Kislány az orgonánál

Ludescher Hildegárd nem vágyik Angliába, ráadásul annak idején nem tudta magát kántorként elképzelni. De hát milyen a sors, ha minden jól megy, akkor pár nap múlva lesz kántori oklevele. Azt is fontos tudni róla, hogy fiatal, ám ennek ellenére szerelmes. Továbbá jó tudni, hogy…

a nagy

– Hogy vagy mostanság, Hilde? Szerelmes vagy?
– Köszönöm, jól vagyok, hiszen itt a nyár, a kedvenc évszakom. Minden reggel, amikor kinézek az ablakon és azt látom, hogy süt a nap, el is felejtem, hogy „megint ki kell kelni az ágyból”. Örülök annak, hogy újra felkerestél, meglepetten olvastam érdeklődésedet. És igen, szerelmes vagyok, így teljes az életem!

– Kislány az orgonánál… Kérlek, meséld el (ismét), hogy is kerültél közelebbi kapcsolatba az orgonával.
– Ez a megszólítás mindig egy dalt juttat az eszembe, biztos ismered te is: Kislány a zongoránál. Lassan 8-9 éve zongorázok. Úgy kezdődött el az én történetem, hogy szüleim beírattak zongoraórákra Mátyás József kántor úrhoz, ő vett a szárnyai alá, évekig, aztán adódott egy olyan lehetőség, amit a Szatmári megyei Katolikus Egyházmegye hirdetett meg: 4 éves kántorképzést biztosítottak az érdeklődőknek. Bevallom, először féltem ettől, nem tudtam elképzelni magamat kántornőként. Mindig olyan komoly dolognak tartottam, viszont lassan belerázódtam, tetszett az a pörgés, ami ezzel jár. Sok embert ismertem meg a kántorsuli által, osztálytársakat és tanárokat egyaránt. Most már úgy érzem, hogy teljesen befogadott ez a közösség, elhívnak kántortalálkozókra, táborokba…
És amit most a legjobban várok: e hét szombatján lesz a kántorvizsgánk, és ha minden jól megy, hivatalos kántori oklevelem lesz.

– Milyen hangszeren a legjobb zenélni?
– Gondolkodás nélkül mondhatom: az orgonán! Az orgona hangzását semmi sem pótolhatja, egy élmény az orgona előtt ülni és nyomogatni a billentyűket. Néha még most is libabőrös leszek.

– Reformátusként az úgynevezett roráté-misék tűnnek a leghangulatosabbnak. Advent, napfelkelte – szép. Tégedet mi érint meg a legjobban?
– Lehet, hogy furcsának fog tűnni, amit most mondani fogok, hiszen a legtöbb embernek a Karácsony a kedvenc ünnepe, viszont én a Húsvéti Szent Három napot mondanám. Az érint meg igazán. A Nagypénteki Passió az, ami meghat, aztán a szombat esti Feltámadási mise és a Húsvét Vasárnapi ünneplés.

– Vallásos vagy? Lehet a vallásosságot osztályozni? Kérlek, próbáld meg a tiedet minősíteni egy 1-től 10-ig tartó skálán (A legkevésbé vallásos az 1-es, a 10-es pedig a szuperlatívusz).
– Mindenki saját maga érzi, hogy mennyire tartja magát vallásosnak… Ha skálán kellene osztályoznom, akkor egy 9-est adnék magamnak, gyakorlom a katolikus vallásomat, és ebből nem is engedek.

– A terveidről, a céljaidról is szólj, kérlek. Hamarosan férjhez mész, és boldogan élsz majd a családoddal?
– A férjhez menés még odébb van, de idővel szeretnék majd egy 2-3 gyerekes családot. 21 éves vagyok, ilyenkor még a tanuláson kell járjon az eszem. Igaz, a kántorsulit most befejezem, de emellett gyógyszerészeti asszisztensnek tanulok, és abból még van egy évem. Idővel szeretnék elhelyezkedni vagy egyházi körben, vagy az egészségügyben.

– Csanálosi vagy, vagy nagykárolyi? Egyáltalán ez a kettő kizárja egymást?
– Igen, csanálosi vagyok. Soha nem tartottam hátránynak azt, hogy falun lakom, hiszen Nagykároly pár kilométerre van, így mindig megoldottuk a „falusi-városi kérdést”. Általában, akik városon laknak, kimennek pihenni falura. Így nekem olyan, mintha minden este kikapcsolódni mennék haza, hiszen egész nap „pörgés” van.

– Vonz Anglia? Van az a pénz, amiért elmennél, mondjuk Birminghambe, és egy szállodában dolgoznál? Játsszunk el a gondolattal, hogy igen. Szerinted végig arra gondolnál, hogy még egy év, még egy hónap, és hazaköltözhetek, veszek egy autót, egy házat, és utána boldogság? A barátaid, akik kimentek „Németbe”, mit mesélnek? Hívnak, vagy éppen ellenkezőleg, igyekeznek lebeszélni?
– Anglia semmiféleképpen sem vonz. Eljátszottam már egyszer-kétszer a gondolattal, hogy mi lenne, ha kimennék külföldre. De nem tudnám megtenni, nekem ez az életem, nem szeretnék külföldön élni. Szeretek itt lakni, látok lehetőségeket a jövőre nézve, a barátaim is itt vannak. Ide terveztem el az egész életemet.

– Mit üzensz az orgona mellett lévő kislánynak, akivel talán öt év múlva fogunk beszélni?
– Remélem az életem úgy fog alakulni, ahogy elterveztem. Azt üzenném magamnak, hogy kudarcok mindig is voltak és lesznek, de ezekből tanulunk a legtöbbet.

1