Jó falathoz jó ember dukál!

De rég láttalak! – talán ez az önkéntelen felkiáltás fog felhangzani a harmadik legtöbb alkalommal szombaton Tasnádon. Mégpedig szeptember 8-án, szombaton, amikor is az immár kilencedik alkalommal megszervezett szabadtéri főzőversenyt tartják meg. – Jó, hogy látlak! – minden bizonnyal ezt is sokszor mondják majd, de a legtöbbször ezt: – Ez nagyon finom!

És ez is a rendezvény célja. Kiskasza Balázs, Tasnád város alpolgármestere érdeklődésünkre nem is olyan rég így fogalmazta meg, hogy miért is „kell” évről-évre megtartaniuk a vidék kulináris mustráját „Közösségépítő rendezvény ez! Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy a környékbeli falvakkal való kapcsolattartás alkalma is. Egyaránt lényeges nekünk, és szerencsére nekik is. Például szomorú kötelességüknek kell eleget tenniük nemsokára az egyik faluból érkezett csapat tagjainak, temetésre kell menjenek, ám még csak fel sem merült bennük, hogy ne jöjjenek el a versenyre, legalább kora délutánig. Hát hogyne, hiszen itt voltak tavaly is, és az azelőtti években is” – fejtette ki a tavalyelőtti alkalmon.

Egyébként a korábbi versenyekhez képest még többen látogattak ki akkor a turisták, strandolók közül. Meg is vendégelték őket a csapatok tagjai annak reményében, hogy jó hírét viszik a város és vidéke konyhaművészetének. A versenyt egyébiránt hivatalosan Tasnád önkormányzata szervezi.

Tavalyelőtt tehát az erdődiek érkeztek a legtávolabbról. Növendékhúsból készítettek babgulyást Nuszer György főszakács, alpolgármester irányításával. Ugyan faggattuk őket a receptet illetően, de titkokat nem árultak el, mint magyarázták, olyan ízletesre így is, úgy is, csak ők, és csak eredeti alapanyagok felhasználásával tudják elkészíteni. Csörögét készítettek a magyarcsaholyiak, illetve bográcsgulyást. Nem aprózták el – akkor sem –, hiszen az ízek harmóniája mellett a látványra is figyeltek: szépen kidíszített portára várták a vendégeiket. Kálmán Ferenc szervezte a csaholyiak csapatát. A csöröge receptúrájáról sem tudtuk meg semmit –érdeklődésünkre annyit mondtak el a csaholyaik, hogy a liszt is fontos, de talán még inkább az, hogy szép asszonyok foglalkozzanak vele, méghozzá szívvel, lélekkel. Akkor is részt vettek a sződemeteriek, méghozzá Gheorghe Marian polgármester vezetésével. Bográcsost készítettek – éppen olyat, amilyet Kölcsey Ferenc szülőfalujában sok-sok éve szokás.

A Fügefa becenevet viselte a Tasnádi Református Egyházközség csapata. Gáll Mihály István presbiter látta el a főszakácsság feladatát. A hegyi vadászoknál szolgál leventekorában, a tiszti konyhán. Azóta is emlékezik azokra az időkre, és mi tagadás, a konyhába is betér olykor-olykor. Mint túlzott szerénységében magyarázta, csak amatőr szinten… De még jobban szereti azokat az alkalmakat – fejtette ki jó kedvvel –, amikor a családdal, a presbitériummal esznek valami jót. Fantázia bográcsost készítettek ez alkalommal. Méghozzá enyhébb változatban is, de pikánsabbat is, már arra az esetre, ha valaki nem veti meg a nemes bort a finom falatok mellé… És láss csodát, akadt erre vállalkozóból – erősítették meg később a feltételezésünket.

A tasnádi római katolikus egyházközség fiataljait ez alkalommal Barth Patrick friss orvostanhallgató és Gózner Ervin méhész-vállalkozó irányította mesterszakácsként. Hagyományos bográcsgulyást készítettek. Amúgy ugyanúgy, mint a korábbi évben, ezúttal is tucatnyian sürögtek-forogtak az üst körül. Az elhatározásuk az volt, hogy az akkori jó szereplést, az ezüst fakanalat idén is elnyerjék.

1100 literes üstben főzte a babgulyását a polgármesteri hivatal csapata Sabău Ionuț polgárőr irányításával. Mindenkit, a strandolók java részét is meg akarták vendégelni – tudtuk meg. Mint magyarázták: fontosak az ilyen gesztusok. Hiszen jó hírét viszik majd a környéknek, és barátaikkal egyetemben térnek majd vissza Tasnádra.

Borjút sütött egy helyi vállalkozás csapata, és bográcsost, méghozzá hagyományost is készítettek. Grecu Andrei volt a főszakács, mint mondta, erdei és főként baráti összejövetelekre jellemző étel elkészítését tűzték ki cél gyanánt.

Egy másik baráti társaság kecskegulyást készített Teffenhardt István főszakács irányításával. A gumialkatrészek előállításával foglalkozó vállalat termelői közösségének az egyik tagja ugyanis kecsketartással foglalkozik munkaidőn túl. A kecske húsát azóta mindannyian szeretik – nem csak finom, hanem igen egészséges is.

Falusi töltött káposztát készítettek az érszakácsiak. Mint Sípos József főszakács, alpolgármester hozzátette: „meg egy kis vadast”. A „kis vadas” alatt őz- és vaddisznóhúsból előállított remeket kell érteni. Nagy kárt okozott amúgy mostanság a sertés Szakácsi határában, mint a helyettes elöljáró érdeklődésünkre kifejtette, az erdő melletti földek esetében közel a termés fele kárba ment, „olyan bitangok volt a vadak”… Egy-két hete a mostani süldő is ekként cselekedett.

Egy tasnádi építőipari cég munkaközösségének tagjai igen gyakran megünneplik egymás névnapjait, a születésnapjait, de néha még más indokot is találnak arra, hogy összeüljenek. Blága János szakács vezetésével babgulyást készítettek ezúttal.

Három Bendel István is körbevette a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tasnádi szervezetének a bográcsosát, és odébb egy fiatalember sürgölődött, akinek szintén ez a családneve, a keresztneve viszont más, Szabolcs, igaz, nem bánja. Ez a csapat – az elmondásuk szerint – minden évben finomat főz, idén például hagyományos babgulyást. Ám házigazdák lévén rendszerint nem nyernek, nem kedvez nekik a zsűri. Mint mondták, a kedvükből, a lelkesedésükből jottányit sem vesz ez el, hiszen önmagáért beszél az, hogy az ő bográcsosuk is hamar üresen tátong.

Ezernél sokkal többen látogattak ki tehát idén is a tasnádiak szabadtéri főzőversenyére. Például a megyei vezetőség. Pataki Csaba, a megyei tanács elnöke többek között a vidék parlamenti képviselőjének Erdei D. Istvánnak a társaságában járta be a portákat. Nem is hiába: jó falatokat és kedves fogadtatást mindenhol találtak. A szervezők pedig éppen ezért érzik fontosnak minden évben megtartani ezt az alkalmat.

A mostanira, a szeptember 8-aira is szívesen látnak mindenkit.