Játszani, játszani, játszani akar

– Szervusz, Erik, hogy vagy? Mi újság, kedves dzsesszzongorista? – kérdeztük meg minap Tempfli Eriket.

– Köszönöm a kérdésed, remekül. A napokban volt a Syrius Legacy zenekar sikeres lemezbemutatója a Budapest Jazz Clubban, valamint Gyulán a Várszínházban. Tegnap a Noémóval játszottam. Teljes feltöltődés volt ez a hét.

– Noemo együttes? Kérlek, beszélj egy kicsit erről az együttesről, illetve a többiről…

– Jelenleg négy zenekarnak vagyok az állandó tagja. Az egyik a Syrius Legacy. Ez a legendás magyar Syrius együttes dalait újrahangszerelt formájában előadó zenekar. Ez az a formáció, ami számomra a legnagyobb kihívás szakmailag, ugyanis a társaim a szakma legjobbjai, valamint műfajilag is nehéz benne megfelelni. Egy hete jelent meg ’Az ördög álarcosbálja Újratöltve’ című nagylemezünk.

A Noemo egy 2013 őszén alakult popformáció. Névadója, frontembere és dalszerzője Takács Noémi énekesnő. A zenekar célja saját zenei világunk és gondolataink színpadra állítása. A zenekar hitvallása: a harsány és trendi sikernél fontosabb, hogy tartalmas és a saját korosztályunk világlátását, problémáit tükröző dalokkal lépjünk akár kisebb, de értő közönség elé. A zenekar bemutatkozó kislemeze 2015 júniusában jelent meg az NKA, Cseh Tamás Program támogatásával. A lemez címadó dala, a Bal – Jobb Fábry színpadán debütálhatott, valamint a dalhoz tartozó videóklipről egy New York-i online magazin rendkívül dicsérő elemzést írt. A zenekar Kis utazás című dala pedig a kolozsvári Paprika Rádió Top 40-es listáján hetek óta a 2. helyen áll. A dalokat főleg Takács Noémi és Hajós András írta, valamint egy dalban én is társszerző vagyok.

A BuSKAnjo (Budapest Ska Nu-Jazz Orchestra) egy igazán jókedvű ska zenekar, mely gyakran vegyül a jazz, a reggae, a funk és a latin műfajával. Az első közös koncerten elégé meg voltam illetődve, hiszen az egy MR2 Akusztik-felvétel volt. Szerencsére jól sikerült, ’megtartottak’,és mára már az egyik dalszerzője is vagyok a zenekarnak. Az NKA által kiírt Cseh Tamás-program jóvoltából 2015 nyarán lehetőséget kaptunk az első saját albumunk elkészítésére, amely 2015. szeptember 5-én jelent meg, ’Legyen ez a nap’ címmel.

Játszom partyzenekarban is. A BakElit Band egy igényes partyzenét játszó zenekar. Egész évben jártuk az országot és játszottunk különböző rendezvényeken. Gyakran fellépett velünk Vastag Csaba, jövő héten Antal Timi lesz a vendégünk a Sinatra Piano Barban.

Mindezek mellett nyáron volt szerencsém játszani a Ganxsta Zolee és a Kartel-lel, a Modern Art Orchestrával, Varga Miklóssal, Vastag Csabával, Csobot Adéllal.

– Hallottad hírét annak, hogy Bogi egyelőre „csak” a turizmussal foglalkozik? Józsival és a többiekkel mennyire tartod a kapcsolatot?

– Nagykároly mindig nagyon jól bánt a kultúrával. Az ezért felelős emberek mindig ügyeltek arra, hogy a városban rendszeresen látogatható legyen színdarab, koncert, kiállítás. Szerintem kevés olyan kisváros van, ahol ennyire színes programok közül választhat az érdeklődő, és ez nagyon megnyugtató. Nem tudtam a váltásról, de ismerve az ott dolgozókat, biztos vagyok abban, hogy továbbra is helyén lesz kezelve a kultúra.

Sajnos ritkán van időm hazamenni – és ha megyek pár napra, akkor is többnyire szülőfalumban, Mezőfényen pihenek és élvezem a madárcsicsergést –, de nagy ritkán, ha összefutunk vagy találkozom bárkivel a művházból, az mindig nagyon jó érzés. Persze, ha – kb. évente egyszer – Józsival beszélgetünk, az mindig kiemelkedő élmény.

– Milyen gyakran ülsz össze a régi fényi haverokkal?

– Nagyon ritkán. De az mindig pótolhatatlan élmény.

– Mikor zenélsz legközelebb Kiss Flórával a kastélyban?

– Fogalmam sincs. Ha hívnak, örömmel megyünk.

Egyébként egy hosszabb szünet után, pár hónappal ezelőtt alakult újjá a formációnk, és a duónkból trió lett. Bevettük Papp Csaba barátomat a csapatba, aki cajon-on játszik. Az első koncertünk az Opus Jazz Clubban volt, és annyira megszerettük ezt a megszólalást, hogy úgy döntöttünk folytatjuk.

– Csobot Adéllal, és a többi Pestre szakadt károlyival napi kapcsolatban vagytok?

– Adéllal igen. Játszunk is együtt. Nyáron létrehoztuk Adél élő zenekarát. A Kolozsvári Magyar Napokon játszottunk először, nagy sikerrel. Gyakran kávézgatunk, beszélgetünk, segítünk egymásnak. Mondhatni szeretjük és tiszteljük egymást.

Fél évet dolgoztam a kaposvári Csiky Gergely Színházban, és nagyon jól eső élmény volt ott találkozni Fándly Csaba nagykárolyi születésű színművésszel.

Ugyancsak jó élmény volt, amikor a Lamantin Jazz Fesztiválon játszottam a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, és találkoztam a szintén nagykárolyi születésű Szabó Tibor színművésszel, aki még anno édesapámmal és nagybátyámmal is zenélt a ’Castelani’-ban. Ő nem ismert, de odamentem hozzá, elmondtam, hogy ki vagyok, örültünk egymásnak, majd eljött a családjával együtt a koncertünkre.

Szóval mondhatni, igen. Kapcsolatban vagyok velük.

– Miért éppen a dzsesszt választottad?

– Gyermekkoromban klasszikussal kezdtem, majd a szatmári művészeti suliban szintén klasszikust tanultam, de mindvégig játszottam könnyűzenét. Majd dönteni kellett, és azt gondoltam, hogy jól szeretnék zongorázni sokféle műfajban (de persze hozzá kell tenni, hogy klasszikus zongorázásban sohasem voltam olyan jó…). Ebben segített sokat a budapesti Kőbányai Zenei Stúdió. Itt megismertem és megszerettem mindenféle műfajt, és ezért van az, hogy a projektek, melyekben részt veszek, azok különböző műfajúak. Ritkán játszunk jazzt. Bár nagyon szeretem és nagyon szeretném jól játszani. Remélem egyszer sikerül…

– Tervekkel, hogy állsz? Öt év múlva mi lesz veled?

– Igazából most nagyon jól érzem magamat a bőrömben. Viszonylag sokat játszom, sokféle helyeken, sokféle előadóval, sokféle zenét. Jó zenészekkel vagyok körülvéve, akik a barátaim is. Nagyon hálás vagyok a helyzetemért.

A későbbiekre nézve: szeretnék még nagyon sokat tanulni, szeretnék zenét írni és játszani, játszani, játszani…