Négy évvel ezelőtt került átadásra első alkalommal a Nagykároly és Vidéke-díj, a Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület kezdeményezésére. Minden évben az olvasók döntenek arról, ki legyen a díjazott. Az idén is olyan személyek a díj várományosai, akik meghatározó szerepet töltenek be a vidék kulturális életében. Ábécé sorrendben mutatjuk be az idei jelölteket. A harmadik jelölt, Szűcs József.
„A fő cél az, hogy nyújtsunk a közösségnek egy lehetőséget”
Szűcs József, a Nagykárolyi Művelődési Központ vezetője, egyben a könnyűzene szak motorja és lelke. Józsi mesélt első élményeiről a zenével, a zenéléssel kapcsolatban, valamint arról, hogy mit jelent számára a munkája, ami egyben a hivatása is.
„Hétéves koromban kerültem a Kastélylakókhoz és Karácsonyi Péter zenetanárhoz, ez pedig meghatározó volt számomra. Azóta is folyamatosan azt vallom, hogy Karácsonyi Péter, valamint Deák Endre mellett, ilyen kvalitású emberek mellett felnőni, egy értékrendet nyújtó élményt jelentett. Biztos vagyok abban, hogy felnőttkori világképem kialakításában ez kulcsfontosságú szerepet játszott.
A zenei nevelés ugyanis csak egy részlete volt a dolognak. Karácsonyi Péter nem feltétlenül a világ legjobb zenészeit nevelte ki, ő egy olyan mozgalmat hozott létre, amelynek a célja az volt, hogy a közösséget kiszolgálja. A közösségnek így volt egy alternatívája, amiből abban az időben azért nem volt olyan sok, mint mondjuk ma. Karácsonyi Péter zenetanár itt egy olyan mozgalmat teremtett, ami magát a közösséget emelte ki. A fő cél az volt, hogy nyújtson a közösségnek egy lehetőséget, nem pedig az, hogy mindenkiből rendkívüli zenészt neveljen. Belekóstolhassanak a zenélésbe, a tehetségek megmutatkozhassanak, és természetesen azokat, akikben volt potenciál, azok a lehető legmagasabb szintre juthassanak.
Én ebben a közegben nőttem fel, ezt tanultam. Éppen ezért azt vallom, hogy mi a közösséget szolgáljuk. Az emberek nagy része – feltételezem, hogy tudja -, hogy ez az ajtó mindig, mindenki előtt nyitva áll. És azt is biztos tudják, és a szülők ezért is bíznak meg bennünk, mert tudják, hogy itt mindenki egyformán van kezelve és fogadva.
Én azt tanultam, hogy nagyon fontos lehetőséget adni, nagyon fontos a kis emberkéket segíteni, nagyon fontos a szülőknek is segíteni a nevelésben, nagyon fontos felkészíteni őket az életre. És emellett, ahogy Karácsonyi tanár úr is mindig mondta nekünk: „az sem baj kisfiam, ha egy kicsit tudsz zenélni.”
Az tehát, hogy 7 évesen ide bekerültem teljesen meghatározta az életemet, a gondolkodásomat, és azt is, ahogy viszonyulok a közösséghez, az emberekhez, a gyerekekhez. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a szervezők jelöltek erre a díjra, mert nagyon fontos nekem, hogy a közösség ilyen szinten értékeli a munkámat. Az eredménytől függetlenül a legfontosabb számomra az, hogy attól a közösségtől, amiben élek ilyen visszajelzést kaptam. Mi tényleg nem azért dolgozunk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, de a munkánk megbecsülése nekünk is jól esik.
2003-ban vettem át itt a könnyűzene szak irányítását, amivel tulajdonképpen folytattam mindazt, amiben én felnőttem azt, amit tanultam. Tavaly decemberben volt a 20 éves jubileumi koncertünk, és akkor összeszámoltam, körülbelül 430 gyermek állt színpadra mióta itt dolgozom, valamint összesen több mint 600 gyermek fordult meg a kezem alatt. Az évek alatt természetesen eredmények is születnek, hiszen itt is megvillan néha egy-egy különleges tehetség, akiket a legjobb tudásom szerint igyekszem támogatni, és minél messzebbre eljuttatni. Fontos azonban, hogy nem mindenki a show-bizniszben ér el eredményeket, így nagyon sokakról nem tudunk, hiszen nem szerepelnek a reflektorfényben, vagy az újságok hasábjain, de a szakma ismeri és elismeri őket. Ha lehet így mondani, legsikeresebb tanítványaim a dobosok közül kerültek ki, mert én is dobos vagyok, ebben vagyok igazán jó.
Az egyik tanítványom például eljutott az Eurovíziós Dalfesztiválra, a másik pedig a Românii au Talent tehetségkutatóban szerepelt. De sokakat elismernek a szakmában, kevésbé látványos helyeken is. Ugyanez érvényes az énekesekre is, a szakma elismeri őket, és ez az ami igazán fontos.
Ugyanakkor nem győzőm hangsúlyozni, hogy a legfontosabb eredmény, amire büszke vagyok az az, hogy a kis emberek, akik itt lehúznak mellettem pár évet nem tévednek el az életben. Azt hiszem ez a legnagyobb dolog, amire igazán büszke vagyok, az, hogy amit én tanultam, azt talán sikerül továbbadni: a legfontosabb dolog, hogy maradjunk meg embernek és álljunk becsülettel helyt a világban.
Még egy nagyon fontos dolog, ami egyfajta hitvallásom, hogy az embereket csak a saját értékük szerint lehet mérni, minden egyéb mérce hibás. Hiába próbálok valamilyen más mércét, valahol minden megbukik. Csak az egyéni értéke az, ami megszabhatja, hogy hogyan viszonyulunk hozzá, másféle mérce nincs. Nálam abszolút nem számít, hogy ki milyen közegből érkezik, és ezt a szülők szerintem látják és tudják. És a gyerekek is érzik ezt, én imádom őket, és úgy gondolom, hogy ők is hasonlóan viszonyulnak hozzám. Nekem itt teljesedett ki az életem, és nagyon fontos, hogy a gyerek megérzi, ha valami sántít. Én tényleg szeretem őket, nekem tényleg fontosak attól a pillanattól ahogy belépnek egész addig, amíg fel nem nőnek és el nem mennek, sőt azután is, hiszen a kapcsolat ugyanúgy él, mikor hazajönnek rendszeresen megkeresnek.
A Kastélylakók, a nagykárolyi könnyűzene mozgalom idén 60 éves. A legnagyobb eredményem mellett az, hogy ezt a közeget életben tartom. Választhattam volna más utat, de 2003 előtt nem tudtam volna beletörődni, hogy ennek a fantasztikus embernek az öröksége csak úgy elússzon, az enyészetté legyen. Karácsonyi Péter a ’80-as évektől kezdve tudatosan arra épített, hogy ennek a dolognak folytatódnia kell. 1983-ban abbahagyta az aktív zenélést, és akkor teljesen tudatosan elkezdte építeni az utánpótlás zenekarokat, hogy a folytonosság biztosítva legyen, hogy mindez megmaradjon. Én nagyon boldog vagyok, és büszke vagyok arra, hogy ezt az egészet sikerült továbbvinni, mert nagyon nagy kár lett volna hagyni elveszni.”
Bagossy Andrea és Szolomájer-Lang Gyopárka
You must be logged in to post a comment.