntjük, és a Szűzanya oltalmát kérjük — foglalta össze a nagykárolyi Fatimai Szűz Mária-templomban az első fatimai jelenés 102. évfordulóján az alkalom jelentőségét Schönberger Jenő megyéspüspök. A várost kettészelő főút mentén lévő templom hétfőn délután, a jelenések évfordulója alkalmából tartott szentmisén színültig megtelt hívekkel, mint a Szatmári Római Katolikus püspökség elöljárója fogalmazott, mindannyian „a Szűzanya oltalmáért és segítségéért imádkozunk.”

A portugáliai Fatima nevű kisváros közelében 1917-ben a Szűzanya hat alkalommal jelent meg imára intve és titkokat tárva fel három pásztorgyereknek. A történet szerint 1917. május 13-án három gyermek egy kis nyájat őrzött a Fatima kisváros melletti Cova da Iria nevű helyen. A déli rózsafüzér imádság után sugárzó fényt láttak, amelyet villámnak véltek. Egy második villám alkalmával egy tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – egy hölgyet láttak, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. Azt mondta a három pásztorgyermeknek, sokat kell imádkozniuk…

1

Az évfordulós mise nyitányaként virágba borított Szűzanya-szobrot hoztak be a templomba. Az alkalom meghívott szónoka a nagymajtényi plébános, Bauman István volt. Beszédét a jelenésre alapozta. „Az angyal, amely megjelent a fatimai látnokoknak megtanította az engesztelő imára őket. Ilyen egyszerű imádság volt: Én Istenem, hiszek tebenned, remélek tebenned, szeretlek téged, egyszerűen bocsánatot kérek azokért is, akik nem hisznek benned, akik nem remélnek benned, akik nem szeretnek téged. És az engesztelésnek az egész lényege benne foglaltatik ebben a rövid kis imában…” — emelte ki a szónoklat megtartója. Beszélt az emberek, a keresztények életcéljáról is: „Miért élünk a világon? Erre a kérdésre nagyon sokan próbáltak válaszolni, tudósok keresték a választ, de úgy érzem, hogy az Egyház tanítását megdönteni mégsem tudták. A régi, öreg katekizmus így fogalmaz: azért élünk a világon, hogy Istent megismerjük, őt szeressük, neki szolgáljunk, és általa a Mennyországba jussunk.” A továbbiakban kifejtette: „Ezért mutatta meg az első jelenésben a kárhozatot, a poklot, hogy a kárhozat borzalmaitól megóvja az embert. És azt is megadja, hogy az engesztelésnek mi lesz az eredménye. A második jelenésben már így mondja: irgalommal leszek tihozzátok. Ez az a bátorító, reménykeltő, a mai kor embere számára — aki botladozik, akik vétkezünk… ‘Irgalommal leszek tihozzátok!’ Jézus szíve a Szűzanya szívén keresztül irgalommal lesz mihozzánk. Lám, kedves testvérek, mennyire bátorító és biztató!”

Eszmefuttatása végén ekként fogalmazta meg a jelenések tanulságát: „naiv, tisztalelkű gyerekeken keresztül üzeni meg: engeszteljétek ki az Istent! Lám, kedves testvérek, így lesz a Mennyei Atya előtt elfogadhatóvá a mi áldozatunk, engesztelésünk, és talán a kor romlottságát is egy picit enyhíthetjük, éppenséggel Jézus szívén és a Szűzanya szívén keresztül…”

A megyéspüspök áldotta meg a híveket a búcsús mise végén, végül közösen elimádkozták a búcsúnyeréshez szükséges imákat, a hívek pedig a püspök és a papok kivonulását követően még hosszan énekeltek, imádkoztak a Szűzanya közbenjárását és oltalmát kérve.