Muzsnay Árpádnak, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosa köszöntötte pénteken az egybegyűlteket Sződemeteren, az általa szervezett 27. Kölcsey-megemlékezésen. Az alábbiakban a beszédét közöljük.
„Nemzeti imánk szerzőjére emlékezve a ma megrendezésre kerülő sződemeteri Kölcsey-ünnepségen vajúdó és válságba jutott Európának égető problémája is szemünk előtt lebeg. A Kölcsey Ferenchez hasonlóan szintén összmagyarságban gondolkodó Szabó Dezső mondását időszerűsítve: minden magyar felelős minden magyarért – minden európai kultúrán felnőtt polgár kontinensünk valamennyi lakosáért. Nemzeti imánk fohásza az „Isten, áldd meg a magyart” joggal érezhetjük, hogy nem csak ránk, az egykori honfoglaló magyarok kárpát-medencei utódaira, de mindazokra is vonatkozik, akik Európa népei, s azon belül a magyarság viharos történelme során valamilyen kényszertől indíttatva, vagy jószántukból elhagyták szülőföldjüket, de maguk és – talán ma már magyarul sem tudó utódaikkal együtt – magyar származásúaknak érzik és vallják magukat.
Ezért igyekszünk a Kölcsey Ferenc szülőfalujában immár 27.alalommal tartandó ünnepségen a Hymnus szerzőjéhez ezer szállal kötődő térségünk megyei önkormányzati vezetői: Seszták Oszkár és Pataki Csaba fővédnöksége révén is szorosabbá fűzni a két szomszédos megye: a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg és a romániai Szatmár közötti kapcsolatokat. Régióinkon túl tekintve ugyanakkor hívtuk és vártuk, s az elkövetkezendő esztendőkben is ezt kívánjuk tenni: a Kárpát-medencén kívül élő s magukat magyaroknak, magyar származásúaknak vallók küldötteit – éljenek Európában, vagy a nagyvilág bármelyik országában.
Nem csupán mi, magyarok jutottunk ebbe a helyzetbe, szóródunk szét, találtak sokan új hazára a világ különböző tájain.
Minden hasonlat sántít! Mégis: hadd hozakodjak elő azzal, hogy van amerikai, van francia, angol, román, magyar, s ki tudja még hány ország, sok helyen nyelvileg teljesen asszimilálódott, héberül egy szót sem tudó magát azonban zsidónak valló embercsoportja Földünknek. Nem beszélnek közös nyelvet, nem használják őseik anyanyelvét, mégis összetartja őket a közös származás tudata, s azok a sokszor nagyon elhalványuló félben lévő, vagy épp makacsul tovább élő ősi szokások, melyeket elődeikre emlékezve magukénak vallanak.
Nem kell-e épp itt, Nemzeti imánk szerzőjének falujában konkrétan és jelképesen keblünkre szorítanunk a földkerekség lakóinak azon részét – kik talán néhány szón kívül semmit sem értenek magyarul, de velünk azonos származásúaknak tartják magukat, arra büszkék, s hajlandóak áldozatot is hozni, hogy őseik kultúráját, szokásait megismerjék, s utódaiknak tovább adják?
A 27. alkalommal megrendezésre kerülő sződemeteri Kölcsey-megemlékezés szervezőjeként úgy érzem: a jövő érdekében nyitnunk kell. Erősítenünk szükséges a térség lakosainak közös kötődéseit – s erre kitűnő lehetőséget teremtett hónapokkal előbb az, hogy a legutóbbi helyhatósági választásaink eredményeképp olyanok is döntő szerephez jutottak e megyében, akik évekkel előbb térségben gondolkodva tudatosan építették és hasznosították (gazdasági és művelődési életünk szempontjából egyaránt) a jószomszédi és az azonos identitás-tudat létét és tényét.
A szomszédság adott tényén és keretein azonban messzebbre is szükséges tekintenünk. Sződemeter s az itt született európai gondolkodású Kölcsey gyűjtő fókuszává kell váljék mindazoknak, akik kárpát-medencei származásúaknak vallják magukat, arra büszkék, s hozzánk tartozókként gondolkodnak és viselkednek.
Az első lépést – úgy vélem – megtettük.
Ennek eredményeként köszöntjük itt a sokak által kevésbé ismert kisinyovi Moldovai Köztársaságnak az úgynevezett Moldovai Magyarok Egyesületébe tömörült magyarság küldöttségét Ungurean Vladimir úr vezetésével, kiknek tagjai egykori kárpátaljai magyarok, vagy bukovinai székelyek leszármazottai, jobbára az ország második városának Baltinak a lakói, kik nyelvünket nem nagyon ismerik, de tudatosan magyar származásúaknak vallják magukat, vállalják és szorgalmasan ismerkednek őseink nemzeti kultúrájával.
Meghívtuk ugyanakkor a diaszpóraként ismert, elsősorban is a magyar protestáns felekezetekkel közel 500 éves jó kapcsolatokat ápoló Hollandiában élő magyaroknak, az ottan Magyar Szövetség tagjainak képviselőjét, Kónya Melinda alelnökasszony személyében….
Köszöntöm az előzőleg név szerint is felsoroltakkal együtt mindazokat, akik ma itt a világ magyarsága Nemzeti imája szerzőjének 226. születési évfordulója alkalmából főhajtásra összegyűltek” – mondta Muzsnay Árpád.