A Nagykároly és Vidéke térségi hetilap, pszichológiai témákat boncolgató rovatában legutóbb az iskolai bántalmazás beszélték át, Békési Nóra pszichológussal. A tematikának sajnálatos aktualitást adnak az utóbbi hetek esetei, bizonyítva, hogy az iskolai agresszió napjainkban egyre gyakoribb és egyre komolyabb formát ölt. Ennek ellenére még mindig kevés szó esik erről a fontos témáról.
Békési Nóra pszichológust arról kérdeztük, hogy mennyire gyakori és milyen formái vannak az iskolai zaklatásnak, illetve arra is kerestük a választ, hogy mit tehetünk ellene.
– Manapság egyre többet hallunk az iskolai bántalmazásról. Tényleg gyakoribb napjainkban, vagy csak többet beszélnek róla, mint mondjuk 10-20 évvel ezelőtt?
– Azt gondolom, hogy ahhoz képest milyen mértékben van jelen az iskolai bántalmazás még mindig nagyon nagyon keveset beszélünk róla és foglalkozunk vele. Ez a jelenség hasonlítható ahhoz a bizonyos szimbolikus jéghegyhez, aminek jó esetben is csak a csúcsát látjuk, fogalmunk sincs, hogy valójában mekkora méretű problémáról van szó. Ugyanis nem mindenki kér segítséget, sokszor évekig titokban marad egy rendszeres bántalmazás, mert az áldozat fél segítséget kérni, vagy mert ez a téma tabuként van kezelve.
Kimondható azonban az is, hogy az iskolai közösségekben egyre több agresszió és feszültség van. Az iskolai közeg tekinthető a felnőtt világ leképeződésének is. A háború, a hatalmi harcok, az állandó stressz, a felgyorsult életritmus, a felnőttek közötti konfliktusok mind mind szépen leképeződnek a gyerekek életére, az ő közösségi életterük pedig az iskola, így mindez ott nyilvánul meg. És még meg sem említettük a virtuális ingerek hatására fokozódó agressziót és feszültséget, a videó játékok egyértelműen káros hatását a gyerekek idegrendszeri fejlődésére nézve. Az UNICEF felmérései alapján minden harmadik gyermek volt már iskolai zaklatás áldozata, viszont csak minden tizedik gyerek kért segítséget.
– Vékony határvonal húzódik a diákcsíny és az iskolai zaklatás között. Mikortól beszélünk bántalmazásról?
– Szakmai szemmel nézve, elég erős határvonal húzódik a diákcsíny és az iskolai zaklatás között. A diákcsíny előfordul időnként, viszont nem rendszeres és nem ugyanazokra a személyekre irányul, valamint hiányzik a bántani akaró mögöttes szándék. Az iskolai zaklatás rendszeres tevékenység és kipécézett áldozatokra irányul. Ebben az esetben vannak bántalmazók, áldozatok és nézőközönség. A szerepek nagyon jól körülhatárolhatóak, még akkor is, ha sokszor az áldozat kilép a szerepéből, és ő is bántalmazóvá válik. Iskolai zaklatás esetén egy rendszerproblémáról beszélünk, amiben mindenki érintett: gyerekek, szülők, pedagógusok, családtagok, ismerősök, sőt indirekt módon az egész társadalom.
– Az egyes életkorokra vonatkoztatva milyen formáival találkozhatunk? Kik a legérintettebbek?
– Az iskolai zaklatás és bántalmazás az alábbi formákban nyilvánul meg: megalázás, kiközösítés, folyamatos nyilvános lekicsinylés, zaklatás, megfélemlítés, kegyetlenkedés, fizikai és verbális bántalmazás, rosszindulatú pletykálás, erőszakos kényszerítés, pszichoterror, és az egyre „népszerűbb” úgynevezett cyber bullying, ami a virtuális térben történik uralkodó üzenetek, szexuális zaklatás, halállal való fenyegetés formájában. Jellemző továbbá a sértő üzenetek lánca, amikor több bántalmazó egymást követő másodpercekben küld bántó, zaklató üzeneteket az áldozatnak, illetve megjelenik az áldozat elmaszkolása, mint bántalmazási forma, amikor egy képet átalakítanak, megalázó módon kimaszkolnak, és természetesen egymás között megosztják vagy nyilvánossá teszik a közösségi portálokon.
Iskolai zaklatás esetén a 11-16 éves korcsoport számít igazán rizikócsoportnak, ebben az életkorban a leggyakoribb és mondhatjuk, hogy a legdurvább a bántalmazás. Én nem tennék különbséget a nemek között, fiúk és lányok egyaránt tudnak nagyon kegyetlenek lenni. A fiúknál nagyobb mértékben van jelen fizikai bántalmazás, lányoknál erőteljesebben megjelenik a rosszindulatú pletykálás és kiközösítés, de bántalmazók lehetnek fiúk is és lányok is.
– Mit tudunk tenni szülőként, ha a gyerekünket bántalmazzák az iskolában? Hogyan tudunk segíteni neki, hogy ezt hatékonyan kezelni tudja életkorától függetlenül?
– Szülőként is részese lenni a „rendszernek” eléggé megnehezíti a válaszadást. Őszintén szólva, ha csak szülőként szeretnénk segíteni, akkor nem fogjuk tudni megoldani a problémát. Éppen azért nem, mert egy rendszerről van szó, aminek mi csak egy pici részét képezzük. A pszichológiában létezik egy rendszerszemléletű megközelítés, ami annak köszönhetően működik nagyon hatékonyan, mert a rendszer összes tagjával dolgozik. Tehát ha egy osztályban jelen van a bántalmazás, akkor ott az osztály összes tagja, mindenki szülője, és az egész iskolai személyzet érintett, és a megoldásra is együtt kell törekednünk. Ehhez nagyon jó módszerek állnak a szakemberek rendelkezésére, és bátran kijelentem, hogy hatékonyan lehet dolgozni a bántalmazás ellen, igenis lehet pozitív változásokat elérni. Viszont az első és legfontosabb lépés, hogy értsük meg a bántalmazás dinamikáját, és legyünk képesek rendszerben gondolkodni.
A kérdésedre válaszolva szülőként a legtöbb, amit tehetünk ha szeretetteljes, meleg kapcsolatot ápolunk a gyermekünkkel, amiben kellő bizalom van ahhoz, hogy a gyermek beszélni tudjon az őt ért bántásokról is. Kérjünk segítséget a pedagógusoktól és az iskolák vezetőitől, törekedjünk az együttműködésre és a közös megoldásra.
– Milyen hosszú távú következményei lehetnek, ha egy gyereket rendszeresen zaklatnak az iskolában?
– A bántalmazás a gyermek személyiségét, idegrendszeri működését is képes átírni, kialakítva úgynevezett sémákat a kognitív működésben, amelyek hatására a bántalmazott gyermekből lett felnőtt bizonyos helyzeteket a pszichológia nyelvén szólva sémaszínezetten fog észlelni és kezelni. Egy egyszerű példa: a rendszeresen megalázott gyermek felnőttként minden helyzetben kevesebbnek érzi magát, azt tapasztalja, hogy őt lenézik, kiközösítik, értéktelennek tartják. Egy olyan erős, mély meggyőződése lesz ezzel kapcsolatban, hogy a környezet törekvései ellenére sem tudja őt megnyugtatni, és az ellenkezőjéről meggyőzni.
Ez a hosszú távú hatás. Rövid távon azonban viselkedészavar, emocionális zavar, szomatikus megbetegedések alakulnak ki, melyeket természetesen hosszú ideig visz magával a gyermek. Megjelennek az önsértő magatartások, a falcolás és az öngyilkossági kísérletek.
– Zárásként egy kicsit talán utópisztikus kérdés: megelőzhetjük-e valahogyan az iskolai zaklatást?
– Mély meggyőződésem az, hogy igenis tehetünk az iskolai zaklatás ellen. Ehhez az kellene, hogy még többet beszéljünk róla, nézzünk szembe a problémákkal, és ne fogadjuk el azt, hogy ez egy természetes jelenség. Annyira jó prevenciós programok vannak, amiket már az óvodákban el kellene kezdeni alkalmazni, majd a kisiskolás korban erre építve folytatni a megelőző tevékenységeket. A gyerekek személyisége 12 éves korukig formálható, addig mindenképp kötelességünk lenne dolgozni azért, hogy legalább a saját környezetünkben visszaszorítsuk ezt a nagyon súlyos problémát. Beszéljünk róla és kérjük az együttműködést!
SZÓTÁR
Iskolai zaklatás: Iskolai zaklatásnak nevezzük azt a kortárscsoportban megjelenő sokrétű és bonyolult jelenséget, melynek feltételei: egy vagy több diák tudatosan, bántó szándékkal olyan dolgot tesz vagy mond, ami bánt egy másik diákot (tehát a zaklató célja, hogy testi vagy lelki fájdalmat okozzon). A zaklatási helyzetekben résztvevők különböző szerepeket vehetnek fel: főbb szereplői a bántalmazó, az áldozat, a védelmező és a kívülállók. Utóbbiak szerepe kiemelten fontos a beavatkozás szempontjából. A kutatások már a 90-es években rámutattak arra, hogy az iskolai zaklatás lényegét tekintve társas természetű jelenség. A zaklatás tehát nem csupán két ember ügye, hanem olyan esemény, amibe a közösség többi tagjai is bevonódnak, még akkor is, ha nem tesznek semmit, csupán szemlélői az eseményeknek. A zaklatás megjelenése az egész közösségre negatív hatással van, még ha ezek nem is láthatóak vagy ismerhetők fel azonnal. A zaklatás lényege ugyanis a dominanciáért, társas hatalomért való küzdelem, a zaklatót legfőképpen a saját népszerűségének, státuszának növelése hajtja, fontos tehát számára a közönség. Ebből pedig az következik, hogy a zaklatásban érintettek mindazok a kívülállók, akik bár nem vesznek részt az eseményekben, de látják vagy tudnak a történtekről.
Bagossy Andrea
You must be logged in to post a comment.