Istennek a háza, és az a fontos, hogy otthona is legyen — ehhez hasonlatos, jövőbe mutató gondolatok kíséretében avatták fel vasárnap Nagykároly új református templomát.
Illő módon, ünnepélyes keretek között, nagyszámú részvevő jelenlétében tették mindezt. A kertvárosiak istenháza több is lett, mint azt bő két évtizede megálmodták: immár közösségi tér, és óvoda is működik a Kálvin-központban. Az alkalmon elhangzott, hogy korántsem szabad mintegy hátradőlnie a templomépítés kegyelmét megélő közösségnek, hanem azon kell munkálkodnia, hogy élettel teljen meg az épület — otthon legyen benne az Isten —, és évek, évtizedek, mi több, száz évek múlva is magyarul dicsérjék benne az Urat.
Új református temploma van Nagykárolynak
Kevés nemzedéknek adatik az meg, hogy templomot építsen. A nagykárolyi református közösség három évtizede vált ketté — a várost kettészelő főút mentén lett belvárosi és kertvárosi. Utóbbiak határozták el 21 éve, hogy új templomot építenek maguknak.
Mint ifj. Tolnay István templomépítő lelkész, esperes a vasárnap megtartott ünnepélyes felavatáson felidézte: a kertvárosi gyülekezet istenházának 1998-ban tették le az alapkövét. Azonban lassan haladtak az építkezéssel, mígnem három esztendeje magyar kormányzati támogatásra tettek szert, ehhez a hívek és román kormányzati pénz is hozzájárult, így sikerült megvalósítaniuk az álmukat.
Mi több, bővülhetett is az: immár óvoda is működik a közösségi központtá lett építményben, melynek tervezője a nagykárolyi születésű Makay Tamás. Mindenki támogatásáért köszönetet mondott a gyönyörű őszi napsütésben megtartott alkalmon. Elmondta továbbá, hogy bár viszontagságos és küzdelmekkel teli volt az újonnan alakult gyülekezetnek eljutni a templom átadásának napjáig, de bátran kijelenthető, hogy megérte fáradozni. A látvány önmagáért beszél. „Szívünket az Isten dicsőítése, a hála és a köszönet érzése tölti be” — fogalmazott az esperes, és fel is sorolta, hogy Istenen kívül még ki mindenkinek tartoznak őszinte hálával azért, hogy ez létrejöhetett.
Óriási feladat: a becsületesség továbbvitele
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Csűry István hirdette Isten igéjét a rendkívüli alkalmon. A hívek amúgy színültig megtöltötték a pompás épületet, sőt, az udvarra sátrat is felállítottak számukra, nagyon sokan az ott felállított kivetítőn követték végig a szertartást. Erőt kívánt a gyülekezet számára a püspök, energiát ahhoz, hogy immár saját templomukban folytathassák az építkező munkálkodást. Mint rámutatott, mindehhez erőforrást az istentiszteleteken meríthetnek, az együtt imádkozás révén gyarapodhatnak.
A Pro Ecclesia Kórus színesítette énekszolgálattal a rendezvényt, továbbá Fándly Csaba színművész versmondással, a kertvárosi gyerekek pedig alkalomhoz illő műsor-összeállítással kedveskedtek.
Soltész Miklós, a magyarországi Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára úgy vélte, ma Nyugat-Európában nemcsak Istent tagadják, hanem az isteni tanítást is, és a történelem során, ha egy közösség szembefordult a krisztusi tanítással, annak mindig súlyos lett a következménye. Kálvin Jánost idézve kijelentette: „soha nincs olyan nyomorult idő, hogy az ember becsületes ne lehetne”. Óriási feladatnak tekintette a becsületesség továbbvitelét. Az államtitkár szerint sok millió ember munkájából fakad az a nagyságrendileg 350 millió forint, amivel a magyar állam támogatta a templom és a református központ felépítését. Horváth Anna, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető alelnöke kiemelte a gyülekezeti tagok odaadását — „tégláról téglára építkezve, kétkezi munkával is, amikor úgy kellett” tették a dolgukat. Hangoztatta: „aki építkezik, az hisz a jövőben, hisz a gyermekeiben.” Mint fogalmazott, szívéből kívánja, hogy „ez a gyönyörű templom és Kálvin-központ 100 év múltával is megteljen hittel, imádságos reménnyel, Isten áldását szerető és kereső emberekkel, gyermekkacagással…”
„A legtermékenyebb hóesés nap”
Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, a Szövetség megyei szervezetének elnöke is felidézte azt a 2016-beli napot — „amely talán a legtermékenyebb hóesés nap volt Nagykárolyban —, amikor is eldőlt, hogy érkezni fog magyarországi támogatás a templomépítésre. Ő is utalt arra, hogy a gyülekezet nem dőlhet hátra: szükség van arra „a hitre, az a kitartásra, az az erős közösségre”. Köszönetet mondott a nagykárolyiaknak, hogy felekezetbeli, nemzetiségi vagy egyéb különbözőségeiken túl nagyon sokan támogatták a kertvárosiak templomépítési szándékát.
Kovács Jenő nagykárolyi polgármester, a Nagykárolyi Református Egyházmegye főgondnoka megkövette a gyülekezetet, amiért az építkezés egy nehéz időszakában maga is kishitű volt, és elvesztette a reményt, hogy valaha sikerül befejezni a megálmodott református központot. Felbuzdulva arra kérte a lelkészeket, de egyébként is mindenkit, hogy „merjenek nagy álmokat szőni, nagy munkákba belefogni”. A tervező, Makay Tamás „kegyelmi időszaknak” mondta a kertvárosiak mögött lévő évtizedeket, hiszen megadatott nekik, hogy templomépítő nemzedék lehessenek. Papp Zsolt, a kertvárosiak főgondnoka csatlakozott az előte szólóhoz — „nem minden generációnak adatik ez meg” —, és ennek okán mindenkoron bízott abban, hogy a templomépítés vállalásának eleget fognak tudni tenni.
Az alkalmon a római katolikus, a görögkatolikus, az unitárius egyházi közösségek nevében is üdvözölték a nagykárolyi reformátusokat, és így tettek a gönci, a vizsolyi és a mátészalkai kálvinisták nevében is.
A szép gondolatok után vágták át a jelképes, nemzetiszínű szalagot, utána közösen énekelték el nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd a hívek sokaságának alkalma nyílt arra, hogy belülről is megcsodálja, bejárja az új nagykárolyi református templomot, a Kálvin-központot.
A képes beszámolónkat ide kattintva tekintheti meg.
