Kocsis Anett ír arról, milyen is számára az igazán jó könyv

Könyvajánló sorozatunkban ez alkalommal egy különleges fiatal lánnyal, Kocsis Anettel beszélgettünk, aki zsenge kora ellenére egy máris sokak által ismert és elismert könyvajánló blogot ír. A közösségi médiában lassan 4 000-en követik, olvassák írásait, melyekre immár a magyar kiadók is felfigyeltek.

– Hogyan jött a könyvajánlós blogírás ötlete?

– Márciusban lesz két éve már, hogy a könyvajánló működik. Én mindig is elég sokat olvastam, és mindig írtam jegyzeteket is a könyvek mellé a lapszélre, aláhúzogattam a kedvenc idézeteimet stb. A végén pedig összegzést is írtam róluk, csak úgy magamnak, hogy emlékezzek, illetve hogy levonjam a tanulságot. Aztán jött az ötlet, hogy miért ne osztanám meg ezeket, hátha ezzel inspirálok másokat is. Főleg azért is, mert azt vettem észre a közvetlen környezetemben is, hogy az olvasás nem éppen a legnépszerűbb hobbi. Úgyhogy ha már ennyire szerencsés vagyok, hogy ennyire szeretek olvasni, hátha másnak is segíthetek abban, hogy közelebb kerüljön a könyvekhez. Annyira széles most már a választék, és annyi de annyi könyv van, jó is, és van nyilván olyan is, amelyik nem annyira jó, hogy mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt.

– A közösségi média után most már egy saját blogban is (konyvozonblog.com) olvashatók a könyvajánlóid. Hogyan készült el a blog?

– Magát a weboldalt is én készítettem, és folyamatosan csiszolgatom is, mert a technikai részét menet közben tanulom, úgyhogy kísérletezgetek, és folyamatosan próbálom fejleszteni. A szerkesztést, és a weboldal készítés alapjait autodidakta módon, online videók alapján tanultam. Maga a blog amúgy elég friss, ősszel készült, azelőtt a közösségi médiában (az Instagram-on) jelentek meg az írásaim. Itt sokkal könnyebben megtaláltak a követőim, és én is sok érdekes témára, ötletre bukkantam.

– Hogyan választasz ki egy könyvet elolvasás előtt?

– Rengeteg nagyon jó könyvajánlós oldal van, ahonnan mindig lehet ötleteket gyűjteni. Most éppen két olyan könyvet is olvasok, amelyet mások ajánlottak nekem. De legtöbbször, az esetek 90%-ban érzésre választok könyvet, olyat, ami érdekel. Emellett pedig nagyon sokan ajánlanak nekem, a családi, baráti körben is sokszor felmerül ez a téma.

– Kölcsönzős vagy könyvvásárlós vagy?

– Nem szoktam kölcsönözni vagy kölcsönkérni, mert ahogy említettem aláhúzok dolgokat a könyvben, és ezt csak egy saját könyvvel tehetem meg. Ha például most kinyitok egy olyan könyvet, amelyet 1-2 éve olvastam az olyan, mint egy tükör, mert benne van egy csomó gondolatom, alá vannak húzva a számomra fontos idézetek. Ezt nyilván más könyvében, vagy egy kölcsönzött könyvvel nem tehetem meg. Ezenkívül kötődöm is az általam elolvasott könyvekhez, így nagyon rossz érzés lenne visszavinni, vagy visszaadni őket. Akkor már nem lapozhatnám fel akármikor, vagy ha újra kiveszem, lehet nem ugyanazt a példányt kapom, úgyhogy én abszolút ragaszkodom a könyvhöz, mint tárgyhoz is.

Mindehhez hozzátartozik, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nálunk a családban mindenki olvas, rengeteg könyvet kaptam a nagyszülőktől, a saját családi könyvtárunk is elég bőséges. Így a klasszikus művek nagy része megvan otthon. A kortárs műveket azonban meg szoktam venni.

– Van-e kedvenc műfajod, íród?

– Kedvenc műfajom nincs, nagyon széles skálán szeretek mozogni. Ha választani kell, akkor leginkább a klasszikusokat szeretem, de mindig az lesz a kedvenc, amit éppen olvasok. Nem zárkózóm el a szórakoztató irodalomtól sem, de szeretem a történelmi regényeket is, és az elvontabb témájú könyveket is. Ugyanakkor van olyan műfaj, amit igyekszek elkerülni, mert annyira nem szeretem, ilyen például a krimi vagy a fantasy. Ezekkel sincs különösebb gond, csak tőlem távol állnak az ilyen akciódús történetek, inkább a szépirodalomhoz húz a szívem, ahol nem feltétlenül a cselekmény van a fókuszban, hanem esetleg elvontabb dolgokat is taglal a szerző. Írókat pedig szinte a végtelenségig tudnék sorolni, legkedvesebb számomra talán: Szabó Magda, Szerb Antal és Jean Cocteau.

– Bár sejtem, hogy ez nem egyszerű mesélj kérlek egy konkrét könyvről is az olvasóknak.

– Egy óriási kedvencem egy méltatlanul keveset olvasott könyv: Jean Cocteau – Vásott kölykök című műve, melyet ha szóba hozok valahol, általában nem nagyon tudják hova tenni az emberek korban vagy stílusban. Ez egy klasszikus, és szerintem egyszerűen zseniális, egyik nagyon fontos alapmotívuma a meg nem értettség. Nagyon színes, sokrétű és valóságos, én legszívesebben kötelezővé tenném. A történet egy testvérpárról szól, akik félárvák, egy nővér és egy öcs. A testvérek a kamaszkor küszöbén maradnak egyedül. A könyvben az életüket, a viszontagságaikat meséli el az író: hogy hogyan nőnek fel, úgy, hogy nem volt előttük követhető szülői példa. A traumatikus gyermekkor árnyékában mutatja meg a szerző, hogy hogyan indulnak el a boldogulás ösvényén. Amúgy egész rövid, egy estébe is simán belefér akár.

Azért ezt a könyvet választottam, mert sokszor éreztem azt, hogy azonosulni tudok a szereplőkkel. Tipikusan egy olyan könyv, ami nagyon rámutat az ember gyenge pontjaira, a szereplők néhány hibájában fel véli fedezni az olvasó, hogy talán a valóságban ezt ő is átélte, vagy vele is előfordult. Ezért egyrészt nagyon jó önismereti tréning ez a könyv, a hibáink, illetve az erényeink szempontjából, másrészt változtatásra inspirál.

– Követed-e, hogy kik az olvasóid, érkeznek-e a visszajelzések, ajánlatkérések a részükről?

– Amiatt, hogy nincs kedvenc műfajom, vagy egy kedvenc íróm kicsitől kezdve idősekig elég széles skálán mozog a követőim aránya, legtöbben talán a huszonévesek korosztályából vannak. Nagyon sok fantasztikus embert ismertem meg a könyvajánló révén, nagyon jó beszélgetésekben volt részem.

A közvetlen környezetemben, baráti körben nagyon sokszor felmerül, hogy mit olvassak, mit ajándékozzak? Ilyenkor én nagyon szívesen ajánlok aktuális, vagy éppen régebben olvasott könyveket. És persze virtuálisan, ismeretlenül is sokan kérnek tanácsot vagy konkrét ajánlást. Nagyon szívesen segítek ilyenkor, hiszen nekem mindig egy csomó könyv jár a fejemben, általában könnyen választok számukra is. Minden esetben több könyvet ajánlok, így a végső választás mindig az adott személyé lesz.

– Van olyan könyv, ami egyáltalán nem tetszett?

– Persze, egy csomó. Ha egy könyv annyira nem talál meg, azt én általában nem folytatom. Nem szeretek szenvedni egy könyvvel, mert az már nem élvezetes, az már nem azt az élményt nyújtja, amit kellene. Ha nem tetszik egy könyv stílusa, vagy azok a gondolatok, értékek, amelyeket képvisel, azt leteszem, és nem folytatom. Ez egyébként egy nagyon nehéz dolog, hogy nemet mondjon az ember, mert ott van benne a kíváncsiság, hogy mégis, hogy fog ez folytatódni. De annyi jó könyv van, hogy egyszerűen nincs idő a rosszakra. Éppen ezért én mindig már választás közben odafigyelek, mindig utánanézek egy kicsit a szerzőnek, magának a műnek, hogy miről is szól, vagy ha van rá lehetőség bele is olvasok. Az is előfordul, hogy később adok egy-egy könyvnek egy második esélyt, és volt rá példa, hogy második nekifutásra teljesen más hatással volt rám. Szóval az olvasás gyakran hangulat és helyzetfüggő, így például a kedvenc könyveimet is időről időre újra elolvasom, és mindig új szempontokat, másféle mondanivalót találok bennük, mindig más hatással vannak rám.

– A könyvajánlók mellett interjúkat is olvashatunk a blogon, mesélj ezekről is kicsit.

– Már régebben is készítettem interjúkat, abból adódóan, hogy néha nagyon jó beszélgetések indulnak el, de ez a rovat még nagyon friss. Szerintem óriási dolog az, hogy például a kortárs irodalomban a magyar szerzők annyira nyitottak, hogy el lehet velük beszélgetni a saját könyvükről. A magyar kiadók nagyon segítőkészek, szívesen segítenek abban, hogy eljusson az ember a szerzőkig. Ebben a konkrét esetben magát a könyvet is ők küldték nekem. Az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy megkeresnek a kiadók, amikor megjelenik egy-egy újabb könyvük, és küldenek belőle egy-egy tiszteletpéldányt, hogyha úgy érzem olvassam el.

Nagyon sok érdekes emberrel ismerkedtem meg az online térben, az interjúk is így alakulnak. Általában a közös téma a könyv, kibővítve irodalommal, zenével, és ezeket járjuk körbe számomra érdekesnek tűnő beszélgetőtársakkal. Én nagyon élvezem az interjúkészítés minden mozzanatát, még azt is, amikor a hangfelvétel alapján kell visszagépelni az egészet, úgyhogy minden perce élmény.

– Nahát, gratulálok! Szép teljesítmény, hogy adnak a véleményedre. Természetesen a saját blogodon kívül, mit, kit ajánlanál az embereknek, a fiataloknak, hol nézelődjenek, ha valamilyen új olvasnivalót keresnek?

– Az instagram-on rengeteg ilyen oldal van, de például számomra egy irodalmi példakép Ott Anna, akinek ez a szakmája, a mindennapokban is ezzel foglalkozik, és nagyon hasonló az ízlésünk, ezért is nagyon szeretem. Az ő oldalát, és azt amit ő képvisel bátran tudnám ajánlani bárkinek.

Bagossy Andrea

Megjelent a Nagykároly és Vidéke hetilapban