Kirándulásra fel!

A Dregán völgyével kezdődött kirándulássorozat második megállójaként: irány a Bódi-tó és a Fekete-hegy, azaz a Mogosa. Séta a Bódi-tó partján, libegőzés csodás kilátással a hegyoldalban stb. Az alkalom időpontja: október 28-a, ára: fejenként 50 lej (+ a libegő díja, amit a helyszínen fizet mindenki). A részletes programot személyesen egyeztetjük. Jelentkezési határidő október 23-a.

Jelentkezni lehet a 0725/912-973-as telefonszámon.

A Bódi-tó és a Fekete-hegy

A múlt század derekáig a természetbarátok ritkábban látogattak a felsőbányai Bódi-tóhoz, ugyanis viszonylag nehéz volt megközelíteni. A II. világháború után azonban megépült a Nagybánya-Máramarossziget műút, majd a sujori bányákhoz vezető utat is kiépítették, s a Fekete-hegyi sípálya és drótkötélpálya, a Bódi-tó melletti, valamint a sujori menedékházak is elkészültek, így az idelátogatók száma megnövekedett. Sokan a felsőbányai autóbusz-végállomástól kiinduló piros háromszög jelzésen gyalogoltak fel a Bódi-tóig, mások autóbusszal, vagy személygépkocsival jutottak el a tó partjára.

A felsőbányai Bódi-tó csaknem egy időben született a hasonló nevű fernezelyi tóval. Azért emeltek itt völgyzáró gátat, hogy a felsőbányai bányák és üzemek számára szükséges vízmennyiséget biztosítsák.

A Bódi-tó helyén azonban már a gát megépítése előtt is létezett tó. A XIX század elején Szirmay a következőket írja: „A Fekete-hegy egy mély tavat foglal magába; tekintetére a vize fekete. De ha merítenek belőle, tiszta színű, jóízű és semmi szaga nincsen. A lakosok tengerszemnek nevezik, mert valami tengerrel volna közösülve. De valójában nem egyéb, mint kősziklák között eredő forrásoknak összefogása. A fekete színe pedig mint a mélységétől, mind a fenekén lévő homoktól játszatja a szemeket.”

A mesterséges gát mögött összegyűlt vízmennyiség a XX. század második feléig kielégítette a felsőbányai bányák és üzemek szükségleteit. Az ’50-es években azonban már kevésnek bizonyult, ezért a gátat megemelték, anélkül azonban, hogy az alapokat megerősítették volna. Az építmény csak rövid ideig bírta a víztömeg nyomását: átszakadt, s a lezúduló ár jelentős károkat okozott. Ma a fürdőzők élvezik a tó hűsítő vizét. A Bódi-tó környéke télen sem kihalt, a sízők paradicsoma, amíg csak hó borítja a Fekete-hegy csúcsa alól idáig kiépített sípályát.

Magára a Fekete-hegyre többféleképpen is feljuthatunk. Mielőtt az utakat kiépítették volna, a felsőbányaiak gyakran használták az ösvényt, amely a város keleti végét csaknem lezáró, 631 m magas Hegyeshegy déli nyergéből indul, s keletnek tart a Fekete-hegy felé. Ezen a jelzetlen úton három és fél, négy óra alatt érhetjük el a csúcsot.

Akik a Bódi-tótól indulnak fel, azok is több lehetőség között választhatnak. Ha nem igazán szeretnek gyalogolni, beülhetnek a tó mellől induló drótkötélpálya egyik székébe, s így jutnak fel rövid fél óra alatt a tetőre. Vannak – főleg télen – akik a sípálya meredek kaptatóján gyalogolnak fel a tető alatti melegítőházig, s a fölötte lévő pályán teszik próbára sítudásukat, ügyességüket. Végül akik a természetjárás barátai, a tó délkeleti partján található bővizű Angyalforrástól induló ösvényen indulnak el, s jutnak fel a hegy nyugati nyergén át a csúcsra. Menetidő kettő és fél, három óra.

A Fekete-hegy csúcsa középen kissé kiemelkedő, kb. 800–900 holdnyi csupasz terület. Kopárságát kevés fekete és vörös áfonya bokor enyhíti. A csúcs közelében nyúlik az ég felé a Nagybányáról is látható tévétorony, mellette a rádió-közvetítőállomás alacsonyabb épülete. Az épületcsoporttól nyugatra találjuk a tető bővizű, tiszta, üdítő forrását.

A „hegylapos”-ról gyönyörű körpanoráma nyílik. Észak felé a Rozsálytól a Gutinig terjedő láncolat hullámzó hegycsúcsai látszanak. Háttérben a Máramarosi havasok ködlenek. Északkeletről, egészen közel, a Gutin kiugró sziklacsodái merednek az ég felé, mögöttük a Radnai havasok 2000 m fölé emelkedő csúcsai. Délkeleten a Cibles hármas csúcsa, délre a Sátorhegy elnyúlt koporsója látható, nyugaton a Bányahegy, s távolabb a nagybányai „hegyek”. A Fekete-hegy tetejét erdők veszik körül. A kopár hegylapos észak, kelet és délkelet felé meredeken hajlik alá, s a mélyben jól látható a Bódi-tó tükre, délkeletre pedig a kapniki-völgy hosszan elnyúló házsora.